Kálmán C. György: Magánvalóság (Idus)

  • 2001. március 15.

Egotrip

Ha én most, március idusa előtt közintézmény volnék, rögtön elküldetnék az ipari alpinistákért meg a takarítóbrigádért, hozzanak jó köteleket meg szidolt, lesz egy napi munkájuk, kerül, amibe kerül. Közben a bérelszámolási osztály menyecskéit elszalajtanám a vegyesbe, hozzanak cérnát, selymet, zsinórt meg ami kell, álljanak neki varrni, indítsák be a mosógépet, minden munkát tegyenek gyorsan félre.

Idus

Ha én most, március idusa előtt közintézmény volnék, rögtön elküldetnék az ipari alpinistákért meg a takarítóbrigádért, hozzanak jó köteleket meg szidolt, lesz egy napi munkájuk, kerül, amibe kerül. Közben a bérelszámolási osztály menyecskéit elszalajtanám a vegyesbe, hozzanak cérnát, selymet, zsinórt meg ami kell, álljanak neki varrni, indítsák be a mosógépet, minden munkát tegyenek gyorsan félre.

A zászló meg a vén zászlótartó, az a lényeges mostan.

A gúnyám, az lehetne rongyos, csak a zászló legyen szépen megvarrva, ahogyan a költő is megmondta. Kormányunk immár rendeletileg szabályozta, hogy a zászlóknak kinn kell lenniük, tisztán, ápolt tartóba dugva, szakadás és foszlás szóba sem jöhet, itt a méret sem mindegy, és a színeket pontosan rögzíti a rendelet. Tehát Kormányunk csak ´t, a költőt követi, amikor kissé ingerülten förmed ránk, hogy hát mit csinálunk, mit varrogatunk ott, mikor pedig a zászló foszladozik, túl nagy, még csak nem is színhelyes, a tartója csupa kosz, rozsda marja, nem ragyog, így nem lehet méltón ünnepelni. Mármost aki mindenféle gúnyos megjegyzésekre ragadtatná magát, holmi Fidesz közeli zászlóvarró cégekről meg a szívatás újabb módozatairól fecsegne, az elvétené a lényeget (amellett, hogy nyilvánvalóan az ünneprontó nemzetidegenség uszályának malmára hajtaná a történelem kerekét). Nem, nem erről van szó, hanem a hagyomány és a hagyomány ápolásának súlyos nemzetpolitikai, államvezetési és lakosságjóléti kérdései vetődnek föl.

Ha ünnep van, minden ragyogjon. Rendbe rakjuk a kiskertet, átdobjuk a szomszédba a tejeszacskót, kólásflakont, görbe szögeket, lesöpörjük a járdát, kikészítjük a kispadra a Millenniumi Olvasókönyvet. Rotyog a húsleves, laposüveg a zsebbe, járunk egyet a környéken. Megnézzük, rendesen ünnepel-e mindenki. Áhítat az arcon, jövőt kutató tekintet, makulátlan múlt, ropogós öltöny, csattogó zászló. Ha nem: elő a karszalagot, intézkedést foganatosítunk. Hangoskodás, méltatlankodás, felhánytorgatás ne legyen. Kovácsolódjék a nemzet egységbe. Huncut labancnak be ne dőljön, ne pártoskodjon, holmi részérdekekre ne hajtson.

Ha Mahler azt mondta, hogy a hagyomány slamperáj, akkor így válaszol a fiatal magyar demokrácia első igazán polgári kormánya erre a szép, sokértelmű mondatra, amelyet a (mi tagadás, eléggé nemzetidegen) zeneszerző mondott: nem, márpedig a hagyomány nem slamperáj. Lesz itt rend. Csillogni fognak a vén zászlótartók, suhognak a megfelelő méretű, színű és anyagú lobogók, Szabadság úr pézbüntetés terhe mellett lesz szíves tenni arról, hogy ne hordozzák itten véres zászlóit, pfuj, figyelmeztetjük a tisztelt felkelő urakat, hogy a zászló közepének megrongálása tízezer forintig terjedő helyszíni bírságot von maga után.

Ami fakult, foszlott, sérült, az kiiktatandó a hagyományból, vegyünk minden évben új zászlót, és tartsuk rendben a történelemkönyveinket: legyünk büszkék hihetetlen sikereinkre, amelyeket az elmúlt ezer évben elértünk, tudván tudjuk, kik (voltak) a rosszak, és kiknél (volt) az igazság. Nincs alku, a szabály, az szabály: ünnepre legyen minden tiszta, egyértelmű, rendezett és elvágólagos. Ez ad erőt ahhoz, hogy elleneinkkel szembeszálljunk, az áskálódókat leleplezzük, nemzetünket a fénybe vezessük. Nevezzük meg az ünneprontókat, a slamposokat, a széthúzást szítókat, a bűnösöket.

Az árvizet az orosz titkosszolgálat okozta, a nővéreket szélsőséges csoportok irányítják, a Dunaferr a szcientológusok kezébe került, a Magyar Televízió a homoszexuálisok ármánykodásának esett áldozatul.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.