Tandori Dezsõ: ugri

futi

  • Tandori Dezsõ
  • 2004. június 17.

Egotrip

Mert a sport most, Athéni Olümp, érzület lesz, józan eszemnél voltam, s két - ah, aktualizálás az élet sója! "a" tematikus lapszám! - sportos felkérést is rajzokkal elégítettem ki (remélem!), itt az olimpiai köröket mindenféle változatban produkáltam. Például négy karikából bringást, ahogy zúdul, felette az ötödik karika a nap, az áldó, mely szegény Pantaninkra egy reggel nem így virradott. (Aztán még egyszer végképp nem.) Vagy Hérakleitosz is jól bejött: a hullámzást duplán rajzoltam, így ha nem is öt kör lett (öt ilyen hullámpáros készült), hanem öt vízszintes helyzetû tojás, sebaj, hû voltam az Örök Változás Mesteréhez, vagyis birodalmába iktattam a szent jelvényt. S tovább, tovább. Talán megjelennek, látni lehet majd, másutt, jobb s elegyesebb sikereimet. Rajzoltam, ahogy az általam oly sokat pedzett, kipedzett, kezdett és kikezdett Humor (Irónia, a humor irónja, hogy nagyon gyenge legyek) általában mellébeszélés (is lehet); vagy nem akarja kimondani az illetõ, amit ki akarna mondani, vagy nem lát tisztán maga se, és akkor jobb is; a humor huncut dolog, de úri dolog (mi az?), néha úri huncutság.

A sport mint érzület

Érzületében ne sértsünk meg senkit, maximum vissza, ha muszáj. Nem akarok sportot ûzni másik kedvenc témámból, hogy tudniillik mit lehet és mit nem, ha már vitává fajul. (Az. Bármi.) Volt itt említve a tárgy a múltkor. Eldönthetetlen kérdés. Valaki mond valamit, mondjuk, a mi galambocskánkra, Dusko Gavrilovicsra. Ez a különben jámbor(nak is minõsíthetõ) alak (jelenség? figura?) nem szívesen teszi, de bõdül. Ez akkor a szembe-babám esete, abbahagyni a legjobb. Nem ám hagyódik (errõl beszéltünk), s miért ne lenne joga, mondjuk, Posztunsz Argyelicsnek, viszontválaszolni. És helyette másnak. Meg még tovább. Mármost az athéni olimpia (már kicsivel csak, aztán, tovább) "kapcsán" az érzületek Kapcsos Könyvébe, a lélekbe végképp nem akarnék belepacázni, a béke vagy te, sport, mondá az Atyamester (az olimpia újrafeltalálója), igaz, a szellemi sport nem bizonyult életképesnek (kis kultúra-történet, íme, többet én se tudok errõl), nem lehet összemérni a mennyiségeket, hazudozni lehet, doppingolni, a megítélésben hibázni, messze vezet. Forgathatjuk az esztétikum és az irodalmi érvényesülés kérdését ahogy akarjuk, csak Maigret felügyelõ fantomos könyvének nagy passzusához érünk vissza: baj általában nem valaki hibáiból, hazugságaiból lesz, hanem... Elfelejtettem. Bonyolult.

Bajok általában (lásd szegény Pantanit) lesznek. Mit lehet érzületi kérdést csinálni a sportból eleve, már függetlenül attól, hogy a szurkolóság (fanság? ez a szó talán még nincs, de még lehet) érzületi kérdés... ez ilyen bonyolult. Érzületi kérdés minden, ami nem a legdurvábban gyakorlati kérdés.

