Esterházy Miksa gróf, a honi atlétika atyja, maga is jeles gyalogló és ökölvívó, egyben az első magyar sportfotográfus és a Magyar Athleticai Club alapító elnöke 1877-ben pályadíjat alapított olyan alapvető szakmunka megírására, amely ismerteti a Magyarországon űzött labdajátékokat. Történetünk szempontjából mellékes, ám érdekes körülmény, hogy e pályázat lebonyolítása mintegy előképe volt a számunkra is ismerős hazai praxisnak: a bírálóbizottság mind a hat beérkezett pályaművet elutasította, s az egyik zsűritag fivérét bízta meg a füzet elkészítésével, amely azután csak nyolc évvel később hagyta el a tipográfiát.
Porzsolt Lajos műve azonban feledtette a kínos előzményeket, s fényesen igazolta a zsűri döntését. Porzsolt harmincnál is több különböző dobó- és elkapójátékot vett fel gyűjteményébe, melyben a jól ismert méta, róta és duplex, valamint ezek számos változata mellett olyan, ma már feledésbe merült játékformákat is tárgyalt, mint a "bűnbak", a "doctor és patiens", a "tömeges labdabinczkézés", a "parittya péczézés" és a "gömbbel harcz". Szerepelt még a listán az ún. "czicze" - a ma is népszerű cica játék -, mely azonban az idők rendjén elveszítette eredeti értelmét (hülye).
Porzsolt úttörő vállalkozását további hasonló művek is követték, sőt a szerzők némelyike saját találmányaival állt elő. Így tett pl. Ödönfi László, aki 1903-ban mindjárt három új nemzeti társasjátékot is a nagyközönség kezébe ajánlott. Ám úgy tűnik, sem az "'srovás lelke", sem az "Angyalvár", de még a "Jégvívás" sem aratta le azokat a babérokat, amelyekből a szerző koszorút fonhatott volna tulajdon homlokára. Ekkor ugyanis már hódított a futball - úgy is mint széllabda, (angol) rugósdi, sőt egyre inkább labdarúgás -, s a többi sportjátékot jószerével teljesen háttérbe szorította.
Ekkor lépett elő Halácsy Antal, a budapesti Barcsay utcai főgimnázium torna-, vívó- és játékmestere, jelen dolgozatunk hőse. Halácsy is azon testnevelők közé tartozott, akik nem nézték jó szemmel az ekkoriban kimondottan brutálisan játszott futball térfoglalását. A benne lakozó teremtőerő azonban nem érhette be a puszta tagadással. Olyan játékot kívánt az emberiségnek ajándékozni, amely megtanít "egymáshoz alkalmazkodni és simulni", "minden torzsalkodás, erőszakoskodás és szenvedély nélkül egymás ellen izlésesen, szépen és szellemesen játszani", "egymás testi ügyességét felismerni, s a szerint alkalmazkodni", egyszersmind "a vidám kedvet üditi, a kollegiális szellemet élteti, művelésénél a veszély, a durva szenvedély teljesen ki van zárva". Nem csoda, ha az olvasó ennyi szenvedélyes ügyszeretet láttán azonnal Halácsy hatása alá kerül, s lapról lapra erősödik benne a meggyőződés, hogy a találmány - melyet feltalálója nem mulasztott el "Turul" elnevezéssel, 8665. sz. alatt a patentek jegyzékébe felvétetni - valóságos panacea, s a többi sport csupán ígéri azt, amit az új játék felülmúl.
De miben is áll a Turul lényege? Nos, a játék lényegében a pingpong, a tollaslabda és a röplabda házasításának, illetve előzményének volt tekinthető. A föladat az 5 cm átmérőjű, posztóval bevont üreges kaucsukgömböt (labda) a 90 cm hosszú, 3 cm átmérőjű rúdra erősített 12 cm átmérőjű lapos turultányérral (ütő) a két, 3-12 méter hosszú és széles, négyzet alakú játéktér (térfél) között 3 méter magasságban kifeszített piros szalag fölött átütni úgy, hogy az ne hagyja el az ellenfél térfelét. A mérkőzés egyesben vagy akár népes csapatokkal is játszható, 2 x 15 percig tart, közben 5 perc szünettel. Mindkét játékrészben 5 percig jobb, majd 5 percig bal, végül 5 percig két kézzel kell kezelni az ütőt. Az első félidőben "egyes lökésű", a második félidőben "többes lökésű" (ti. dekázó) játékmódot kell alkalmazni.
