Nádasdy Ádám: Modern Talking (Megfőzök és kigombolok)

  • 2001. március 29.

Egotrip

Az igekötős igék alapvetően kétfélék aszerint, hogy az igekötő mit csinál bennük. Az egyik fajtában az igekötőnek konkrét jelentése van, mert irányt, helyet, állapotot fejez ki: fölmászik, belefagy, átküld, szétszór, leönt (valamit valahova). Ilyenkor az igekötő "hová?, mivé?" kérdésre felel, azaz határozói értékű. "Hova mászol? - Föl." "Hova szórtátok a hamut? - Szét." A másik fajtában ezt a rákérdezést nem lehet megcsinálni: *"Hova szerette Dorsch az igazgató feleségét? - El."; következésképpen az elszeret-ben az el nem határozói értékű, nem helyviszonyt fejez ki. Ez akkor is igaz, ha metaforikusan itt is érezzük az irányjelölést, azaz "tőle el"; a metafora nem maga a dolog. Tja, Dichtung und Wahrheit. Az jó, hogy "Hova szállították a veszélyes hulladékot? - El.", de az elszeret nem ilyen, megbukik a rákérdezés-próbán.

Megfőzök és kigombolok

Az igekötős igék alapvetően kétfélék aszerint, hogy az igekötő mit csinál bennük. Az egyik fajtában az igekötőnek konkrét jelentése van, mert irányt, helyet, állapotot fejez ki: fölmászik, belefagy, átküld, szétszór, leönt (valamit valahova). Ilyenkor az igekötő "hová?, mivé?" kérdésre felel, azaz határozói értékű. "Hova mászol? - Föl." "Hova szórtátok a hamut? - Szét." A másik fajtában ezt a rákérdezést nem lehet megcsinálni: *"Hova szerette Dorsch az igazgató feleségét? - El."; következésképpen az elszeret-ben az el nem határozói értékű, nem helyviszonyt fejez ki. Ez akkor is igaz, ha metaforikusan itt is érezzük az irányjelölést, azaz "tőle el"; a metafora nem maga a dolog. Tja, Dichtung und Wahrheit. Az jó, hogy "Hova szállították a veszélyes hulladékot? - El.", de az elszeret nem ilyen, megbukik a rákérdezés-próbán.

A nem-határozói fajtában az igekötőnek nincs lokális jelentése, csak befejezettséget (szakszóval perfektivitást) fejez ki: belázasodik, kitör (a háború), lefagy (a számítógép), elolvas, föllelkesít, megsajnál, leönt (valakit valamivel). A perfektív igékben az igekötő olyasmit jelent, hogy "teljesen, maradéktalanul, befejezett tényként". A perfektív igekötős igéken belül léteznek felnagyító (intenzifikáló) alakok, ahol az igekötő a "teljesen" mellett még "nagyon, túlzottan" értelemmel bír: fölpofoz, agyonfűszerez, leszadiz, kiolvas, de ezek ugyanúgy nem adverbiálisak, hanem perfektívek, mert nem tűrik a rákérdezés-próbát.

Hasonlítsuk össze a két leönt igét. Az egyikben az igekötő határozói értelmű: A benzint leöntötte a csatornába. Bírja a rákérdezés-próbát: "Hová öntötte a benzint? - Le." A másikban az igekötő perfektív: "Dorka leöntötte a védőnőt kakaóval." Bár az igének itt is van tárgya (a védőnő), ez más szerepű, mint az előbb: a benzin maga ömlött, a védőnő viszont csak olyanos lett. A le-hez hasonlóan az igekötők többsége mindkét funkcióban szerepelhet: kiénekel (a fürdőszobaablakon), kiénekel (egy magas hangot). Egy kivétel van: a meg, mely csakis perfektív lehet, hiszen önálló jelentése, tartalma nincs, csak a befejezettség kifejezésére szolgál.