Például hogy olyan iszonyatosak maradtak a fordítói honoráriumok, az nem érzületi kérdés, mert gyakorlati. Hogy a fordító erre mit érez, az már érzületi kérdés. De nem az érzés okán, nem ám! Hanem hogy a fordító (író stb.) meg van sértve az õ érzületében, az irodalom iránti önzetlen szeretetében, gyanakodni kezd, hogy a haszon itt másoké, bár sok mindennel ellensúlyozódnak a boldog kevesek keservei. (Melyek így, beláthatóan, nem is keservek.) Nem akartam a sport, foci-ebével (Eb) is súlyosbított, kérdésének érzületkörébe belerondítani, hát inkább rajzoltam (az adott helyekre). Itt csak azt mondom el, ami szintén egy létjogos elképzelés. Amivel épp ebben az esztendõben nem akartam érzületet séreni. Tiszteljük egymás érzékenységét, a sportpolitikáét, a közdolgozókét, a magándolgozókét, nyugdíjasokét, fusizókét (vannak-e még? s mely kategóriák sorolhatóak?) - ne mondjuk el, hogy agyon és vissza vagyunk (le)terhelve sportokkal, sportolók nevével, események fontosságával, egy ilyen másodvilággal, mely árnyvilág, persze hogy az, mégis a legkonkrétabb, és hogy a Chelsea játékosa lesz-e Beckham, miért van oly feltûnõen kevés igazi német származású játékos a Bundesligában és a 2. Bundesligában, hogyan is volt az a dolog a Frankfurt múltkori feljutásával, már ha valami volt, és akkor még sem a Fradiról fociban, sem a eminneni-onnani nõi kézilabdázókról, az ifjúsági kosárlabda-fordulóról, a kis-határforgalomban szépen fejlõdõ magyar-horvát, bosnyák-szerb, palesztin-izraeli, kasmíri-indiai sportkapcsolatokról nem is szóltunk, s hogy milyen nagy asztalitenisz-tehetséget fedeztek fel perui prémvadászok Nepálban!

Ezek mind jogos érzületi kérdések, és ugyanúgy nem tudom, hány százezer, netán millió ilyen kérdés van, kevesebb-e, mint ahány ember a Földön (lévén, hogy asztaliteniszbéli, focibéli stb.) érzületei is lehetnek ugyanannak a dolognak, naplopónak, kivételezett kádernek. Nehéz csak a kocsmában is a megértés reményével mondani olyat, hogy mikor a 34 fordulós 2. Budesliga, melynek elõzõ évi végeredménye akkora csalódással töltött el, bár hát nyilván tiszta volt minden eredmény, hogy mikor tehát ez a liga újra elindul(t), bennem feltámadt a rémületnek valami érzése: hát nekem megint harmincnégy héten át (plusz téli szünet) kell fordulóról fordulóra követnem ezt az izét, méghozzá a magam szórakoztatására, unalmam ûzésére, fontoskodásból, meg a foci hát az a foci, az a foci az a foci az a foci, és mi a csuda jobbat néznék helyette vasárnap délutánonként másfél órán át a tévében, meg a piacon is meg tudom beszélni többekkel (így-úgy), hogy az Oberhausen valójában mit akar, mire képes, hogy most a Greuter Fürth, ha jól írom... a Mainz... stb. mit és miért csinál. Bevallom, engem is lever kicsit érzületileg, ha a Schalke harmadszor kap ki 15 nap során, belenémulok hétfõ hajnalra, míg ki nem beszélem magamból... hát errõl van szó.

Mit bonyolítsuk, errõl van. Az már kiváltságos, halmazatian hamleti lélek, aki egyrészt hörög, hogy ne hülyítse már õt az élet a tömérdek sporttal, elege van, fõleg ha egyrészt 66 éves, másrészt (talán) szellemi képességeinek jó-rossz birtokában van az illetõ; másrészt mégis végig fogja nézni az olimpia legtöbb (õt érzületileg érintõ) eseményét. (Én a megnyitót nem, az ilyesmit mindig unom. De már ezzel is érzületet sértek. "Jaj, de gyönyörû" lesz megint az.) Hát az ugri-futi érzületet megbántani nem akarván, kitaláltam ezt, amit folytatni fogok itt pár alkalommal: a "vánszorgi"-val megtoldottam az alaptémát, és ezt ma, ha nem is az istenek hegyének, de az Istenhegynek (Svábhegy?) az õ lépcsõin gyakoroltam is: öreg nénik gyorsabban leértek, eleve nekem csak a részvétel (a magam leérése) volt a fontos. Így ugri-futizz, írókám, ez lesz közben a saját lábaidból.

(Folyt. köv.)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.