Egotrip

Mosonyi Aliz: Boltosmesék (Számok Zsákszámra Boltja)

A Számok Zsákszámra Boltjában vannak számok zsákszámra. Jönnek a fiatalok, adjon, adjon, nagyobbat, még ennél is nagyobbat! 5000, 6000, 7000! 7017! Viszik a nagy csomagokat, tegyen csak bele még, még, 1000, 100 000, 100 017! De az öregek csak kis staniclit kérnek, legyen benne 5 vagy 3 vagy 1 is elég lesz, tudja mit.
  • 1997. április 10.

Seres László: Dekóder

Hogyan rúgjunk bele egy halott emberbe? A legcélszerűbb talán utólag írni "szellemalakjáról", és ezzel mintegy kiszolgáltatni őt értelmezésünknek (és így: személyiségünknek) anélkül, hogy köze lett volna hozzánk; elvégre már nem kelhet fel a sírból, hogy öreg, hadd nyugodjak má´ békében, R.I.P., inkább foglalkozz saját magaddal, hogy miért van szükséged rám. És tényleg. Ha Sükösd Mihály író a Népszava "Tárca" rovatában minden apropó nélkül felidézi "Krassó György szellemalakját", akkor érdemes megkérdezni, hogy ez mire jó. Szerző ugyanis abszolúte elismeri, hogy ők ketten két világ, tárcájának tárgyát "csaknem negyven éven át ismertem, de mindig csak futólag. (...) Ritka érintkezéseink évtizedein át nemigen kedveltük egymást."
  • 1997. április 10.

parton)

Megvallom, bár nem kérdezte senki, az egyetemes filmkultúra tisztelője vagyok, bennem a filmművészet őszinte barátját köszönthetik. A nyolcvanas években kétszer is voltam moziban, az Eszkimó asszony fázik című munkát láttam, folyó évtizedben ugyan már csak egyszer, de az az egy, a Sátántangó vagy nyolc másikkal felért, kétezerig biztosan kitart. Na most akkor hogy van ez. Szereti, vagy mi az isten, ez a manus a filmeket. Meg egyébként is mit akar.
  • 1997. április 3.

Rév István: Retrospektív

A kommunizmus, szemben a Donnál szétvert magyar hadsereggel, lehetőségeihez képest igyekezett rendezetten visszavonulni. Mintha nem a történelem, csak a történelem iránti hűség késztette volna hadállásai föladására. Mintha csak arról lett volna szó - amiképpen a népfelkelés kirobbanása körüli időkben Grósz Károly (egykori MSZMP-főtitkár) igyekezett menteni legalább a Pártot, ha már az ellenforradalom odaveszett: "Ha csak nem újabban feltalált dokumentumok árnyalják a múltat..." A Magyar Ifjúság című, egyre népszerűtlenebb folyóirat 1988. évi 51. számában fejtegette Balogh Sándor - akkor az MSZMP Párttörténeti Intézetének igazgatója -, hogy a legújabb történelmi kutatások fényében "(k)ét dolgot tudunk biztosan, az egyik, hogy nem Battonya volt az első felszabadult falu, s hogy nem április 4-e a teljes felszabadulás napja... Április 4-e igazában április 13-a."
  • 1997. április 3.

Bodoky Tamás: Fájlövés (Happy New Age)

"Földlakók, figyelem! Amint azt nyilván önök is tudják, a Galaxis külső kerületeinek fejlesztését célzó tervek megkövetelik, hogy hiperűr-bekötőutat építsünk az önök Naprendszerén keresztül. Sajnálatos módon az önök bolygója az egyike azoknak, amelyek szanálásra kerülnek. A folyamat két földi percnél valamivel kevesebbet vesz igénybe. Köszönöm figyelmüket" (Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak).
  • 1997. április 3.

Seres László: Dekóder

A faluban, ahol élek (Újlipótváros), a múlt héten nem tudtam Demokratát venni, mivel "technikai okokból" nem jelent meg, úgyhogy kénytelen voltam a Napi Antiliberálisban (nemrég még Magyar Hírlapként ismertük) tájékozódni a nemzetet érintő sorskérdésekről. A hetedik oldalon mostanában megszaporodtak ezek a baloldal meets népiség-publicisztikák, amelyeket KDNP-, MIÉP-, Munkáspárt- és MSZP Baloldali Platform-kompatibilis közgazdák, közírók és közalkalmazottak írnak, csupa jó szándékkal és experimentális nyelvtani bravúrokkal. Nagyon helyes. Már unom, hogy mi, Tel-Avivból irányított SZDSZ-es ügynökök dominálunk egysíkúan a sajtóban. Elég volt! Tavaszi média-nagytakarítást akarok! Hinaus mit mir!
  • 1997. március 20.

