Para

Kovács Imre: Én

  • 1998. február 19.

Egotrip

A Kövér Nyúl tüzel, csak a park széléig lehet levinni legelni, mert különben jönnek a kutyatulajdonosok, és káromkodnak, azóta rövidebbek a séták, ami nem is baj, mivel influenzás vagyok, vagy mi a szösz. Úgy kezdődött, hogy a Nyugatinál nem mertem felszállni a villamosra, ez előfordul, ilyenkor általában taxi, de éppen sütött a nap, meg kulminált minden olyan időjárási jelenség, ami ilyentájt nem szokott, és amire ezen írás megjelenésekor már nem is emlékeznek, mert megint ősz lesz, de akkor, illetve hát a megírás szempontjából, ekkor még inkább tavasz, úgyhogy gyalog a Blaháig, méghozzá nem is a főcsapáson, hanem a Kertész utcán végig, hogy ne direktbe az ólom.

A Kövér Nyúl tüzel, csak a park széléig lehet levinni legelni, mert különben jönnek a kutyatulajdonosok, és káromkodnak, azóta rövidebbek a séták, ami nem is baj, mivel influenzás vagyok, vagy mi a szösz. Úgy kezdődött, hogy a Nyugatinál nem mertem felszállni a villamosra, ez előfordul, ilyenkor általában taxi, de éppen sütött a nap, meg kulminált minden olyan időjárási jelenség, ami ilyentájt nem szokott, és amire ezen írás megjelenésekor már nem is emlékeznek, mert megint ősz lesz, de akkor, illetve hát a megírás szempontjából, ekkor még inkább tavasz, úgyhogy gyalog a Blaháig, méghozzá nem is a főcsapáson, hanem a Kertész utcán végig, hogy ne direktbe az ólom.

Estére mintha hintőport inhaláltam volna, hallottam, ahogy sorban repedeznek mellkasomban a hólyagok, aztán felfúvódott az agyam, nem mintha ez összefüggésben lenne a fentebb elmondottakkal, csak úgy, a sorrendiség kedvéért említem. Volt nagy szomorúság, elmaradt a szokásos orr- és lábujjharapás-tréning, csak a fél távot futottam le a szokásosból, egyenesen át az Erzsébet hídon, aztán fel a Citadelláig és vissza, így ezúttal kimaradt a sasadi hurok, ahol ilyenkor levezetésképp bekapok egy főtt disznófejet zöldkörettel.

Épp a cipőmet vettem le, amikor kijött a Kövér Nyúl a konyhából, helyre kis beachnadrágban, amit Iim egy biztosítótűvel erősített meg deréktájékon, majd követte Iim is, de sokkal jobban öltözve. Együtt a család, körbeüljük az 1000 mg-os C-vitamint. Könnyített program: Mi volt ma a gyárban?

Lefekvéskor magamhoz veszem a CIA titkos receptje alapján készített köptetőt és az Algopirint, majd úgy helyezkedem el, hogy az eltömődött orrlyukam kerüljön felülre, mert így, a gravitáció erejét javamra fordítva, idővel kidugul, mikor is lehet átfordulni a másik oldalra. Így megy ez reggelig, miközben a Nyúl minden orrfúvástól megsértődik, és kimegy az előszobába, aztán, amikor már azt hiszi, vége, visszaódalog, ilyenkor jön a következő.

Reggelre kiteljesedik a baj, olyan vagyok, mint egy jobbközép gyűjtőpárt, minden tagom fáj, képtelen vagyok felkelni, telefonon lemondom a heti edzéseimet és nagyobb tétel aszkorbinsavat rendelek.

Ballantines-nap, reggel, Budapest.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.