Egotrip

Keresztury Tibor: Keleti kilátások (Jótevőm, Lajos)

Mindig mondtam (Egyszer mondtad. A péntek mint olyan, MaNcs, 1996. november 28. - A szerk.) a szaunába kell menni, ha nagy a baj: itt van, nesztek, Dantét olvas a kabinos. Ez nekem például több napra elég, egy ilyenből vígan megvagyok. Támadtam gyanútlanul, menekülő lendülettel, mint rendesen, szerbusz, Lajos, alig vakkant, nem mint máskor, fel se néz, mit olvasol olyan nagyon? Dante, mondja, tisztán, érthetően, de mint a Népsportot, úgy, intenzíven mozgó szemgolyókkal követve közben a sorokat. Akasztottam volna éppen le a kulcsot, de megállt a mozdulat, úgy maradtam, felemelt jobb kézzel, ahogy a sixtusi kápolnában látható, óvatosan körbenéztem, hol vagyok. Lógó faszú, törülköző delikvensek, négy-öt elhízott férfitest; gatyák, szekrények, vállfák és papucsok: jól van, nyugi, nem tévedés, nem történt meg, amitől oly nagyon tartok, ez itt a gyógyfürdő, abban az öltöző, ez pedig benne a Lajos. Csak éppen Dante van mától műsoron. Megéledt a szobor, levettem a kulcsot, arrébb tapogattam, mit álljak itt: ha Dante, akkor Dante, én már ebben az életben semmin sem csodálkozom. Nagy dolog, Dantét olvas a kabinos. Az a lényeg, hogy nem képzelem mindezt, az a csoda, hogy egy ilyen éjszaka után még mindig magamnál vagyok.
  • 1998. március 5.

