Január elején a CNBC nézői az őszi árfolyam-ingadozások, a hálaadás, majd karácsony és szilveszter által megtestesített tőzsdei, családi és vallási, illetve beszívási szertartássorozat-őrület után hamar felocsúdtak révületükből, amikor a műsorban megkérdezett asztrológus tudományosan levezette forgatókönyvét, miszerint a tőzsde február végéig szárnyalni fog, majd utána negyven napon belül összeomlik. A vérfagyasztó a dologban, hogy a jóslat eddig tökéletesen működött, noha közben az optimista tőzsdei elemzők tábora Amerikában teljesen leszűkült, és az év első hónapjaira szinte mindenki visszaesést, de legalábbis stagnálást jósolt. Ehhez képest az indexek rekordokat döntögettek világszerte, és még a rettegett távol-keleti piacok is visszajöttek elég tisztességesen. Tavaly ősszel a befektetők többsége úgy gondolta, hogy inkább kivár, és kihagyja felfelé az első 15-20 százalékot, de ahogy azt egy londoni ügyfelem helyesen megállapította: az összeomlás után egy piacon nincs első 10-15, csak első 40-50 százalék, mire a befektetők többsége felocsúdik. Visszatérve az asztrológiára, az ilyen jóslatok a magamfajta - fundamentális pénzügyi elemzésen pallérozott - elme számára blaszfémiaként hatnak, hiszen a vállalatok értékét nem a csillagok állása, hanem a pénzügyi helyzetük várható jövőbeli alakulása határozza meg. Ám hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolkoztatott el a jóslat, méghozzá nemcsak azért, mert fundamentálisan látható, hogy a piacok nem hatékonyak és a tömegpszichológia ismerete többet segít ilyen időkben, mint a közgazdasági doktorátus, hanem azért, mert bizony a természeti jelenségeknek van teljesen kézzelfogható hatásuk is a vállalatok pénzügyi helyzetének alakulására. (Erre mondaná azt Tom Cruise mélyen az aktuális hősnő szemébe nézve, hogy "bonyolódik".) Nézzük például az El Ni-o-jelenséget. (A néven ne sokat morfondírozzanak, mert egyszerűen annyit jelent, hogy Gyermek. Ádáz egy gyermek.) Mint ismeretes, ez a legutóbb 1982-83-ban felbukkant természeti hatás felborítja bolygónk normális klimatikus működését: az elmúlt hónapokban helyenként iszonyatos esőzéseket, máshol településeket a föld színéről eltüntető szélviharokat, nálunk jobb híján enyhe telet okozott. Eltekintve az ilyen rendkívüli időjárásbeli ingadozásoknak az emberi pszichére és ezen keresztül a befektetési döntésekre kifejtett hatásától, gondoljunk arra, hogy ez a kis meteorológai közjáték befolyással volt a viszontagságokkal sújtott területek idegenforgalmára (figyeld a szállodaipari, légitársasági, sportfelszerelés-gyártó stb. cégek részvényeinek árát), a helyi kiskereskedelmi forgalom alakulására (kaliforniai boltosok sírnak, mint a...), a mezőgazdasági termények fejlődésére és a hozamokra, ezen keresztül pedig az árutőzsdére. Ha a jóslatok szerinti esős tavaszvége és száraz nyár bejön, akkor lehet itt infláció is. Egyelőre a terményárak ezt még nem mutatják, de a New York-i árutőzsdén az elektromos áram idei júliusi kontraktusa az elmúlt napokban 33 dollárról 40-re ugrott. (Ezt próbáljuk a várhatóan rendkívül meleg nyár okozta megnövekedett légkondicionáló-alkalmazás energiaigényével magyarázni. Mondtam, hogy a befektetési szakma nem egyszerű dolog.) Ha pedig az infláció réme újra beköltözik az egyszeri befektető idegrendszerének valamelyik sarkába, akkor a kamatok is elindulnak felfelé. A kötvény- és részvénypiacok meg ilyenkor bírnak bedőlni. Az enyhe tél viszont egyelőre csökkentette a fűtésigényt, ezen keresztül a szénhidrogén-felhasználást, az olajárat, az olajipari cégek nyereségét, viszont a másik oldalon növelte a gépkocsihasználatot a téli hónapokban, és ezen keresztül a benzinfelhasználást, továbbá az olajipari cégek finomítói és kiskereskedelmi árrését. (Mindez egyéb tényezők változatlansága esetén.) A Gyermeknek a hazai energetikai szektorra kifejtett hatása viszont jótékony igazolást biztosít az energiaárak befagyasztásáról szóló döntésnek az első negyedévben, ami az alacsonyabb inflációnak köszönhetően még néhány ezer szavazatot terel át a Maszopnak.
Az energia és a mezőgazdasági termékek áringadozását a rendszerből kiszűrve azonban alapos defláció mutatkozik az Újvilágban, és ez egy 1978-tól napjainkig az amerikai S&P 500 részvényindex és a megtisztított termelői árindex összehasonlításával elvégzett elemzés alapján negatív hatással van a részvénypiacra: e mögött fundamentális magyarázatként jobb híján a vállalati profitoknak a deflációs időszakokban bekövetkező visszaesése áll. Ez nem a nyereség eltűnéséhez, csak növekedésének csökkenéséhez vezet, ami a várakozások szerint idén 5-7 százalék körül alakul, vagyis alacsonyabban, mint az amerikai részvényárak eddigi emelkedése. Nem tudom, mi köze van mindezeknek az asztrológiához, de az ember próbálkozik. Mindenesetre a csillagok állásának valahogy kapcsolatban kell lennie az amerikai és európai politikusok, illetve az öreg Szaddám stratégiájával is, mert ha mégis kirobbanna a háború, az olajár is máshogy nézne ki. Házi feladat: a fenti gondolatfoszlányok átmodellezése emelkedő olajárak esetére.
