Keresztury Tibor: Keleti kilátások (Motoros ébredése)

  • 1998. április 30.

Egotrip

A Déli Hírlap rendszeres olvasója joggal gondolhatta, hogy Borsod megye felnőtt lakossága a fülledt hetvenes éveket végigszórakozta.

(Miskolc-blues 2.)

A Déli Hírlap rendszeres olvasója joggal gondolhatta, hogy Borsod megye felnőtt lakossága a fülledt hetvenes éveket végigszórakozta.

A bűnügyi tudósítások kilencven százaléka ugyanis az alábbi mondat megfelelő helyszínekkel, nevekkel és időpontokkal behelyettesített változatával vette kezdetét: "A bodrogszegi H. Géza 1976. január 28-án, reggel hét óra tájban szórakozni indult." A szórakozni induló polgár - aki rendszerint, mint már az első sorokból kiviláglott, "italos ember hírében állott" - azután a konfliktusok kimeríthetetlen tárházába keveredik viszonylag rövid időegységen belül. Általában haragosa - szintén zenész - időz a kocsmában: kész a baj. Régi vagy jelenlegi élettárs lép be az ajtón új lovag oldalán. Ki van tiltva, nem ad a csapos. Elfogy a pénz, de még fogyasztana. Záróra van, maradna. Utána küldött családtag vádolja meg: ivott. Felismerni véli gyerekkori cimboráját, tartozást emleget. Meghívja valaki. Nem hívja meg. Köszön egy ismerős. Nem köszön. Aztán itt van az átlagosnál nagyobb természetűnek mondható Kondás János felejthetetlen esete Putnokról; a szabályt erősítő kakukktojás, a szokásos forgatókönyvtől eltérő színező elem. Õ egy júliusi késő délutánon a 71 éves anyósával indult - rá nem jövök, ha meg nem írták volna - szórakozni. Később észrevette, hogy a mamával a szomszéd asztaltól valaki szemez. Hazafelé kérdőre vonta, hisz szerinte visszanézett, s mert tagadni merte, egy bokorba húzva erőszakolta meg. Ám másnap Kondás János a kedves anyósával - hiába, a megszokás - újra szórakozni indult. Lerészegedvén özvegy Sikondáné (sajnos a lánya által is örökölt) kicsapongó természetére fordult a szó. Hibás jellemét igazolandó veje ezúttal a presszó kertjében tette magáévá, s bizonyságot nyerve abból, hogy nem ellenkezett, megfojtani volt egyszersmind kénytelen. Sorsa a körzeti megbízott személyében már otthon érte utol, amikor épp nevelt lányával fajtalankodott.

A világon a legjobban szórakozni szerettek ott is, ahová a városszéli kedves hírlapárusunktól most már hamar eljutunk. Egyenesen megyünk, tempósan haladunk, egy balkanyar még, és máris ott vagyunk: ez az a tér, amely - mivel erre a névre hallgatott - Magyar-Szovjet Barátság térként lesz perceken belül szélesebb körben is ismeretes.

Hol a liter bor, mit reggelre tettem el - kérdezte, vagyis inkább mondta a hatvanas-hetvenes évek fordulóján az említett tér egyik szükséglakásában az a típusú női hang, melynek suttogása halálos fenyegetéssel felér. S mert e hang frekvenciája valahogy különleges, Skriba Barnáné Motoros Mária szomja titokban nem maradhatott. Az udvar végi emeletes háznak a társadalmi ranglétrán is feljebb jutott rutinos lakói sietség nélkül, lassan gyülekeztek. Volt még idő a műsor kezdetéig, Skriba Barna jó alvó volt, nehezen ébredt minden újabb, rettentő másnapon. Hasogató fejét a vészjósló hangra mire felemelte, az ablakokban nem volt már szabad hely. A párkányra kispárnák kerültek, köszönés röppent lefelé-fölfelé; gyors helyzetelemzés, esélylatolgatás, a megszokott szolid izgalom. Szemembe nézz, Skriba Barna, rájártál az éjjel, ne pislogjál, válaszolj, törte meg végképp a vasárnap csöndjét az alapos gyanú, amit egy hasonlóképp logikus, csak kevésbé magabiztos felismerés követett rekedt, borízű hangon: Marika.

A pokol elszabadultakor már az udvari szoba-konyhás házsor otthonkás, mackós, cicanadrágos, kalapos népe is teljes létszámban képviseltette magát. A vélemények a tányérok törésekor s az ütemes pofozáskor a tudhatta és a neki is jár, az is ember között oszlottak meg. Skriba Barna, amikor gatyában az udvarra kirepült, szégyenlős biccentéssel köszönt a zsöllyének, s magyarázatképpen a kezét széttárva önmagát ismételhette csak: Marika. Zakót húzott atlétára, s ahogy csak a rossz lábából tellett, szaladt az Avasra borért, a menthetőt menteni, mázsányi hitvese dühét, szomját mielőbb enyhíteni. Megvolt az első felvonás, mehettünk öltözni, reggelizni, egy fél óra volt kb., mire visszaért.

Motoros a 24-es buszon (Repülőtér-Úttörőpark) kezdte ülőkalauzként, de levették, mert féltek tőle a gyerekek, Barna Volgán volt sofőr, míg fának nem vitte a vezért. Így került Ladára, osztályvezetőre, Mari meg a pesti gyorsra jegyvizsgálónak. Bízott benne a MÁV, de csalódnia kellett, mert több ízben megfogta az utasok faszát. A szaporodó szexuális zaklatások, a bliccelőkkel szemben alkalmazott testi fenyítések, illetve a fokozódó kormányzási nehézségek miatt nem volt meglepő, hogy egyik a tornanádaskai személyen találta közelest magát, míg a másik autót mosott, míg végképp meg nem vált tőle a cég. Hízás-fogyás ettől a perctől egyenes arányban, párhuzamban haladt. Basszalak, mondogatta Mária gyakran eltűnődve, miért vagy te ilyen kurta meg gebe? Jót adni asszonynak innentől hogy tudol? A bor kell neked, Marikám, nem a jó, felelt ilyenkor félve az embere, de - mint hamarosan kiderült -csak részben mondott igazat.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.