Jaksity György: Tőzsde

Január elején a CNBC nézői az őszi árfolyam-ingadozások, a hálaadás, majd karácsony és szilveszter által megtestesített tőzsdei, családi és vallási, illetve beszívási szertartássorozat-őrület után hamar felocsúdtak révületükből, amikor a műsorban megkérdezett asztrológus tudományosan levezette forgatókönyvét, miszerint a tőzsde február végéig szárnyalni fog, majd utána negyven napon belül összeomlik. A vérfagyasztó a dologban, hogy a jóslat eddig tökéletesen működött, noha közben az optimista tőzsdei elemzők tábora Amerikában teljesen leszűkült, és az év első hónapjaira szinte mindenki visszaesést, de legalábbis stagnálást jósolt. Ehhez képest az indexek rekordokat döntögettek világszerte, és még a rettegett távol-keleti piacok is visszajöttek elég tisztességesen. Tavaly ősszel a befektetők többsége úgy gondolta, hogy inkább kivár, és kihagyja felfelé az első 15-20 százalékot, de ahogy azt egy londoni ügyfelem helyesen megállapította: az összeomlás után egy piacon nincs első 10-15, csak első 40-50 százalék, mire a befektetők többsége felocsúdik. Visszatérve az asztrológiára, az ilyen jóslatok a magamfajta - fundamentális pénzügyi elemzésen pallérozott - elme számára blaszfémiaként hatnak, hiszen a vállalatok értékét nem a csillagok állása, hanem a pénzügyi helyzetük várható jövőbeli alakulása határozza meg. Ám hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolkoztatott el a jóslat, méghozzá nemcsak azért, mert fundamentálisan látható, hogy a piacok nem hatékonyak és a tömegpszichológia ismerete többet segít ilyen időkben, mint a közgazdasági doktorátus, hanem azért, mert bizony a természeti jelenségeknek van teljesen kézzelfogható hatásuk is a vállalatok pénzügyi helyzetének alakulására. (Erre mondaná azt Tom Cruise mélyen az aktuális hősnő szemébe nézve, hogy "bonyolódik".) Nézzük például az El Ni-o-jelenséget. (A néven ne sokat morfondírozzanak, mert egyszerűen annyit jelent, hogy Gyermek. Ádáz egy gyermek.) Mint ismeretes, ez a legutóbb 1982-83-ban felbukkant természeti hatás felborítja bolygónk normális klimatikus működését: az elmúlt hónapokban helyenként iszonyatos esőzéseket, máshol településeket a föld színéről eltüntető szélviharokat, nálunk jobb híján enyhe telet okozott. Eltekintve az ilyen rendkívüli időjárásbeli ingadozásoknak az emberi pszichére és ezen keresztül a befektetési döntésekre kifejtett hatásától, gondoljunk arra, hogy ez a kis meteorológai közjáték befolyással volt a viszontagságokkal sújtott területek idegenforgalmára (figyeld a szállodaipari, légitársasági, sportfelszerelés-gyártó stb. cégek részvényeinek árát), a helyi kiskereskedelmi forgalom alakulására (kaliforniai boltosok sírnak, mint a...), a mezőgazdasági termények fejlődésére és a hozamokra, ezen keresztül pedig az árutőzsdére. Ha a jóslatok szerinti esős tavaszvége és száraz nyár bejön, akkor lehet itt infláció is. Egyelőre a terményárak ezt még nem mutatják, de a New York-i árutőzsdén az elektromos áram idei júliusi kontraktusa az elmúlt napokban 33 dollárról 40-re ugrott. (Ezt próbáljuk a várhatóan rendkívül meleg nyár okozta megnövekedett légkondicionáló-alkalmazás energiaigényével magyarázni. Mondtam, hogy a befektetési szakma nem egyszerű dolog.) Ha pedig az infláció réme újra beköltözik az egyszeri befektető idegrendszerének valamelyik sarkába, akkor a kamatok is elindulnak felfelé. A kötvény- és részvénypiacok meg ilyenkor bírnak bedőlni. Az enyhe tél viszont egyelőre csökkentette a fűtésigényt, ezen keresztül a szénhidrogén-felhasználást, az olajárat, az olajipari cégek nyereségét, viszont a másik oldalon növelte a gépkocsihasználatot a téli hónapokban, és ezen keresztül a benzinfelhasználást, továbbá az olajipari cégek finomítói és kiskereskedelmi árrését. (Mindez egyéb tényezők változatlansága esetén.) A Gyermeknek a hazai energetikai szektorra kifejtett hatása viszont jótékony igazolást biztosít az energiaárak befagyasztásáról szóló döntésnek az első negyedévben, ami az alacsonyabb inflációnak köszönhetően még néhány ezer szavazatot terel át a Maszopnak.
  • 1998. március 5.

Babarczy Eszter: Sétáló filozófia (A történelem hasznáról és káráról)

Történelmet tanulok. Sok szó esik az elmaradottságról. Modernizációs modellek. A brit arisztokrácia. A kapitalista termelési és tulajdonviszonyok kialakulása. Kelet-Európa is fel van adva. Magyarország elmaradott ország. Először is, kérdi Larry Woolf, ki találta fel Kelet-Európát? Az önelégült nyugat-európai felvilágosodás. Kelet-Európa mítosz. Azt mondták, civilizálatlan, de azt csak úgy mondták. Másrészt itt van a második jobbágyság. A második jobbágyság azért mégis számít valamit. Például a junkerek. De lehet, hogy a junkerek valójában kapitalisták voltak. Mi a baj a kapitalizmussal? Akkor van baj vele, ha későn jön. Vagy ha nem elég agresszív a polgárság. Nem elég liberális. Meg az uralkodó osztállyal is baj szokott lenni. Például ha feudális maradvány. Vagyis nem demokratikus. Vagy nem haladó? Mi az, hogy haladó? Haladó az, hogy liberális és burzsoá. És valószínűleg indusztriális. Másrészt viszont, nehogy már szidjad a parasztot. A parasztot nem szabad szidni, mert elnyomott. Ki vagy te, hogy szidd a parasztot? Valakik modernizálták, a saját érdekükben. Figyelem, érdekek a háttérben! Különben is, mi az, hogy elmaradott? Te hiszel a modernizációs elméletben? Te jó ég, mit interiorizáltatok ti ott Kelet-Európában? Beszoptátok a modernizációs elméletet? Hisztek a nyugati modellben?
  • 1998. február 26.

