Egotrip

Úgy a múlt század közepén, vagy egy kicsivel később, egy fallabdapályán, notesszel kezemben a falról és a földről, a különböző beszögellésekből visszapattanó téglatest alakú, illetve korongszerű gépradírok visszapattanási statisztikáját ellenőriztem, mikor telefonon értesítettek, hogy föl kéne szállnom a Holdra. Brrrr!, mondtam, még csak ez hiányzott, hogy én legyek az első emberpár, aki bolygóközi űrutazással múlatja azt a drága saját időt.

Összehangolt támadás, titkosszolgálati eszközökkel, hazánk európai csatlakozásának megakadályozása irányában, melyet sem megcáfolni, sem megerősíteni nem tudok, de a pártelnök széklete meglehetősen híg volt, a mentőautó megérkezése előtt is már többször ki kellett mennie, és a hányadék színéből és állagából ítélve aligha lehet kétséges, hogy ez a magát függetlennek tekintő nemzetközi szervezet mindössze azért fordít különös figyelmet a köztársaság rendőrségének tevékenységére, mert a Bokros-csomagot népünk nyakára hozó, idegen befolyás alatt működő kormányzat annak idején nem tett semmit annak érdekében, hogy a határokon túli magyarságot is méltán megillető kedvezmények az igazságos és évezredes európaiságunkhoz illő gazdasági fejlődés tekintetében előrelendüljenek.

Ezúton szeretném felhívni annak a kedves polgárnak a figyelmét, aki a Jászberényi úton kitette rottweiler típusú kutyáját - majd minden bizonnyal gázt adott, és elégedetten hazament, miután a kutya egy darabig futott az autó után, aztán leheveredett -, hogy az eb még mindig várja, így ránézésre kábé egy hete. Fekszik az út mentén, és minden kocsira felkapja a fejét, érthetetlen okból bízva a gazdájában, hogy visszajön, pedig ő nem fog, mert egy sunyi tapló, a kutya viszont nem nagyon barátkozik, mert dolga van: várnia kell.

"Egyelőre nincs ok az inflációs prognózis változtatására, az év második felében mind a Pénzügyminisztérium, mind a Magyar Nemzeti Bank az áremelkedés ütemének erőteljes csökkenésére számít" - nyilatkozta a pénzügyminiszter a jegybankelnökkel duettben előadott sajtótájékoztatóján (Népszabadság, 2001. március 29.). A Világgazdaságnak adott, ugyanaznap megjelent interjújában viszont Matolcsy gazdasági miniszter azt közölte, hogy "a Gazdasági Tanács következő ülésén újratárgyalja az inflációs célt, és olyan áremelkedési szintet állapít meg, amelyet a gazdasági szereplők is elfogadnak". Hogy nagyobb legyen a zavar, felidézünk egy előző napi hírt is, mely szerint Járai jegybankelnök Prágában azt nyilatkozta: az év végére 6-7 százalékos pénzromlást valószínűsít.

Az igekötős igék alapvetően kétfélék aszerint, hogy az igekötő mit csinál bennük. Az egyik fajtában az igekötőnek konkrét jelentése van, mert irányt, helyet, állapotot fejez ki: fölmászik, belefagy, átküld, szétszór, leönt (valamit valahova). Ilyenkor az igekötő "hová?, mivé?" kérdésre felel, azaz határozói értékű. "Hova mászol? - Föl." "Hova szórtátok a hamut? - Szét." A másik fajtában ezt a rákérdezést nem lehet megcsinálni: *"Hova szerette Dorsch az igazgató feleségét? - El."; következésképpen az elszeret-ben az el nem határozói értékű, nem helyviszonyt fejez ki. Ez akkor is igaz, ha metaforikusan itt is érezzük az irányjelölést, azaz "tőle el"; a metafora nem maga a dolog. Tja, Dichtung und Wahrheit. Az jó, hogy "Hova szállították a veszélyes hulladékot? - El.", de az elszeret nem ilyen, megbukik a rákérdezés-próbán.

