Para

Kovács Imre: Én

  • 1998. február 26.

Egotrip

Boci sajt érkezett a szemközti kis közértbe, meg az a fajta nyalóka, amit utoljára a hetvenes években lehetett kapni, kerek, lapos, fehér alapon színes virág, körben pedig sárga, és idővel lejön a nyeléről. Innentől szopogatós cukorként funkcionál, de az íze inkább a szintén klasszikus citrompótlóéra emlékeztet, annak kissé túl erőteljes garati felhangját leszámítva.

Boci sajt érkezett a szemközti kis közértbe, meg az a fajta nyalóka, amit utoljára a hetvenes években lehetett kapni, kerek, lapos, fehér alapon színes virág, körben pedig sárga, és idővel lejön a nyeléről. Innentől szopogatós cukorként funkcionál, de az íze inkább a szintén klasszikus citrompótlóéra emlékeztet, annak kissé túl erőteljes garati felhangját leszámítva.

A lényeg azonban a Boci sajt, ez a fogkrémes tubusba töltött ömlesztett csoda, amelynek adalékanyagait még most sem mertem megnézni, de gondolom, csak a szokásos, finom E1029 és a lágy, zamatos E3107. Ezen utóbbit a Halálhajó című film stáblistáján láttam, de mint mellékszereplőt, viszont maga a termék, a Boci sajt tökéletes, legalábbis múlt éjjel rajtakaptam Iimet, amint lámpaoltás után kilopakodott a konyhába, és kenyér nélkül, tubusból hódolt szenvedélyének, szívta a sajtot, aztán bűntudatos képpel óvakodott vissza. Azt állítja, hogy a Boci sajt messze jobb, mint a Cheeglar Muadib, ez a csak Tunéziában fellelhető rokfort, amit a megszületése előtt anyja testéből kimetszett kecskeembrió bőrében érlelnek, és csupán azokban az években szabad elkészíteni, amikor a Jupiter, a Mars és a Plutó egy vonalban áll, természetesen a Naphoz viszonyítva, kimozdítva ezáltal néhány ezer kilométerrel a Naprendszer tengelyét, mert ha nem, akkor a rajtakapott illegális Cheeglar Muadib-készítőnek pálmafát ültetnek a mellszőrzetébe, a sajtot pedig megetetik a kormányköltségen odautaztatott európai újságírókkal.

Én nem értek a sajtokhoz, de a Boci sajtot magam is kedvelem, bár ölni mondjuk nem ölnék érte, de amikor téliszalámiba csavart szalonnás marhaszemet csinálok, mindig ezzel locsolom be, mert a Camping fantázianevű, ugyancsak ömlesztett anyag kicsorog, a szilárdabb változatok pedig nem emelik ilyen egyenletesen a csarnokvíz pikáns ízét.

A Boci sajt azonban nem olcsó, a fentebb már szemköztiként jellemzett közértben 127 forint, ami azért erős, ennyiért szénkefét lehet kapni, de mindegy, az ember többet is megtesz a családjáért, mint megtudtam, négy darab jött összesen, egy arab szállító hozta, állítólag most már valahol vidéken készítik francheese rendszerben.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.