Ez egyébként a humánus megoldás, mint megtudom, mert az igazán méretes csuprok a budai hegyekbe viszik a kutyájukat, és ott kikötik őket, hogy véletlenül se találjanak haza. Mennyi rejtett szépség, a kikötött és éhen halt kutyák tetemei, ahogy elképzelem, de szerencsére a nap gondoskodik kellemes meglepetésről is a fentebb bemutatott tábla formájában, melyet egy tök üres padon találtam a lépcsőházunk előtt.
Próbáljuk együtt, a Sherlock Holmes-i hagyományok mentén felgöngyölíteni az esetet. Volt egy iparos, aki nem kis gonddal nejlonnal borított táblácskát készített, hogy amin épp dolgozik, azt lehetőleg ne lopják el a szorgos magyarok, majd a munka tárgyát lehelyezte a padra, rárakta a táblácskát, és nyugodtan dolgára indult, ekkor jöhetett a következő szereplő, aki ellopta, amit lehetett, majd az immár meglehetősen felesleges táblát a helyére rakta a padra. Ekkor jöttem nagyjából én, hogy megtaláljam a táblát, és első örömömben ellopjam, természetesen csak azért, hogy megmutathassam önöknek. Majd megérkezett az iparos, akinek eddigre mindenét ellopták.
Nem mennék bele szívesen abba, hogy mi lehetett, amit elloptak a figyelmeztető tábla alól, mindenesetre annyit megért, hogy elvigyék, ami persze nem jelent semmit, ettől még nyugodtan lehetett koszos bevásárlószatyor, félig szívott cigaretta vagy vakolókanál, hiszen pusztán azzal az ingerlő és pimasz felhívással, miszerint van valaki, aki nem szeretné, ha ellopnák, máris vonzóvá vált egy polgártársunk szemében, aki esetleg csak a következő sarokig cipelte, hogy ott dobja el, majd még este is azon kacagott, milyen hülye lehetett az az ember, aki az utcán hagyott egy dolgot, amit nem akart ellopatni, és erre még írásban is felhívta a figyelmet.
Egy egészen biztos: nem kutya volt - hogy ezzel a frappáns lezárással egy tető alá hozzam a nap kulcseseményeit.
