MaNcs, X. évf. 06. szám, (1998.02.05.) (1998-02-05)
Itt vannak, mondjuk, a hülye kérdések, amelyekből szürkén szivárog az üresség, érezzük, hogy kérdező, kérdezett és hallgató egyaránt beléjük ragad, se kimászni belőlük, se megmerülni bennük nem lehet, nem szabad; mindenkinek keserves, aki mégis nyer velük, az a kérdező, kitölti az időt, szerepbe kerül.
Előbb a vágány melletti pavilonok tűntek el, randák voltak, de. Meleg volt a pogácsa, a HÉV-en lehetett húzkodni belőle a könnyű tésztát, a virágbolt már korábban megszűnt, hetven forint volt a korona, sör. Esernyőéscipzáréscipőjavítóéselemcserekulcsmásoló, bádogosés, egyszemélyben, eltűnt. Simalángos, sajtostejfölös, hol van az?
Jó ideje nem válogatom meg a társaságomat, szinte bárkivel leülök bárhova, talán az egyetlen kritérium, hogy asztaltársam olyan legyen, akit még nem raboltak el az ufók, mert akkor óhatatlanul félrecsúszik a beszélgetés, vak és beláthatatlan irányba fordul minden, olyasmikről kell beszélgetni, hogy szerinted igaza van-e annak az amatőr kémikusnak, aki másnaposan minden kedden fel tudja idézni a 49 dimenziós kocka kiterített alaprajzát, vagy igaza van-e annak az idős sajóbábonyi hölgynek, aki karfiollal lemodellezte az atom viselkedését a hipertérben, mert azt látta az X-aktákban, hogy aki mer, az előbb-utóbb zseblámpákat lóbál egy idegesítően díszletszerű alagútban, viszont értelmetlenül és céltalanul megmenekül az őt üldöző borzalmas digitális trükktől. (Hacsak a sorozatszerkesztő könnyen kiszámítható érdekeit nem tekintjük sorsnak.)
A kérdés, hogy mi történt 1989-ben Magyarországon, régóta foglalkoztatja a széles népi tömegeket. Forradalom zajlott-e, vagy a rendszerváltás csak úgy megtörtént, a késő kádárizmus másodvonalbeli apparatcsikjainak kevéssé látványos, ám áldozatkész munkájának köszönhetően? Vagy: a változásokat vajon a népi tömegek és az élükre álló új vezérek irányították-e, vagy néhány vállalkozó kedvű spicli és obsitos ávós ördögi forgatókönyve szerint zajlott a dolog? Valamint: a régi rezsimnek folytatása-e az új, ami ennélfogva nem is olyan új, vagy mégis fenekestül fordult fel a világ? És ha forradalom zajlott ´89-90-ben, akkor mi történt 1994-ben? Restauráció netán? De ha ´89 nem volt forradalom mégsem, akkor az volt-e 1994? És akkor mi van most? Ha Horn Gyula felépíti Nagymarost, és ha a nyugdíjasok ingyenes utaztatását avval indokolja, hogy kárpótolni kell őket a rendszerváltás miatt őket ért bajokért (a nyugdíjasok a rendszerváltás okán szívnak tehát, és nem az azt megelőző negyven elcseszett év miatt), és ha az országnak a szocialisták miatt nincs még mindig rendes alkotmánya, akkor az van-e most, ami már volt egyszer? És ha igen, akkor miért múlt el az, ami volt?
Nem is lehetett másként: az ügyészségi nyomozóhivatal csak ült, és várta, amíg a kábítószerosztály nyomozói lecsapnak egy tizenötmilliós hasisszállítmányra; aztán rajtuk ütöttek, hogy kényszervallatás és kábítószerrel való visszaélés miatt hármuk ellen eljárást indítsanak.
