Para

Kovács Imre: Én

  • 1998. május 7.

Egotrip

Hárman ülünk a kocsmában, mi, öreg punkok, és a változatosság kedvéért magunkról beszélgetünk. Nekem évek óta ez a kedvenc témám, tökéletesen otthon vagyok benne, csak egészen ritkán tud megfogni egy-egy jól értesült ismerős. Habozás nélkül állíthatom, hogy ebben a témában jelenleg én vagyok a legfelkészültebb a világon, még azokról az - érthető okokból kimaradt - éjféli órákról is összeszedek minden információt, amelyekről látszólag mások többet tudnak, mint én, reggel jegyzetfüzettel a kezemben körbetelefonálom az embereket:

Hárman ülünk a kocsmában, mi, öreg punkok, és a változatosság kedvéért magunkról beszélgetünk. Nekem évek óta ez a kedvenc témám, tökéletesen otthon vagyok benne, csak egészen ritkán tud megfogni egy-egy jól értesült ismerős. Habozás nélkül állíthatom, hogy ebben a témában jelenleg én vagyok a legfelkészültebb a világon, még azokról az - érthető okokból kimaradt - éjféli órákról is összeszedek minden információt, amelyekről látszólag mások többet tudnak, mint én, reggel jegyzetfüzettel a kezemben körbetelefonálom az embereket:

- Helló, te, nem emlékszel, voltam én tegnap a Nincs Pardonban?

- Miért, én voltam?

- Kösz.

Az igazán igénytelen kocsmázások a tegnapi berúgás részletezésével kezdődnek, aztán észrevétlenül folynak át a lélek rejtelmeit boncolgató, kissé akadozó ömlengésbe. Szeretem az igénytelen kocsmázásokat. Ilyenkor sajnos mindig akad valaki, akinek nagyobb a bánata a többinél. Ezzel elmegy a délután, ha nem sikerül elhallgattatni. Én szívesen vállalom ezt a feladatot, még mindig jobb, ha magamat unom, mint ha másokat. Elő a metélttel.

De most nem én beszélek, problémáim vannak, ilyenkor általában hallgatok, csak nézem a kis belgát az unicumos pohár alján, és azon morfondírozom, hogy honnan lehetne U-lakatot lopatni a biciklimre. El is szégyellem magam rögtön, és éppen azon töprengek, hogy mitől foroghat az ablakba épített ventilátor, ha egyszer a villásdugó az orrom előtt himbálódzik, amikor meghallom, hogy az agáralkatú K. meséli, milyen borzasztó az, ha hajnali kettő körül valaki arra ébred, hogy - elnézést a durva kifejezésért - pisilnie kell, de még annyira részeg, hogy ezt kimenéssel semmiképpen nem tudja megoldani. Az ágy mellett üres üveg, a párnán diszkréten horkoló nő. Ez az a megkönnyebbülés, ami csak a sikeres ördögűzést követő első percekhez fogható. Nyugodt alvás a másnaposságba, ami általában halálfélelemmel és dehidratációval jelentkezik, melyek közül csak az egyik kezelhető hatékonyan. K. felül, a redőny résein beszivárog az egészen hülye költők verseinek első versszakában általában reggelinek nevezett fény. A nő még alszik, K. párna alakú arcával lassan körbenéz. Szerencsére még maradt tegnapról egy fél üveg bor.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.