(Miskolc-blues 2.)
A Déli Hírlap rendszeres olvasója joggal gondolhatta, hogy Borsod megye felnőtt lakossága a fülledt hetvenes éveket végigszórakozta.
A bűnügyi tudósítások kilencven százaléka ugyanis az alábbi mondat megfelelő helyszínekkel, nevekkel és időpontokkal behelyettesített változatával vette kezdetét: "A bodrogszegi H. Géza 1976. január 28-án, reggel hét óra tájban szórakozni indult." A szórakozni induló polgár - aki rendszerint, mint már az első sorokból kiviláglott, "italos ember hírében állott" - azután a konfliktusok kimeríthetetlen tárházába keveredik viszonylag rövid időegységen belül. Általában haragosa - szintén zenész - időz a kocsmában: kész a baj. Régi vagy jelenlegi élettárs lép be az ajtón új lovag oldalán. Ki van tiltva, nem ad a csapos. Elfogy a pénz, de még fogyasztana. Záróra van, maradna. Utána küldött családtag vádolja meg: ivott. Felismerni véli gyerekkori cimboráját, tartozást emleget. Meghívja valaki. Nem hívja meg. Köszön egy ismerős. Nem köszön. Aztán itt van az átlagosnál nagyobb természetűnek mondható Kondás János felejthetetlen esete Putnokról; a szabályt erősítő kakukktojás, a szokásos forgatókönyvtől eltérő színező elem. Õ egy júliusi késő délutánon a 71 éves anyósával indult - rá nem jövök, ha meg nem írták volna - szórakozni. Később észrevette, hogy a mamával a szomszéd asztaltól valaki szemez. Hazafelé kérdőre vonta, hisz szerinte visszanézett, s mert tagadni merte, egy bokorba húzva erőszakolta meg. Ám másnap Kondás János a kedves anyósával - hiába, a megszokás - újra szórakozni indult. Lerészegedvén özvegy Sikondáné (sajnos a lánya által is örökölt) kicsapongó természetére fordult a szó. Hibás jellemét igazolandó veje ezúttal a presszó kertjében tette magáévá, s bizonyságot nyerve abból, hogy nem ellenkezett, megfojtani volt egyszersmind kénytelen. Sorsa a körzeti megbízott személyében már otthon érte utol, amikor épp nevelt lányával fajtalankodott.
A világon a legjobban szórakozni szerettek ott is, ahová a városszéli kedves hírlapárusunktól most már hamar eljutunk. Egyenesen megyünk, tempósan haladunk, egy balkanyar még, és máris ott vagyunk: ez az a tér, amely - mivel erre a névre hallgatott - Magyar-Szovjet Barátság térként lesz perceken belül szélesebb körben is ismeretes.
Hol a liter bor, mit reggelre tettem el - kérdezte, vagyis inkább mondta a hatvanas-hetvenes évek fordulóján az említett tér egyik szükséglakásában az a típusú női hang, melynek suttogása halálos fenyegetéssel felér. S mert e hang frekvenciája valahogy különleges, Skriba Barnáné Motoros Mária szomja titokban nem maradhatott. Az udvar végi emeletes háznak a társadalmi ranglétrán is feljebb jutott rutinos lakói sietség nélkül, lassan gyülekeztek. Volt még idő a műsor kezdetéig, Skriba Barna jó alvó volt, nehezen ébredt minden újabb, rettentő másnapon. Hasogató fejét a vészjósló hangra mire felemelte, az ablakokban nem volt már szabad hely. A párkányra kispárnák kerültek, köszönés röppent lefelé-fölfelé; gyors helyzetelemzés, esélylatolgatás, a megszokott szolid izgalom. Szemembe nézz, Skriba Barna, rájártál az éjjel, ne pislogjál, válaszolj, törte meg végképp a vasárnap csöndjét az alapos gyanú, amit egy hasonlóképp logikus, csak kevésbé magabiztos felismerés követett rekedt, borízű hangon: Marika.
A pokol elszabadultakor már az udvari szoba-konyhás házsor otthonkás, mackós, cicanadrágos, kalapos népe is teljes létszámban képviseltette magát. A vélemények a tányérok törésekor s az ütemes pofozáskor a tudhatta és a neki is jár, az is ember között oszlottak meg. Skriba Barna, amikor gatyában az udvarra kirepült, szégyenlős biccentéssel köszönt a zsöllyének, s magyarázatképpen a kezét széttárva önmagát ismételhette csak: Marika. Zakót húzott atlétára, s ahogy csak a rossz lábából tellett, szaladt az Avasra borért, a menthetőt menteni, mázsányi hitvese dühét, szomját mielőbb enyhíteni. Megvolt az első felvonás, mehettünk öltözni, reggelizni, egy fél óra volt kb., mire visszaért.
Motoros a 24-es buszon (Repülőtér-Úttörőpark) kezdte ülőkalauzként, de levették, mert féltek tőle a gyerekek, Barna Volgán volt sofőr, míg fának nem vitte a vezért. Így került Ladára, osztályvezetőre, Mari meg a pesti gyorsra jegyvizsgálónak. Bízott benne a MÁV, de csalódnia kellett, mert több ízben megfogta az utasok faszát. A szaporodó szexuális zaklatások, a bliccelőkkel szemben alkalmazott testi fenyítések, illetve a fokozódó kormányzási nehézségek miatt nem volt meglepő, hogy egyik a tornanádaskai személyen találta közelest magát, míg a másik autót mosott, míg végképp meg nem vált tőle a cég. Hízás-fogyás ettől a perctől egyenes arányban, párhuzamban haladt. Basszalak, mondogatta Mária gyakran eltűnődve, miért vagy te ilyen kurta meg gebe? Jót adni asszonynak innentől hogy tudol? A bor kell neked, Marikám, nem a jó, felelt ilyenkor félve az embere, de - mint hamarosan kiderült -csak részben mondott igazat.
