Seres László: Dekóder

  • 1998. február 26.

Egotrip

"Cinikus hazugság (...), ahogy az állam visszavonulása közben a szegénység és következményeinek enyhítéséből, felszámolásából, az >>európaiságtehát: a közjó meghatározásának jogával élő) szociálpolitikus nyelvén bizony egy politikus szólal meg, aki "az európai civilizációtól való távolodásról", "a decivilizáció korszakáról", valamint "a kevesek érdekét szolgáló erőszakról" beszél, hogy nagyon is konkrét napi politikai folyamatokra hathasson, nagy példányszámban, az utcán, ingyen, a heti Esti Hírlapban.

"Cinikus hazugság (...), ahogy az állam visszavonulása közben a szegénység és következményeinek enyhítéséből, felszámolásából, az >>európaiságtehát: a közjó meghatározásának jogával élő) szociálpolitikus nyelvén bizony egy politikus szólal meg, aki "az európai civilizációtól való távolodásról", "a decivilizáció korszakáról", valamint "a kevesek érdekét szolgáló erőszakról" beszél, hogy nagyon is konkrét napi politikai folyamatokra hathasson, nagy példányszámban, az utcán, ingyen, a heti Esti Hírlapban.

Komolyan kell vennünk Ferge Zsuzsát azért is, mert amit mond, az konszenzus az MSZP-től a Fideszen át a kisgazdákig; mert azt mondja ki, amit a magyar nép nagy része gondol; és mert tíz évvel a rendszerváltás után először valaki ismét idézőjelbe rakta a szabad egyént. A mondat így néz ki: "Az államháztartási reform eddig nem jelentett mást, mint az univerzális ellátások szűkítését, megszüntetését, a >>szabad egyén>piaci küzdelemreAz az ember, aki most szociálisan érzékenyen idézőjelbe teszi az egyén szabadságát és a piaci versenyt, 1989-ben, a Van-e negyedik út? című könyvében is megannyi szociális-jóléti reformot sürgetett - azzal az apró különbséggel, hogy akkor még szükségesnek tartotta hangsúlyozni: "A szabadság számomra is a legfontosabb érték. (...) A piac szerepét még azzal a sokkal inkább Hayektől, mint Polányitól származó elemmel is kiegészíteném, hogy (...) a piac tűnik az egyetlen ésszerű és nem önkényes árszabályozónak." Ferge Zsuzsa persze már akkor is szoc. pol.-ilag korrigált, szabályozott piacgazdaságot akart, de a könyvnek mégiscsak volt egy szabadságpárti olvasata is. Ennek vége. A köztiszteletben álló szociológus és szociálpolitikus, aki előbb erkölcsi mérlegre tette a rendszerváltást, hogy vajon gazdaságilag megérte-e a szegényeknek, aztán évekig fúrta az állami nyugdíjrendszer minimális piacosítását is, mára még messzebb jutott. Át a Rubiconon. Ide:

"Ha valamiben >>európai>börtönnépességétA Ferge Zsuzsa által 1989-ben hivatkozott Friedrich August von Hayek azonban meglátott olyat, ami ma érvényesebb, mint valaha, és amit azért is másolok ide (Társadalombiztosítás, in: Piac és szabadság, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1995), hogy az idézőjelből kiszabaduló szabad egyének Ferge kívánságának megfelelően jobban felkészülhessenek a piaci küzdelemre: "A jóléti állam, amely a jövedelem általa megfelelőnek tartott arányokban és formákban való kiporciózásával igyekszik >>igazságos elosztást>igazságosHayek ezt 1960-ban írta, a szabad egyén önmagáért való felelősségére hivatkozva. Idézőjel nélkül.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.