Mire a Turul leírását tartalmazó füzet 1903 nyarán megjelent, Halácsy már a játék műveléséhez szükséges eszközök gyártásáról is gondoskodott. Ami ezután következett, egy testnevelési vállalkozó tankönyvbe illő története. Halácsy, aki az 1880-as években ifjú atléta korában sem tartozott az élvonalba, a századelőn már megállapodott, családos ember volt, s láthatóan e találmánytól remélte az anyagi függetlenséget és a szakmai megbecsülést. Ezért pedig komoly befektetésre is hajlandó volt. Labdákkal, nyelekkel, tányérokkal és ismertetőkkel megpakolva országjáró körútra indult, hogy a nyári oktatási szünetet az új játék népszerűsítésére használja fel. Útja során több mint száz iskolában és számos sportegyesületben mutatta be Turulját, s gondot fordított arra is, hogy az arra hajlandó személyektől pártoló nyilatkozatot szerezzen be Selmecbányától Zomborig. Ennek eredményeképpen 40 iskola és 8 sportegyesület vezetői írtak elismerő sorokat a játékról, többek között olyan neves sportférfiak, mint Bély Mihály vagy Vermes Lajos. A további ajánlók kiválasztásánál Halácsyt már inkább a mennyiségi szemlélet vezérelte, így kerülhetett a támogatók közé pl. Hernády Márton állomásfőnök és Sárkány Samu osztálysorsjegy-főelárusító.
Hátravolt még azonban a főváros meghódítása. Ehhez Halácsy jó érzékkel saját munkahelyét választotta ki, ahol október 25-én szakértők és sportbarátok, valamint a sajtó képviselői előtt zajos sikert aratott a mester és neje, valamint tanítványai által bemutatott páros és tömeges turulozás. Halácsy, akinek letagadhatatlan érzéke volt a publicitáshoz, elérte, hogy a korszak népszerű sajtótermékei kis színest közöljenek a bemutatóról. Október végétől december elejéig vezető fővárosi napilapok, valamint a Herkules és a Nemzeti Sport is foglalkozott az új játékkal - összesen 35 alkalommal.
A következő esztendőben Halácsy újabb füzettel lépett a reménybeli turulisták elé, s ebben részletesen közölte az új játék országos diadalútjának dokumentumait, valamint azokat a műtermi felvételeket, amelyek őt magát és családját, valamint az Országos Színészegyesület Színiiskolájának hölgynövendékeit ábrázolták önfeledt turulozás közben. Halácsy márkavédjegyet is készített ("Turulmadár szájában tart egy labdát s áll két tányéros nyélen"), továbbá - immár egyedárusítóként - teljes szortimentben kínálta a komplett játékfelszerelést. Halácsynak gondja volt az elvetemült ötlettolvajok elriasztására is: "A játékszerek szabadalmazva és törvényesen védve vannak az összes államokban, miért is bármi féle utánzat a büntető biróság által 3 hónapig terjedő elzárással, 4000 koronáig terjedhető pénzbirsággal és 10 000 koronáig terjedhető kártéritéssel büntethető" - emeli fel ujját a mester.
A lehengerlő reklámkampány mégsem váltotta be Halácsy reményeit. A Turul lényegében csak Szegeden terjedt el, ott is csak akkor, amikor Halácsy a városba költözött. A mester és fia nap mint nap felkerekedett a család Alföldi utcai lakásából, és vállukon az állvánnyal, a hálóval, az ütőkkel és a labdákkal az új-szegedi Sétány tér felé vették az irányt, hogy ott népszerűsítsék a játékot. A szegediek végül meghálálták Halácsy fáradozásait, s akkor is őrizték a lángot, amikor felsőbb utasításra 1947-ben a játék elnevezését a korszak pc-jének megfelelően röpteniszre kellett változtatni. A szabályok a század közepére némileg átalakultak: az immár egészen rövid nyelű ütőkkel, kétfős csapatok által játszott sport a strandröplabdára emlékeztet. A helyi felsőoktatásban hivatalos tantárgy lett a Turul, amely nemrégiben eredeti nevét is visszanyerte. Halácsy mester végleg bevonult a sporttörténelembe.