A határozói igekötő - mint láttuk - értelmileg egészíti ki az igét, hozzáadva a maga irány, hely stb. jelentését, de egyebet nem tesz: föl + mászik = fölmászik, ugyanúgy, mint mondjuk Dabasra + indul = Dabasra indul. Megjósolható a mondatbeli szerepe is: ahova a mászik illik, oda illik a fölmászik is. A perfektív igekötő izgalmasabb, hiszen többnyire nem megjósolható, hogy miért éppen az az igekötő fejezi ki azt, amit kifejez: például miért a bevégez jelenti azt, hogy "teljesít", és a kivégez azt, hogy "megöl", és nem fordítva? Úgy is alakulhatott volna, hogy ma azt mondanánk: *Szegényt bevégezték, mielőtt kivégezhette volna a munkáját. Igaz, a leggyakoribb perfektív igekötő, a meg, jelentésbeli üressége miatt megjósolható "jelentésű", amennyiben csak a befejezettséget, a PERF elemet adja az igéhez: PERF + született a lánya = Megszületett a lánya. De nem tökéletes a dolog, ugyanis ahol meg van, ott mindig perfektív az ige, de ahol perfektív, ott nem mindig van meg. Erre sajnos nincs szabály, az egész dolgot (tehát hogy melyik ige befejezettségét melyik igekötővel képezzük) meg kell tanulni, mint lexikális tényhalmazt. A megszületik igét kifejezhetnénk a *kiszületik alakkal is (sőt, az talán kézenfekvőbb volna...).

A perfektív igekötő - mint láttuk - nem is az ige jelentését, hanem a használati értékét, a "szemléletét" változtatja meg; sőt, belenyúlhat az ige mondatbeli szerepébe is, ugyanis tárgyassá (tranzitívvá) tudja tenni. Vegyük például a kiabál igét. Ez önmagában lehet tárgyatlan (A gyerekek kiabáltak a játszótéren), illetve tárgyas (Disznóságokat kiabáltak). Lehet neki határozói igekötője, pl. le, ami ezen nem változtat: A kapitány lekiabált a gépházba; Lekiabálta az adatokat. Ha azonban ugyanez a le perfektív igekötőként járul az igéhez, akkor az tárgyas lesz: Az utasok lekiabálták a kalauzt. Vigyázat: a tárgynak nem kell külön szóként megjelennie, de megléte akkor is nyilvánvaló: Próbáltam én megnyugtatni az utasokat, de lekiabáltak. Az ilyen értelmet most kapcsoljuk ki, mert itt is van tárgy, csak zérus fokon. Vagyis azt nem lehet mondani, hogy *A kalauz nem tud szót érteni magukkal, mert maguk lekiabálnak, csak úgy jó, hogy lekiabálják [őt]. Ugyanígy: A mester levonul vidékre és alkot (*megalkot). Sári esténként a szobájában rajzol (*lerajzol - nem "engem"!).

Mármost különös, hogy az ilyen perfektív tárgyas igék egy csoportja - a fenti szabály alól mintegy kibújva - használható tárgyatlanul is: Hazamegyek és megfőzök. Az uram kiment és fölszántott. Ebéd után beáztatok. Ilyenek még: kitakarítok, begyújtok, megszoptatok, bepakolok, kimeszelek, besötétítek. Mi lehet az a vonás, mely ezeknél ezt lehetővé teszi? Egyfelől talán az, hogy a tárgyuk triviális, mintegy benne foglaltatik a cselekvésben (nem merül föl a kérdés, hogy "mit?"), másfelől az, hogy a cselekvés tökéletes és maradéktalan. A megfőzök azt jelenti, hogy elkészítem mindazt, ami az ebédhez kell, beleértve a salátát is, amit pedig nem is kell főzni (nem is mondanánk rendes tárgyas szerkesztéssel, hogy megfőzöm a salátát). Bevonhatók ide alkalomszerűen más igék is, ha a beszélők számára világos a helyzet, a cselekvés tárgya nyilvánvaló és elvégzése maradéktalan: Te menj előre, én addig leoltok és bezárok. Irénke majd lefertőtlenít (értsd: az egész műtőt). Száz levelet küldünk szét, már be vannak borítékolva, ekkor azt mondom: Na, leülök és megcímzek. (Van ez?)

Jó. De miért van az, hogy bizonyos perfektív igekötős igék ezt a tárgyatlan szerkesztést mégsem tűrik, holott az ő tárgyuk is triviális, és ugyanúgy maradéktalanul elvégzett cselekvést fejeznek ki? *Annyira meleg van, hogy én kigombolok. *Átment a lányáékhoz és megszerelt. *Te, itt nudisták is vannak: én leveszek. *Bemegyünk a könyvtárba és elolvasunk. *Nyáron nekigyürkőzünk és megépítünk. *Fölment a pódiumra és eljátszott (nem a cipőfűzőjével!).

Erre kéne választ találni. Amíg nincs, addig a nyelv végtelen gazdagságára hivatkozunk, melyet ugyebár nem lehet sivár szabályok kalodájába zárni.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.