Bodoky Tamás: Fájlövés

Három héttel ezelőtt a posztszovjet hordozórakéta-biznisz kapcsán szót ejtettünk a kalandos úton Oroszországba került amerikai szuperszámítógépekről (azóta kiderült, hogy nem csak a Silicon Graphics, hanem az IBM is eladott az orosz atomiparnak másodpercenként több mint kétmilliárd művelet elvégzésére képes megakomputert az utóbbi hónapokban), természetes intelligenciában viszont egyelőre az oroszok erősebbek, amennyiben elfogadjuk a széles körben elterjedt nézetet, hogy az emberi nem addig ura a helyzetnek, míg él olyan hús-vér sakkmester a földön, aki le tudja győzni az egyre erősebb sakkszámítógépeket. Ez pedig ma már csak Kaszparovnak sikerül, aki utoljára pont egy éve csapott össze az IBM Deep Blue (mélykék) nevű számítógépével, és már akkor is rezgett a léc. Kaszparovot sokkhatásként érte, hogy rögtön az első játszmát megnyerte a gép (emberi szemszögből nézve nem védte eléggé a királyt, így csapta be ellenfelét), pedig kibernetikus elődje, a Carnegie Mellon kutatói által 1988-ban épített Deep Thought - amely hétszázötvenezer pozíció analízisére volt képes másodpercenként és egy átlagos sakknagymester szintjén játszott - még nem okozott neki problémát. Az első játszmát követően - tavaly még - erősebbnek bizonyult az emberi intuíció és zsenialitás (materialisták szerint: az agy masszív párhuzamos architektúrája) a gép hihetetlen számítókapacitásával szemben: a Deep Blue és másodpercenként százmillió pozíció analízisére képes 256 processzora végül alulmaradt. Hasonlóan járt a sakkprogram-világbajnokságon a Deep Blue után második helyet elért Junior (egy Digital AlphaStation 600 számítógépen) Polgár Judit ellen: tavaly áprilisban három győzelemmel, két döntetlennel és egy vereséggel az ember került ki győztesen az Interneten is közvetített viadalból.
  • 1997. március 20.

Hammer Ferenc: Paszták népe (A kamionos)

Tekintettel arra, hogy az utazás korlátozva volt a szocializmusban, iránya és gyakorisága fontos szerepet játszott a jó élet elképzelésének népi konstrukciójában. Az ország nyugati irányban való elhagyása akkor volt fontos, amikor a többi kelet-európai ország sorsával vetette össze a magáét a magyar. Egymás között összehajolva pedig az számított inkább, hogy ki milyen gyakran járt Nyugatra. A gyakori külföldre utazás és az elithez tartozás kölcsönösen definiálták egymást - két szakma kivételével: a stewardess (a lányoknak) és a kamionos (a fiúknak). (Nálunk Rákoscsabán legalábbis ez volt, irigykedtünk volna a hálókocsi-kalauzokra is, ha tudtuk volna, hogy van olyan.) Míg a legtöbb embernek nem voltak ismerősei az (utazó) elitben (és ilyenformán azok itthoni támaszpontja, a dollárbolt is zárva volt a többség számára), mindenkinek volt (vagy lehetett) kamionos ismerőse. A szocializmus kamionosa a nyugati álomvilág hírnöke volt, aki elhozta a kádárizmus mindennapjaiba a test és a szellem kényeztetésére való csodaszereket: a Toblerone csokit, az amerikai cigarettát, a magnót, a farmeröltönyt (!), a pornóújságot, az Atlantik szappant, a Pink Floyd-lemezt, a Fa tusfürdőt, az aranyékszereket és a rágógumit. Ezek a dolgok önmagukban is finomak voltak, azonban e varázsszerek mindenekelőtt azt mutatták, hogy tulajdonosuk tudja, mi a jó. Ezen javak révén az emberek felövezhették magukat a kifinomultság, az izgalmas messzeség jegyeivel, a divat ismerete pedig megmutatta, hogy a divatos dolgok kedvelője nem elszenvedője az idő múlásának, hanem azzal haladva maga irányítja sorsát. Ha például Musztafa Mukkermant, a Sinistra körzet kamionosát emlékezetünkbe idézzük, láthatjuk, a nagy testű török irodalmi kollégái a Száz év magány felettébb szimpatikus, jelmezbe öltöztetett cigányai, akik időről időre elhozzák Macondóba a távoli világ mirákulumait (például a jeget), és hogy aztán pont a török fagyott birkái közé bújva tud a főhős elmenekülni a körzetből.
  • 1997. március 20.

emlékek

Tisztességesen emlékezni körülbelül olyan képesség, mint csípőből lőni.
  • 1997. március 11.

Mosonyi Aliz: Boltosmesék (Csíkos Bolt)

A Csíkos Boltban büszkén sétálgat a boltos: - Tessék, tessék, szép csíkos minden minálunk, nem pöttyös! - Bejön egy ember, azt mondja: - És ha most egy pötty idekerülne, az egésznek vége lenne? - Jaj, jaj! Arra ne is gondoljunk! A pöttyre! Minek mondta, minek mondta! Az egészet elrontotta! Menjen el! - Elmegy az ember, gondolkozik a boltos, mit csináljon? - Tessék, tessék, szép csíkos minden minálunk, nem pöttyös! Legalábbis mostanáig! Legalábbis mostanáig! - már csak ezt lehet mondani, hiába.
  • 1997. március 11.