Seres László: Dekóder

"Cinikus hazugság (...), ahogy az állam visszavonulása közben a szegénység és következményeinek enyhítéséből, felszámolásából, az >>európaiságtehát: a közjó meghatározásának jogával élő) szociálpolitikus nyelvén bizony egy politikus szólal meg, aki "az európai civilizációtól való távolodásról", "a decivilizáció korszakáról", valamint "a kevesek érdekét szolgáló erőszakról" beszél, hogy nagyon is konkrét napi politikai folyamatokra hathasson, nagy példányszámban, az utcán, ingyen, a heti Esti Hírlapban.
  • 1998. február 26.

Kovács Imre: Én

Boci sajt érkezett a szemközti kis közértbe, meg az a fajta nyalóka, amit utoljára a hetvenes években lehetett kapni, kerek, lapos, fehér alapon színes virág, körben pedig sárga, és idővel lejön a nyeléről. Innentől szopogatós cukorként funkcionál, de az íze inkább a szintén klasszikus citrompótlóéra emlékeztet, annak kissé túl erőteljes garati felhangját leszámítva.
  • 1998. február 26.

egyenleg)

Volt egy jó időszakunk, tele szájjal lehetett szidni (többek között) a tb-önkormányzatot; hogy ezek mit lopnak, csalnak, hazudnak össze, hogy semmi nem működik, bezzeg a tiszt- és tisztségviselők hogy feszítenek az üvegpalotában, lehetett figyelni Cs. Ágnes és S. Péter pas de deux-jét, olykor Mr. Bean, a népjólét minisztere jól rendet csinált, voltak és vannak perek, gyanús ügyek; egyszóval az ember hangot adhatott egészséges felháborodásának, játszhatta az öntudatos, adó- és tb-járulék-fizető polgárt, az ősi magyar mégismorál (vulgo: dafke) jegyében.
  • 1998. február 19.

Sajó László: Öt és feles (Plener)

Kéne egy hómúzeum, bejáratnál hóember, vitrinben jégszilánk, installáció: rókanyomra halk havazás. Addig is: könyörgés a műjégnél, dobjanak már ki egy darabot, tudja meg a gyerek, mi az a hav. Nézi, nem hiszi.
  • 1998. február 19.

Kovács Imre: Én

A Kövér Nyúl tüzel, csak a park széléig lehet levinni legelni, mert különben jönnek a kutyatulajdonosok, és káromkodnak, azóta rövidebbek a séták, ami nem is baj, mivel influenzás vagyok, vagy mi a szösz. Úgy kezdődött, hogy a Nyugatinál nem mertem felszállni a villamosra, ez előfordul, ilyenkor általában taxi, de éppen sütött a nap, meg kulminált minden olyan időjárási jelenség, ami ilyentájt nem szokott, és amire ezen írás megjelenésekor már nem is emlékeznek, mert megint ősz lesz, de akkor, illetve hát a megírás szempontjából, ekkor még inkább tavasz, úgyhogy gyalog a Blaháig, méghozzá nem is a főcsapáson, hanem a Kertész utcán végig, hogy ne direktbe az ólom.
  • 1998. február 19.

Keresztury Tibor: Keleti kilátások (A játékgép kishúga )

Van az a kocsmai játékgép - mifelénk gyümölcsösnek hívják -, amiben nyugalmi állapotban, a pénz bedobása előtt sebesen futnak körbe a szilvák, cseresznyék, dinnyék, narancsok, meg a három hetes, ám időről időre megáll a rohanás, s ilyenkor a megmerevedő monitoron egymást átfedő kártyalapok mellett egy női arc lesz látható. Erősen kurvoid, ahogy megfigyeltem, túlfestett, mikéntha vendég volna ő is, mégis kislányosabb, lágyabb annál a típusnál, amelyik minden kétely nélkül a bárcás jelzővel illethető, talán a félrehajtott feje miatt. Szó, ami szó, butácskának tűnik, némi mennyiség után azonban tagadhatatlanul tetszetős - megérik a legfatökűbb játékos agyában is a gondolat. Na, ennek a húgával ismerkedtem én meg a minap.
  • 1998. február 12.

