Boci sajt érkezett a szemközti kis közértbe, meg az a fajta nyalóka, amit utoljára a hetvenes években lehetett kapni, kerek, lapos, fehér alapon színes virág, körben pedig sárga, és idővel lejön a nyeléről. Innentől szopogatós cukorként funkcionál, de az íze inkább a szintén klasszikus citrompótlóéra emlékeztet, annak kissé túl erőteljes garati felhangját leszámítva.
A lényeg azonban a Boci sajt, ez a fogkrémes tubusba töltött ömlesztett csoda, amelynek adalékanyagait még most sem mertem megnézni, de gondolom, csak a szokásos, finom E1029 és a lágy, zamatos E3107. Ezen utóbbit a Halálhajó című film stáblistáján láttam, de mint mellékszereplőt, viszont maga a termék, a Boci sajt tökéletes, legalábbis múlt éjjel rajtakaptam Iimet, amint lámpaoltás után kilopakodott a konyhába, és kenyér nélkül, tubusból hódolt szenvedélyének, szívta a sajtot, aztán bűntudatos képpel óvakodott vissza. Azt állítja, hogy a Boci sajt messze jobb, mint a Cheeglar Muadib, ez a csak Tunéziában fellelhető rokfort, amit a megszületése előtt anyja testéből kimetszett kecskeembrió bőrében érlelnek, és csupán azokban az években szabad elkészíteni, amikor a Jupiter, a Mars és a Plutó egy vonalban áll, természetesen a Naphoz viszonyítva, kimozdítva ezáltal néhány ezer kilométerrel a Naprendszer tengelyét, mert ha nem, akkor a rajtakapott illegális Cheeglar Muadib-készítőnek pálmafát ültetnek a mellszőrzetébe, a sajtot pedig megetetik a kormányköltségen odautaztatott európai újságírókkal.
Én nem értek a sajtokhoz, de a Boci sajtot magam is kedvelem, bár ölni mondjuk nem ölnék érte, de amikor téliszalámiba csavart szalonnás marhaszemet csinálok, mindig ezzel locsolom be, mert a Camping fantázianevű, ugyancsak ömlesztett anyag kicsorog, a szilárdabb változatok pedig nem emelik ilyen egyenletesen a csarnokvíz pikáns ízét.
A Boci sajt azonban nem olcsó, a fentebb már szemköztiként jellemzett közértben 127 forint, ami azért erős, ennyiért szénkefét lehet kapni, de mindegy, az ember többet is megtesz a családjáért, mint megtudtam, négy darab jött összesen, egy arab szállító hozta, állítólag most már valahol vidéken készítik francheese rendszerben.
