Belpol
Orbán új episztemét nyitott az osztrák-magyar történelem értelmezésében: a bevált kuruc-labanc, sógor-koma, császári-királyi (k. u. k.) helyett a derűs-borús századokra a szerelem metaforáját használta. Úgyhogy Schüsselnek könnyű volt a dolga, megdicsérte a magyarok "millennium-aktivitását", aztán csak tovább kellett fűznie Orbán feldobott poénjait. Arra például, hogy mi, magyarok mindig valamivel többen jövünk, mint amennyit vártak, az osztrák kancellár (aki, miközben folyton velünk érez, egyik élharcosa az EU-ban a keleti migráció korlátozásának) így replikázott: "Nem jöhetnek elegen!" (Mennyire igaza is van, ha a burgenlandi szőlősgazdák, a bécsi építőipari vállalkozók és a kertvárosi dámák szezon- és szakmunkás-, bébiszitter- és takarítónő-keresletére gondolunk!) Megtetszett a kancellárnak a szerelem metafora is, mondván, annak vannak ugye csúcs- és mélypontjai. A beszédek közös credója: még ezer közös év az EU-ban.