Babarczy Eszter: Sétáló filozófia (Hol vagyok?)

Tom, cseh származású amerikai barátom akkorát nevet, hogy kicsit meg is sértődöm. Ugyanazt mondja, mint amikor azt kérdeztem, van-e dohányzó helyiség az egyetemen. Mit képzelsz, hol vagy? Ez itt Amerika. A mulatság tárgya az a tény volt, hogy szorgalmasan elkezdtem nézni a tévé talkshow-it, hogy beszámolhassak róla, mit gondol "az amerikai értelmiség" a Clinton-ügyről. Minden attól függ persze, hogyan definiálja az ember az "értelmiséget". Láthattam Paul Newmant és Gene Hackmant nyilatkozni, Monica exbarátait, ügyvédjét és fodrászát, számtalan washingtoni kommentátort, újságírót és külpolitikai szakértőt, továbbá néhány feminista vezetőt, valamint az utca emberét, nem beszélve természetesen a Clinton-klánról, akiket az ember nem szívesen néz, annyira kínban vannak. Hogy kit tekinthetünk ezen tarka egyvelegből az értelmiség autentikus szószólójának, nem tudom. De ez talán nem is olyan érdekes. Ami igazán érdekes, az e könnyed és mégis keserű kacaj, az értelmiség páriatudata és néminemű identitászavara, a vágyódás a fény után, amelyet megvetnek, a publicitás után, amelyet, nem ok nélkül, a nagy amerikai cirkusznak neveznek, a szerep után, amely nem létezik.
  • 1998. február 12.

Jaksity György: Tőzsde

Bemegy a pali a kalapüzletbe, és azt mondja az eladónak, hogy egy kalapot szeretne venni. Mégis, mire gondol? - kérdezi az eladó. Hát általában a szexre, de most csak egy kalapot kérek - válaszol a vevő. Így vagyok én is a tőzsdével - bármi történik is a világon, nekem mindenről az jut eszembe. A pillanatnyi valóság nem áll messze a fenti vicc csattanójától, hiszen az elmúlt hetekben a világ sok száz millió tőzsdei befektetőjének vagyona többek között annak köszönhetően ingadozott, hogy az amerikai elnöknek is mindenről, de különösen a gyengédebb nemhez tartozó beosztottjairól a szex jut eszébe. Állítólag át is nevezték a Fehér Ház híres tárgyalótermét, az Ovális Irodát Orális Irodára. Szóval az öreg Billt valószínűleg ezért látjuk mindig hajadonfőtt: már meg sem kísérli a kalapvásárlást, mert úgyis tudjuk, mi jár az eszében.
  • 1998. február 12.

Kálmán C. György: Magánvalóság (Kérdések)

Itt vannak, mondjuk, a hülye kérdések, amelyekből szürkén szivárog az üresség, érezzük, hogy kérdező, kérdezett és hallgató egyaránt beléjük ragad, se kimászni belőlük, se megmerülni bennük nem lehet, nem szabad; mindenkinek keserves, aki mégis nyer velük, az a kérdező, kitölti az időt, szerepbe kerül.
  • 1998. február 5.

Sajó László: Öt és feles (Bornemáros tér)

Előbb a vágány melletti pavilonok tűntek el, randák voltak, de. Meleg volt a pogácsa, a HÉV-en lehetett húzkodni belőle a könnyű tésztát, a virágbolt már korábban megszűnt, hetven forint volt a korona, sör. Esernyőéscipzáréscipőjavítóéselemcserekulcsmásoló, bádogosés, egyszemélyben, eltűnt. Simalángos, sajtostejfölös, hol van az?
  • 1998. február 5.