Bemegy a pali a kalapüzletbe, és azt mondja az eladónak, hogy egy kalapot szeretne venni. Mégis, mire gondol? - kérdezi az eladó. Hát általában a szexre, de most csak egy kalapot kérek - válaszol a vevő. Így vagyok én is a tőzsdével - bármi történik is a világon, nekem mindenről az jut eszembe. A pillanatnyi valóság nem áll messze a fenti vicc csattanójától, hiszen az elmúlt hetekben a világ sok száz millió tőzsdei befektetőjének vagyona többek között annak köszönhetően ingadozott, hogy az amerikai elnöknek is mindenről, de különösen a gyengédebb nemhez tartozó beosztottjairól a szex jut eszébe. Állítólag át is nevezték a Fehér Ház híres tárgyalótermét, az Ovális Irodát Orális Irodára. Szóval az öreg Billt valószínűleg ezért látjuk mindig hajadonfőtt: már meg sem kísérli a kalapvásárlást, mert úgyis tudjuk, mi jár az eszében.
De visszatérve a tőzsdéhez: a világ befektetőinek tekintete ezekben a pillanatokban az iraki háborús konfliktusra szegeződik. Tőzsdei elemzők annak a hitüknek adtak hangot, hogy az öreg Billnek talán ismét sikerül térdre kényszeríteni ellenfelét, és utána még hamis tanúzásra sem feltétlenül kell rábeszélnie, különösen ha az amerikai légierő Yossarianjai nem az olasz sífelvonók közönségének elpusztításán fáradoznak, hanem gyakorlataikat áthelyezik az Öböl-térségbe. Ennek ellenére nekem erről nem a szex, hanem továbbra is a tőzsde jut eszembe. Különösen mivel egyre kevésbé értem, hogy mi történik. Az elmúlt években viszonylag értelmesnek tűnő emberek folyamatosan attól rettegtek, hogy a világgazdaság nagy részére jellemző gazdasági fellendülés okán elszabadul az infláció. Ehelyett, mint mostanság kiderült, éppen az ellenkezője, a defláció kísért, vagyis az általános árszintcsökkenés trójai falova tette be a lábát. Mindeközben, legalábbis az USA-ban a munkanélküliség csökken, vagyis az egyszeri diák, aki átaludta vagy esetleg Bill parafrázisaként aktív gondolkodással töltötte a Philips-görbével foglalkozó közgázszemináriumot, jól járt, mert a görbét, úgy, ahogy van, ki lehet dobni a szemétbe. Na így persze már könnyű, meg is értem rögtön, hogy a csökönyös árutőzsdei jegyzések tavaly miért nem fejezték ki ezt a fene nagy inflációs veszélyt. Az arany évtizedes minimumán volt jegyezve, az olaj vészesen közeledik sokéves mélypontjához, és ahogy a kiképző hadnagyom mondta, hadd ne folytassam tovább. Na jó, akkor ezt értjük. De vajon a legendás Warren Buffett, akinek magánvagyona a széles e haza tízmillió honpolgára által szorgosan termelt bruttó termék mintegy felét teszi ki (húsz-egynéhány milliárd dollár, amin naponta egy pár száz milliót mozgathat Billy hormonellátásának alakulása), miért kezdett tavaly nyáron lázas ezüstvásárlásba, mígnem a Comex árutőzsdei készletével megegyező, közel százharminc millió unciát halmozott fel a Karl May szakíró által megénekelt kincsből? Buffett, bár semmi sem kötelezte a közzétételre, arra hivatkozott, hogy vásárlásaikat a kereslet-kínálat torzulásai motiválták. Úgy legyen, hiszen a kereslet-kínálatot a maguk bölcsességében éppen ők torzították azáltal, hogy a világ ezüstkészleteinek egy nem kis hányadát összevásárolták, és a nemesfém ára hét-nyolc éves maximumára szaladt fel. Hogy mi köze mindennek a tőzsdéhez és a szexhez? Erről kérdezzék meg Monicát a Fehér Házból és mindazokat, akik az elmúlt hónapokban nyitottan adtak el ezüstöt, e nemesfém áresésére spekulálva.
