Kálmán C. György: Magánvalóság (Idus)

  • 2001. március 15.

Egotrip

Ha én most, március idusa előtt közintézmény volnék, rögtön elküldetnék az ipari alpinistákért meg a takarítóbrigádért, hozzanak jó köteleket meg szidolt, lesz egy napi munkájuk, kerül, amibe kerül. Közben a bérelszámolási osztály menyecskéit elszalajtanám a vegyesbe, hozzanak cérnát, selymet, zsinórt meg ami kell, álljanak neki varrni, indítsák be a mosógépet, minden munkát tegyenek gyorsan félre.

Idus

Ha én most, március idusa előtt közintézmény volnék, rögtön elküldetnék az ipari alpinistákért meg a takarítóbrigádért, hozzanak jó köteleket meg szidolt, lesz egy napi munkájuk, kerül, amibe kerül. Közben a bérelszámolási osztály menyecskéit elszalajtanám a vegyesbe, hozzanak cérnát, selymet, zsinórt meg ami kell, álljanak neki varrni, indítsák be a mosógépet, minden munkát tegyenek gyorsan félre.

A zászló meg a vén zászlótartó, az a lényeges mostan.

A gúnyám, az lehetne rongyos, csak a zászló legyen szépen megvarrva, ahogyan a költő is megmondta. Kormányunk immár rendeletileg szabályozta, hogy a zászlóknak kinn kell lenniük, tisztán, ápolt tartóba dugva, szakadás és foszlás szóba sem jöhet, itt a méret sem mindegy, és a színeket pontosan rögzíti a rendelet. Tehát Kormányunk csak ´t, a költőt követi, amikor kissé ingerülten förmed ránk, hogy hát mit csinálunk, mit varrogatunk ott, mikor pedig a zászló foszladozik, túl nagy, még csak nem is színhelyes, a tartója csupa kosz, rozsda marja, nem ragyog, így nem lehet méltón ünnepelni. Mármost aki mindenféle gúnyos megjegyzésekre ragadtatná magát, holmi Fidesz közeli zászlóvarró cégekről meg a szívatás újabb módozatairól fecsegne, az elvétené a lényeget (amellett, hogy nyilvánvalóan az ünneprontó nemzetidegenség uszályának malmára hajtaná a történelem kerekét). Nem, nem erről van szó, hanem a hagyomány és a hagyomány ápolásának súlyos nemzetpolitikai, államvezetési és lakosságjóléti kérdései vetődnek föl.

Ha ünnep van, minden ragyogjon. Rendbe rakjuk a kiskertet, átdobjuk a szomszédba a tejeszacskót, kólásflakont, görbe szögeket, lesöpörjük a járdát, kikészítjük a kispadra a Millenniumi Olvasókönyvet. Rotyog a húsleves, laposüveg a zsebbe, járunk egyet a környéken. Megnézzük, rendesen ünnepel-e mindenki. Áhítat az arcon, jövőt kutató tekintet, makulátlan múlt, ropogós öltöny, csattogó zászló. Ha nem: elő a karszalagot, intézkedést foganatosítunk. Hangoskodás, méltatlankodás, felhánytorgatás ne legyen. Kovácsolódjék a nemzet egységbe. Huncut labancnak be ne dőljön, ne pártoskodjon, holmi részérdekekre ne hajtson.

Ha Mahler azt mondta, hogy a hagyomány slamperáj, akkor így válaszol a fiatal magyar demokrácia első igazán polgári kormánya erre a szép, sokértelmű mondatra, amelyet a (mi tagadás, eléggé nemzetidegen) zeneszerző mondott: nem, márpedig a hagyomány nem slamperáj. Lesz itt rend. Csillogni fognak a vén zászlótartók, suhognak a megfelelő méretű, színű és anyagú lobogók, Szabadság úr pézbüntetés terhe mellett lesz szíves tenni arról, hogy ne hordozzák itten véres zászlóit, pfuj, figyelmeztetjük a tisztelt felkelő urakat, hogy a zászló közepének megrongálása tízezer forintig terjedő helyszíni bírságot von maga után.

Ami fakult, foszlott, sérült, az kiiktatandó a hagyományból, vegyünk minden évben új zászlót, és tartsuk rendben a történelemkönyveinket: legyünk büszkék hihetetlen sikereinkre, amelyeket az elmúlt ezer évben elértünk, tudván tudjuk, kik (voltak) a rosszak, és kiknél (volt) az igazság. Nincs alku, a szabály, az szabály: ünnepre legyen minden tiszta, egyértelmű, rendezett és elvágólagos. Ez ad erőt ahhoz, hogy elleneinkkel szembeszálljunk, az áskálódókat leleplezzük, nemzetünket a fénybe vezessük. Nevezzük meg az ünneprontókat, a slamposokat, a széthúzást szítókat, a bűnösöket.

Az árvizet az orosz titkosszolgálat okozta, a nővéreket szélsőséges csoportok irányítják, a Dunaferr a szcientológusok kezébe került, a Magyar Televízió a homoszexuálisok ármánykodásának esett áldozatul.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."