A Történeti Hivatalt szeptember elseji nyitása óta ezerhatszázan keresték fel, hogy betekintést kérjenek a róluk gyűjtött adatokba. Nagy százalékuk dolgavégezetlenül távozott, a hivatal munkatársai nem találtak róluk egy sort sem. Varga László szerint ez nem véletlen. A Fővárosi Levéltár igazgatója a kilencvenes évek közepén az iratfelmérő bizottság tagjaként végigjárta a BM és a titkosszolgálat addigra jócskán lecsupaszított irattárait. Ennek során csak azt tudták meg, hogy mi hiányzik. Hogy hol van az eltűnt anyag, máig kérdéses. Varga László szerint ilyen mennyiségű dokumentum nem semmisülhetett meg a Duna-gate során, de a Történeti Hivatalhoz sem került. A MaNcsnál sincs, ez biztos.
VadócokA tíz éve Franciaországban dolgozó Frenák Pál társulata a Petőfi Csarnokban tartotta Sauvagerie/Vadócok című estjének ősbemutatóját. A táncest előadói a koreográfiát is jegyző Frenák Pálon kívül Pascal Giordano, Raphale Kaney és Dimitri Kruus ezután magyarországi turnéra indultak.Sundance-eredmény Marc Levin filmje, a Slam nyerte a 14.
Bár csak öt hónapja működik a Történeti Hivatal, már sokan elégedetlenek azzal, amit információs önrendelkezés kapcsán kapnak vagy nem kapnak. Lehet, hogy a titkosszolgálatok voltak trehányak, és nem fordítottak kellő figyelmet az állampolgárokra, de az is lehet, hogy túl pedánsak voltak, és megpróbáltak mindent eltüntetni, ami rájuk nézve terhelő lehet. Talán ezért nincs meg az az utasítás, amely a háromperhármas akták ellenőrzés nélküli selejtezését rendelte el kilencvenben a parlament jelenlegi elnökének aláírásával. De az sem kizárt, hogy álmodtuk ezt az egészet.
Egy több tízmillióra rúgó kölcsönügylet áll az évszázad magyar pénzhamisításának hátterében. Legalábbis rendőrségi kihallgatásakor ezt állította az a január 24-én őrizetbe vett ózdi nyomdász, akinek gépkocsi-csomagtartójában több mint 75 millió forintnyi kinyomtatott, de még felvágatlan 5000 Ft-os ívekre bukkantak a rendőrök.
Horn Gyula hétfői, napirend előtti miniszterelnöki expozéjában - amely inkább pszichológiai, mint politológiai elemzés után kiált - szemmel látható ingerültséggel (meg-megremegő hang, befejezetlen mondatok sora, egyeztetési hibák tömkelege, teátrális gesztusok) próbálta artikulálni Bős-Nagymaros/Pilismaróttal kapcsolatos időszerű meglátásait.
Amióta a Hazafias Népfront (amely a rendszerváltásig a pluralizmust volt hivatott megjeleníteni az egy párt mellett) megboldogult, azóta várnak szegény, Magyarországon rekedt nemzetiségek arra, hogy parlamenti képviseletük legyen. Hiába kaptak közben kisebbségi törvényt, önkormányzatokat: állandóan meglengetik az orruk előtt a parlamenti belépőt is, ők nyújtózkodnak utána, aztán hoppon maradnak. Hét év óta másodszor is.
Bár hivatalosan csak február 28-án kezdődik a választási kampány, a pártok már bemelegítettek, sőt azzal, hogy a köztársasági elnök kitűzte a voksolás dátumait, el is kezdődött a választók kegyeiért folyó versenyfutás. A legkedvezőbb indulópozíció az MSZP-é, amely meggyőző fölénnyel vezeti a mezőnyt: támogatottsága most 6 százalékkal magasabb, mint 1994 januárjában volt. A nagyobbik kormánypárton kívül a Fidesz és az FKgP esélyei is jobbak, mint ´94-ben ilyenkor. Az SZDSZ támogatottsága viszont 4 százalékkal elmarad az előző választások előtt mérttől, és az is egyre biztosabbnak látszik, hogy ezen a négy párton kívül nem kerül be más politikai erő a májusi választások utáni Országgyűlésbe; többek között ez derül ki abból a felméréséből, amelyet a Marketing Centrum végzett január közepén a Magyar Narancs és a Világgazdaság megbízásából.