Kovács Imre: Én

Másnaposan nem nagyon érdemes a lakásban maradni, sötét és kietlen, arról nem is beszélve, hogy akkora svábbogarak grasszálnak a konyhában, mint egy Juhász Ferenc-kötet, ilyenkor legjobb a Nagycsarnokban lófrálni, rögtön a bejáratnál meg lehet venni az újságot, aztán végig a zöldségesek előtt a bal oldali sávban, vagy egyből föl a mozgólépcsőn a lángossütőig, mert ott vannak székek meg asztal, és az Unicum 120 forint, a korsó pedig 85, ami elég békebeli. Innen lelátni, meg persze fel a tetőszerkezetre, ami egy csoda, mindig arról álmodozom, milyen jó lenne ott fent kialakítani egy kis zugot, valami lakást, és fotelből bámulni a vásárlókat meg az egész forgatagot, éjjel pedig végtelen csönd és dunai szél. Visszatérő kép, már egészen kicsi koromtól kezdve szeretnék a Vásárcsarnok tetőszerkezetében lakni, csak mindig elfelejtem megkérdezni erről az analitikusomat, azóta meg nem is erőltetem, amióta rajtakaptam, hogy fagyott brokkolival veri a gyerekeit. Ezzel a kicsiszolt kis gondolatsorral jól elmegy fél óra, néha még több is, közben megmelegszik a sör, alig változnak a szereplők, illetve változnak, de ugyanolyanok jönnek a helyükre. A középső hídon érdemes továbbmenni, népművészet, ködmönök és faragott sakkfigurák, aztán le a húsosok között végig a hátsó kapuig, kutyakaja meg virágok, még egy szinttel lejjebb halak és fűszerek, közben azon gondolkozom, hogy legfőbb ideje áttérni a derékszíjról a nadrágtartóra mind praktikus, mind esztétikai okokból, valószínűleg látszik az arcomon a feszült figyelem, mert a tehenes alsónadrágokat áruló hölgy csak a szemével figyelmeztet, hogy hamarosan át fogok esni a pultján, fegyelmezett és megértő, munkája tette ilyenné, tehenes alsónadrágokat árulni egész embert követelő feladat, bocs, mondom, bocs, elmegyek a Reggelizőnek nevezett kifőzde előtt, ahol ujgur önkormányzati képviselő eteti családját káposztás bablevessel.
  • 1997. március 11.

Rév István: Retrospektív

"...hazánkban a tömegek bankellenessége, bankárgyűlölete komoly, évtizedes tradíciókra tekinthet vissza. Ennek a bankárgyűlöletnek forrása az a kiszipolyozó, kegyetlen gazdasági politika volt, amelyet a nagybankok képviseltek. A kis- és középparaszt jól ismerte a kapitalista bankoknak ezt a brutális arculatát - s iránta érzett gyűlöletét örökre hagyta fiának, unokáinak. A kisiparost, a kiskereskedőt is keserűség fogta el, ha csak a bankok nevét hallotta: legott eszébe jutott a sok váltó és a mindent elnyelő kamat-adósság. A munkásosztály helyzeténél fogva már eleve szemben állt a banktőkével..." - emlékezett Novobáczky Sándor a Szabad Nép 1952. november huszadiki számában. És ráadásul micsoda banktőke volt az, amellyel a tisztességes dolgozók szemben találták magukat?
  • 1997. március 6.

Tóth Gábor Attila: Szabadláb (A jog birodalma)

A történet talán már ismert: tavaly áprilisban két tizennyolc éves lány és egy évvel idősebb barátjuk a fogaskerekű végállomásától nem messze lévő kiserdőben közös öngyilkosságot kísérelt meg.
  • Tóth Gábor Attila
  • 1997. március 6.

Hammer Ferenc: Paszták népe (Narancssárga)

Iványi Gábor adta közre a Naplóban ezt az 1980-ból származó apróhirdetést: ELADÓ (közületeknek is) Kisvárdán, a Hunyadi utca 9. szám alatti kétlakásos családi ház (Farkas Bertalan volt iskolájával szemben). Az utcafrontos, háromszobás családi ház azonnal beköltözhető. Érdeklődni lehet: helyben dr. Székely Miklós ügyvédnél, illetve a budapesti 369-294-es telefonon. Ritkaság e lelet, ugyanis a vezetőség minden propagandája ellenére sem alakult ki spontán F. B.-kultusz (a szoc. brigádokat a spontán népi kezdeményezés határesetének tekintjük), hiszen a magyar űrhajós égbe szállása (a kubai, angolai, NDK-s stb. űrhajós után) nagyjából annyira volt meglepő, mint egy Skoda-defekt. Külön figyelmet érdemelne az égbe szállás médiamegjelenítése, ugyanis épp valami hazai gyártmányú világűr-kalandfilm ment a tévében (figyelem, a valóság túltesz a képzeleten!), amikor jött: Kedves nézőink, megszakítjuk adásunkat, történelmi pillanatoknak leszünk tanúi, kapcsoljuk a bajkonuri földi bázist, az első magyar az űrben! (Ja, mondta nagyapám, az első, amelyik sikerült.)
  • 1997. március 6.