Sajó László: Öt és feles (Ajvé, a Ligetben)

  • 1998.03.05 00:00

Egotrip

Mondtam, hogy kiülök, nem a dombtetőre, gyertek ti is, ligetbe, itt a világ.

hogyha süt a nap, kedves

de esőbe´ nedves

Mondtam, hogy kiülök, nem a dombtetőre, gyertek ti is, ligetbe, itt a világ.

Legalábbis a fél város, a város fél, neve is van, a félelemnek, Budapest. Hagyjuk, ma szép nap. Az Állatkert előtt hosszú sor, apu, hod med be, a gyereket csak a majom érdekli, az is kettős fedezékből, a kerítésen kívülről, görcsösen kapaszkodik a nyakamba, még így is fél. Micsinál majom, mondom, zokog, hazudok, pedig nem, na, menjünk innen is. Érdekesebb a tó, kiskacsák fürdenek, bizony, feketében. Nem vagyok se állat-, se városvédő, de ha már itt járok. Az árkokat betömködték, milyen mulattatók voltak pedig a bukdácsoló gyerekkocsik, sziszegő szülők, autópályára bezzeg van pénzük! A hídon átkelni veszélyes, kátyúk, lánc, lánc, korlát kidőlve, Ráday Mihály se látja?! Hagyjuk, ma szép nap, a kutyák is vígan szarnak a homokozóba. Betoncsúszda, hogy el ne lopják, hogy a gyerek leérve beüsse a fejét, koponyaalaposan, egy kislányt úgy vittek el. A játékbunker, vagy mi, labirintus, szintén beton, ahogy kell, üsse kő. Hagyjuk, ma szép nap, vígan sütkéreznek. Jönnek szembe a napfürdőzők, révetegen, minden másképp lesz ezután, elhalt hámréteg lepereg, mi van itt, mindenki mosolyog, megyek a boldogok közé, mozdulni se lehet, mint májuselsején, balról a munkás-, jobbról a szocialista párt, szemből a szakszervezet, mögöttem a vizesárok. Gyerekkocsit fej fölé, csak fölfelé van menekvés, ki innen. Boldog idők, és csend és hó és gyerekkocsinyom a tavalyi hóban, endékás jármű, a két Lottinak volt ilyen. Hol van már a gyerekkocsi, vonszol a gyerek, műjégre visz, most ez következik, a palinta megvolt, sorban álltunk a négy darab hintánál, szülők méregetik egymást, én jöttem előbb, de az én gyerekem a gyorsabb, szétverem a fejedet, az esztékában találkozunk, én jöttem előbb. A kerítésen kívül itt is, nem merek odanézni, félek, beszakad a műjég, száz fok van, a gyerek meg ordít, hol van hó. Végre látok egy meggyalázott hóemlékművet, koszos kupacot félrehányva, elszenesedett maradvány. Ott van, szegény gyerek, a majom zokog, a hó fekete, kéri, vegyem föl, majd ha fagy, sétálni jöttünk, bírd ki... meddig? Én már látom régi álmomat valóra válni, célra tartok, egy asztal a fák alatt, szűrt fény. Ám addig átvergődünk tizenkét turistacsoporton s a váron, micsinál a vár, mondanám, vár, de nem dőlök be, van. Ahogy a fa van, az égen a repülőgép van és csíkja van, a szembejövők, és a köszönések vannak, arcokon az üdvözöltek mosolya van, fű van, szemét van, nénik vannak, bácsik és babák, ma szép nap van, van több kérdés? Nem kérdez, most én vonszolom, nem időzünk a réten, pedig zsebemben a kislabda. A ketrecek rácsai beremegnek, nem, ezek nem majmok, nem zokognak, kiabálnak, fociznak a bácsik, telt ház a maracanában, hej, ha én is. A fa már idelátszik, az asztal nem, még egy próbát ki kell állnunk, várból szabadultaknak, a bolhapiac nyúlványát megmászni, miezmi, pedig már azt hittem, alva jár. Ez kés, háromlábú szék, permetező, teljes bográcsfelszerelés, ez tesla, ez autopress, ez citromcsavaró, ez pornó, ez villanybojler, szentkép, hagymaszeletelő, mondd utánam, bakancs, valamilyen motor, ez a Fiúk évkönyve, nem ebben van Beata Tyszkiewicz mellképe, nem vesszük meg, ez gumitank, ez síp, szamovár, mütyür, mütyüszke, izé, nem tudom, ne kérdezd, nincs neve, ez minden. Gyere, egy asztal szabad.

A többin terítő, piros, mint májusegy, ez poros, rozsdás pléh, a szék láncon, nem baj. Csak egy pohárral, délelőtt nem is illik, csak ha másnap. Mi van, beteg vagy, már a habjából se kérsz, jól van, megyünk, csak még egy kicsit a zarcoma tafénybef ordítom, úgy iszom, pofasör. A népek jönnek, pincérnő mogorván ráncigálja a láncot, még egy asztal szabadul, francba ennyi vendég, mi volt itt, tüntetés?! Vagy bezárt az Állatkert?! Mért nem mentek inkább oda. De hisz onnan jönnek, és megint szembe, azzal a jólismert mosollyal. Még nem tudják, hogy a nagy havazás miatt elmaradt a Nagykanizsa--Dorog meccs. Herceg, nátha megjön a tél is. Most már maradjon Kanizsán.

Különben borom is van, forralt borom eltéve télire.

Neked ajánljuk

Sorsod Texas

  • Uitz Renáta

A kormányerők őszi politikai évadnyitása igazán eseménydúsra sikeredett: az ellenzéki előválasztás kismiska abban a politikai térben, ahol a katolikus egyház feje – és globális médiasztárja – celebrál szentmisét az eucharisztikus világkongresszus margóján.

Nem családi ügy

  • Hüttl Tivadar
  • Pásztor Emese

Az európai uniós források korrupt felhasználásáról szóló hírek ma már ritkán keltenek elsöprő közérdeklődést: az elmúlt 11 év eltompította a felháborodásért felelős idegpályákat.

„Szergej, megírtad?”

Az 1962-es novocserkasszki vérengzésről készített filmje, a Kedves elvtársak! a héten kerül a mozikba. Andrej Koncsalovszkij orosz rendezővel Tarkovszkijról, Stallonéról, a szovjet és az orosz himnuszról és a filmjeinek milliárdos finanszírozójáról beszélgettünk.

A belső zsarnok

  • TPP

Tiltakozó tömeg gyűlik a térre a nyomorúságos életfeltételek, az egyre romló munkakörülmények miatt. Vörös zászlókat lengetnek, Marx és Lenin képét emelik a magasba.