Először úgy délután három körül estem hadifogságba. Tavasz volt, hozzákötöttek egy orgonabokorhoz, és néhány méterrel arrébb a sorsom felől tanácskoztak. Nem értettem mindent tisztán, mert az elasztikusan illatozó orgonabokor körül 101 méhecske zúgott begőzölve, kezükben mézgyűjtő vödör és mézpumpa, amivel a nektárt szivattyúzták kifelé a bibékből. Hallottam, amint az egyik katona azt mondja, áldozzuk fel az isteneknek, de aztán egy másik azzal érvelt, hogy meglehet, túl nagy falat leszek, nem is biztos, hogy rám vannak kihegyezve az istenek, ezért inkább végezzenek csak ki úgy, antirituálisan. Közben a méhecskék rólam is megpróbáltak begyűjteni némi nektárt, de nem találták a bibémet. Akkor viszont a parancsnok azt mondta, hogy egy élettel több vagy kevesebb mit sem számít, a kivégzés csak időrabló művelet, inkább használnának föl ésszerűen, például gyűjthetnék rőzsét rövid pórázon.

Mert tavasz van, azért. Mert kedvenc lapomban megszűnt?, szünetel? a gájd rovat. Mert a múltkor lemaradtak a cseh mellékjelek. És mert cseh sörnek neveztem az Aranyfácánt, főleg azért. Írom ezt itt.

Kikerülvén a tényfeltárás ingoványából végre, újra a látomásos líra és annak határterületei felé vehetem az irányt, kezdve rögtön azzal, hogy nevet adok egy pulinak, ezzel is nyomatékosítva már-már a lealjasulásig megszilárdult elkötelezettségemet a jövő, valamint csatolt részei iránt.

Ha kitartóan szörfölünk a világháló nemzetiszínű lapjain, irodalmi csemegékre bukkanhatunk. És nem is gondolnánk, hogy a legjobb bohózatok éppen a szigorú komolyságot mímelő kormányunk honlapjáról tölthetők le. Az alábbi dialógusok a www.meh.hu/kormányülések - sajtótájékoztató címszó alatti szövegekből kizárólag a copy és a paste műveletek felhasználásával készültek. Ha kicsit tovább csiszolódik a műfaj, előbb-utóbb talán olyan kvalitások is születhetnek, amelyek akár Ionesco híres abszurdjával is felvehetik a versenyt. Már ha addig sem változik a Kopasz énekesnő frizurája.

Legfrissebb, még testmeleg élményemet mondom itt tollba. De várjunk csak! Előbb hadd gondolkozzam el egy szón, azon, hogy tollbamondás. (...) Köszönöm, megvan, mehetünk tovább.

Ha én most, március idusa előtt közintézmény volnék, rögtön elküldetnék az ipari alpinistákért meg a takarítóbrigádért, hozzanak jó köteleket meg szidolt, lesz egy napi munkájuk, kerül, amibe kerül. Közben a bérelszámolási osztály menyecskéit elszalajtanám a vegyesbe, hozzanak cérnát, selymet, zsinórt meg ami kell, álljanak neki varrni, indítsák be a mosógépet, minden munkát tegyenek gyorsan félre.

Petőfi Sándor - az egy dél-budai szólásmondás, olyan, mint a "bungee jumping", akkor szokták mondani, ha nem jut az eszükbe más.

Úgy látszik, a magyar beszélt nyelv lassan búcsút mond a -ban/ -ben ragnak: egyre kevesebben használják természetes beszédben, és szerepét átveszi - illetve már nagyrészt átvette - a -ba/-be rag. (A továbbiakban az egyszerűség kedvéért csak -ban, ill. -ba ragnak nevezem őket.) A legtöbben az iskolában tanuljuk meg, hogy az A szobába vagyok mondatot A szobában vagyok-nak kell leírni. A -ban ragot ma elsősorban az írott nyelv, a tudatos normakövető nyelvhasználat (no meg a korrektor) tartja életben, ha kevésbé literátus nyelvközösség volnánk, már eltűnt volna, ugyanúgy, mint a látá vagy a várnók.