Érzet bejár

  • Tandori Dezsõ
  • 2005.12.01 00:00

Egotrip

Ballét

A "bejár" miatt a balett. De hagynám a nagy franciát. Arany Jánost is, aki a sajgó érzetrül beszélt. Remélem, kánonilag megtűrt még e sorok írójától (meg van tűrve, nincs tiltva, támogatást nem kérünk), hogy az érzetről beszéljen, mely nem sajog. Mint a Költőnél. Az érzet az, ami beáll, bejár, mint hajdan a p.u.-kra a vonat. A hetedik vágányra vonat jár be stb. Nekem - meg ne rétsem a szép helyet, így, sértsem helyett rétsem - Norwich, főleg Bath, igen, a dél-angliai Bath enyhén kanyaros pályaudvara "jár be", s mintha gyakorló téren, gyakorlatilag réten, gyarolva, gyarlón értem, tarlón lenne ez a p.u. érzet. Ám ez nem tőlem ellelkedzett, elszakadt szöveg, hogy egy velem kapcs. dolgozatra utaljak. Érzeteim nem serkentenek ily tarlókra, minthogy szerzőtől elszakadt szöveg; azt hiszem, nem-becszeller igénnyel magam vagyok erre az egyetlen, aki a teljes embert (rajzolj le egy - 1 - teljes embert! c. művem ajánlom, a liter olyan, mint az egy, a jelölése) akarná gyarolva bemutatni, tehát az ily kritikus mintha a pályakerékpárt hasonlítaná a triatlonhoz, s mérné egyiket a másikon.

Hagyom a franciát, s egy teniszezőnőt veszek elő (megint), ám nem Misssschkinát, aki bi-zony semmiképp sem a régi, ah, korán kezdi a hanyatlást, ha nem tévedek, hanem Patty Schnyderről van szó, a Snájder Pattiról, aki mindig kicsit inkább idegesített (kiszólás ez az Admirálnak a Narinál, akivel sportról - is - levelezgetünk), hát szóval Zurikkben (így kommentálták mókásan a legtöbb idegen szót rosszul ejtő németek, hogy majd ez lesz, a zurikki torna, zjurikki), Zürichben, ahová a Schnyder valósi, van a Schnydernek fontos torna, bejut-e a négybe, így talán L. A.-be a Mastersre ki. Hát nagy nehezen nyert valaki ellen (részleteket hagyom, sok jó bemondás volt), semmi gond, de mégis! Ballét, tehát nem öröm járt be Schnyder asszonynak.

Mert hogy a közönség nem szurkolt neki eléggé. Ez a dolog, félek, ki fogja meríteni a közvetítési (cikk-)időt itt. Nézzük. A német szpíker másnap egyből ezzel jött: lesz nagy szurkolás. Mert tele voltak a svájci lapok. Hogy Patty Schnyder - szerintem igaza volt! - tele iratta a svájci lapokat, hogy a k. sz. közönség nem szurkolt neki kellően, sőt, alig járt be a vágány mellé szurkolás. De hát így neki beállt és sajogni kezdett egy rossz érzet. Hát a közönség úgy szurkolt, hogy odahaza se szebben, így a német kommentátor. (Odahaza voltak, akkor meg?) Közönség és Schnydere kibékült, így ő. Én: de hát össze se vesztek. Fene tudja, mi volt.

Ha valaki az Egy Teljes Embert írja, hol jól írja azt, hol gyengébben, hol szuperül, hol téved. Ez a pakli. De miért ne reagálhatna az író arra, hogy két pénz hány pénz? Narim a megmondhatója, gyermekien örülök a honornak. De Pattovics Snejderként pattogok (már nem!), ha kisemmizve érzem magam. (Nem a Narinál.) Továbbá: az írói hivatás nem a kánonok tiszteletéből áll. Ergo akkora vadságokat mondhatok, amekkorákat csak elfogadok magamtól a népszórakoztatás, az igazság, a sport, a rejtelmes érzet jegyében. Természetes, hogy ezért vagyok 34. éve úgynevezett szabadfoglalkozású, nem olvashatnak semmit a fejemre "másnap" a hivatalban.

Drága Eörsinknek akartam (közel pár hó távlatából is jól jön az Néki Ott) pár viccet mesélni e hasábokon, de más lett a burgonya, érzet és bejárás és rossz ballét. Miért ne mondhatnám el? Ha pl. azt mondom, nem tűrök magamtól ellentmondást. Az én premisszám alapján lépjünk tovább. Akár a semmibe. De hol? Az én dolgomban, hé! És nem mondtam, mint Artaud, hogy az ő botja pásztorbot és kivirágzik. Csak azt mondtam: fogadj el csak tényeket, mást ne, történéseket. S ha saját premisszáid szerint úgy gondolod, hogy nem ismernek, nem is kellesz, s pofába mondod, hogy nem is törődtek megismeréseddel - ez úgy hangzik, mint egy nagy marhaság. Nem való még hetilapba sem, évilapba, tízévilapba fér el legföljebb.

De nem erről van szó. Miért gondolok ilyen őrültségeket, jegyezted (jegyeztem) fel pirossal. Tökjózanon. Három hónap nemivás után, mikor már a legrégebbi gatyáim is kezdenek rám jönni megint, s ezért mámorosan boldog vagyok. Hirtelen bejár egy érzet: hát nyomtatásba van adva, mennyire tényleg nem óhajtottak megismerni, nem bírtak, nem bírnak. Kinek nem fáj ez?

Nekem. Ez az érzet állt be. Azt szokták mondani: jobblétre szenderült. Én a rossz ballétre ébredtem fel. Ezért nem az Eörsinek szólókat írtam ide. Egy halott; egy megkifogásolt létű hapsi (szerénységem); egy TGM, ő még virul. Ennyi lenne a radikáliscsapat. Csakhogy én nem vagyok radikális se. Az érzet, amely bejárt, azt jelenti, hogy szabadcsapatos vagyok, mínusz csapat. Vágjunk is neki, Anti-Raszternyakom! Vár a Mekdonáldsz!

Neked ajánljuk