Alig tíz nappal ezelőtt még úgy tűnt: Clinton elnök vagy kitart, de akkor évekig fog Gore alelnökkel és a Demokrata Párttal együtt vergődni, vagy hamarosan lemond. Hat nappal később a népszerűségi mutatói eddigi legmagasabb szintjüket érték el. Az elnök nem mond le, és úgy tűnik, már nem is vergődik: a tragédia szappanoperába fordult. Mi történt hat nap alatt, hogy mindez bekövetkezhetett?
Karácsony előtt az újabb kori történelem során első ízben szervezett munkanélküliek jelentek meg a francia utcákon, egyre-másra munkaügyi hivatalokat foglaltak el, aztán más középületeket is feldúltak a kormányzó szocialisták pártközpontjától kezdve a párizsi árutőzsdéig.
A cím régi, a történet is. Hozzá nem értésükre büszke bizottságok, testületek tűnnek fel időnként, tagjaikban még annyi szemérem sincs, hogy klasszikus Ikszekhez méltón szégyelljék a nevüket, zavaros politikai konspirációk, osztogató-fosztogató játékaik terepéül pedig színházakat választanak. Pontosabban, színházakat is. Az Új Színházban, Kecskeméten meg a még nem létező Nemzetiben, ahol végre nem a döntéssel volt a baj, hanem azzal, ami utána jött (hiszen két szakmailag alkalmas jelölt közül a kissé unalmasabbat, kiszámíthatóbbat választani, az már elfogadható, alátámasztható döntés).
Franz von Cauwenbergh, a Belga Képregény Intézet munkatársa
Nagyjából húsz éve nem voltam színházban. Erre nem vagyok különösebben büszke, de hogy kínosnak tartanám, azt sem mondhatom. Magánügy. Szerepet játszottak benne az épp futó előadások is, de leginkább az a színésznő, aki valamikor a színházat választotta helyettem. Ám ha éppenséggel fanatikus színházbaráttá farag is a sors, azt akkor sem tudtam volna elképzelni, hogy a vígoperákig alázkodom. Vagyis vígoperát, ne kelljen mondanom, most láttam az életemben először. Hólyagcirkusz a címe, és Szőke Szabolcs műve. Szabolcs jelenleg a Tin Tinben zenél - etno-dzsesszben képtelenség elképzelni még egy ilyen intenzív keserűséget sugalló valamit. Innen kezdve tiszta sor. Ha ő vígoperát ír, akkor nekem ott van a helyem.
Leslie mosolya szomorú. Nagyjából ötven éve felrakták egy ártalmatlanított hadihajóra, hogy Amerikában kamaszfiúként lássa viszont csupán halvány emlékezetében élő szüleit. A nagy pillanatból mindössze arra emlékszik, hogy a nagy város a nagy házakkal úgy megijesztette, hogy ha nem lett volna már épp eléggé tengeribeteg, gumicsizmájában visszamenekül az óceánba. Leslie ma Long Islanden lakik, vacsora után előveszi a hegedűt, számítógép nyomja a magyar nótához az alapot, a kottákat az Interneten szerzi be. Kis híján mi is erre a sorsra jutottunk.
Nemzetközi fodrászmaffia divatdiktátori értelemben nem létezik. Nem ülnek össze szakemberek, és nem állapítják meg, hogy a jövő évi tavasz-nyár slágere a rövid egy kis hosszúval, meg hogy visszajöttek a földszínek, valamint rövid lappangási idő után újra hódít a fekete-fehér.
