Gergely Ágnes: Cowboy

emlékek

publikálva
1997/11. (03. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Tisztességesen emlékezni körülbelül olyan képesség, mint csípőből lőni.

Tisztességesen emlékezni körülbelül olyan képesség, mint csípőből lőni.

Amiből pedig az következik, hogy az emlékezést mint gyakorlatot fiatalon kell megtanulni, szinte mozzanatonként, a megfigyelést, a rögzítést, a raktározást, az elérhető legnagyobb pártatlanságot s azt, hogy nem én vagyok okvetlenül a főszereplő; ez az utóbbi a legnehezebb, olyannyira, hogy külön neve is van: jó ízlés.

Ne áltassuk magunkat. Egy érvényesülést hirdető világban az ízlés kifejezetten hátrány. Rövid távon föltétlenül az.

Hiszek a hosszabb távlatokban, függetlenül attól, hogy valaki esetleg kilencven évig él, vagy csak tizenöt évig.

Egy alföldi faluban azt mondták nekem a múltkor egy takaros szőke asszonyra: "A körmeneteken ő viszi a máriás zászlót. Annak idején a felvonuláson ő vitte a vörös zászlót."

Ez az a bizonyos hosszú táv.

Érdemes megtanulni tisztességesen emlékezni. Inkább, mint csípőből lőni.

*

Ha az ember észrevétlenül indul el a pályáján, jobban tud figyelni. Ha az észrevétlenséghez valami csapás is társul, nem is bír mást csinálni, mint figyelni. 1971-ben időlegesen megbénult a jobb kezem. Ezen a nyáron mentem el Finnországba, a Lahti Írófesztiválra, háromtagú delegáció tagjaként, Jovánovics Miklóssal és Karinthy Ferenccel.

A két férfi nagyszerűen viselkedett: vitték a bőröndömet, nyitogatták az ajtókat, vigyáztak, hogy meg ne üssem a begipszelt kezemet, magamra ne öntsem a kávét. Megállapodtunk, hogy a fesztiválon Karinthy Cini fog beszélni; több nyelven tud, a fellépésben rutinja van, s hármunk közül egyedül őt ismerik a világban.

Tudtam Ciniről, hogy a mondatok szerelmese; hogy lovagiasan állja a folytonos összehasonlítgatást zseniális apjával; hogy a nők, akik iránt heveny érdeklődést tanúsít, mint pillangók a biológusnak, pusztán szakmai megfigyelés tárgyai, Cini valójában egyetlen nőt visel el maga mellett, a feleségét; tudtam továbbá, hogy természetes életeleme a mások rovására gyártott vicc, a practical joke. Zelk Zoltán beszélte el, mi történt vele, mármint Zelkkel, amikor az 56-os fogságból való szabadulása, első feleségének tragikus elvesztése, majd második házasságának felbomlása után a lapokban váratlanul hirdetés jelent meg: "Szoba fiatal nőnek azonnal kiadó", s a hirdetés alatt ott volt a Zelk telefonszáma. Mintegy nyolcvanan jelentkeztek a költőnél lakótársnak, szerencsétlenek, magányosak, vidékiek, a pesti lakásínségben egyikük élettársnak is ajánlkozott, csakhogy Zelk Zoltánnak nem volt kiadó szobája. A hirdetést Cini adta fel. A következő héten Cininek telefonáltak többtucatnyian, a "kutyát veszek" szövegű hirdetés nyomán, amelyet természetesen Zelk adott fel, és a kutyák egész nap ugattak a ház körül.

A lahti fesztiválon Cini a modern író sorsáról beszélt, hogy mit, arra már nem emlékszem, csak azt tudom, hogy folyékony angolsággal fejezte ki magát, de a beszédbe becsúszott egy-két ilyen fordulat: "yesterday I have been", "last week I have seen", és én a nézőtéren megrázkódtam.

- Mit rázogattad te a fejedet, mialatt én beszéltem? - kérdezte Cini az ülés után.

- Ne haragudj - mondtam. - Kitűnően beszéltél, de ne használj máskor időpontot jelölő határozószók mellett félmúlt időt.

Másnap a kerekasztal-konferencián Cini újra felszólalt. Hevesen és meggyőzően beszélt, hogy miről, arra ismét nem emlékszem, de aztán egyszerre azt mondta: "yersterday I was", "last year I saw", és minden alkalommal rám nézett. Bólintottam.

Este a helsinki Nemzeti Színházban felolvastunk angolul a munkáinkból, utána fogadás volt és tánc. Hirtelen azt láttam, hogy a velem eladdig kedves és szívélyes skandináv írók messze elkerülnek. - Ide figyelj - mondom Karinthy Cininek -, mi ütött ezekbe? Miért tűnnek el a közelemből?

- Ne csodáld - mondta Cini. - Amikor megkérdezték tőlem, valahányszor felszólalok, te miért rázogatod a fejedet, és miért bólogatsz a nézőtéren, azt mondtam nekik, te vagy a vörös komisszár.

*

Nem volt veszélytelen tréfa.

Később persze kibékítettem a svéd és a finn írókat, nevettünk az egészen, Cini a fejrázást valószínűleg azonnal elfelejtette; én azonban egy életre megtanultam a leckét: az ember sose szégyenítsen meg senkit intellektuális teljesítményért. Egy múlt idő ide vagy oda - ennél sokkal lényegesebb az, hogy valaki vigyáz, a begipszelt karoddal föl ne lökd a szótárt.

Néhány évvel később levezekeltem a Cinivel szembeni vétkemet, egészen pontosan 1977-ben, amikor Harminchárom című novelláskötetét szerkesztettem, a Szépirodalmi Könyvkiadó lektoraként. A könyvnek nem ez volt az eredeti címe; az eredeti valami vadászatra vagy tivornyára utalt. A kéziratból s az én lelkes szerkesztői jelentésemből botrány lett; Illés Endrét, a kiadó igazgatóját "odafönt" rendreutasították, ő engem szidott össze, naponta jöttek a rémhírek a letiltásról, s a novellafüzér végül azzal a föltétellel jelenhetett meg, hogy: 1. megváltozik a kötet címe; 2. a novellák címének helyén arab számok lesznek; 3. a tartalomjegyzék kimarad; 4. az utolsó és az utolsó előtti novella sorrendjét meg kell cserélni. Vagyis: formálisan semmi sem hívhatja fel az olvasó figyelmét arra, hogy az utolsó (illetve most már az utolsó előtti) novellában egy kommunista férfi agyonlövi a lánya udvarlóját, azaz gyilkol.

A novellából később Cini sikeres színdarabot írt.

Én még abban az évben felmondtam az állásomat.

*

Így mentek a dolgok akkoriban.

De megint csak nem ez a fontos.

Cini valamelyik könyvének a borítólapján, még lektori éveimben, így kezdtem a fülszöveg egyik passzusát: "A bravúros szerkesztéssel Karinthy..."

- Nem - monda Cini. - Írd ki a teljes nevemet. Karinthy Ferenc. Karinthy, keresztnév nélkül, az csak az apám volt.

Ez az egyik legtisztességesebb mondat, amit akkortájt hallottam.

publikálva
1997/11. (03. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk