Osztály-hovatartozás és bűnössé nyilvánítás
A rendőrség tizenhárom hónapi eredménytelen nyomozás után, egyszersmind tizenhárom hónappal a választások előtt a lakossághoz fordult: aki tudna valami terhelőt mondani Gyöngyösi Henrikre, ugyan, szóljon már.
A tényállás pillanatnyilag a következő. Gy. H. vagy tudta magáról, hogy vírushordozó, vagy nem. Vagy közösült análisan gumi nélkül, vagy nem. A kliens is vagy eleve HIV-pozitív volt, vagy nem. Vagy a kliens dugta meg Gy. H.-t, vagy ő dugta meg a klienst. Ha a kliens vírushordozó, akkor vagy Gy. H.-tól kapta el, vagy nem, továbbá vagy romlott ettől az egészsége, vagy nem (hiszen például az is elképzelhető, hogy a rá következő héten a klienst elütötte a villamos). Ha romlott, akkor is kétséges, hogy a megfertőzés bűncselekmény-e, vagy sem: a büntetőjogi tankönyvek szerint vannak esetek, amikor a sértettnek a kockázatos magatartásban való részvétele az elkövetőt mentesíti a büntetőjogi felelősség alól.
Például a bokszolókat sem marasztalják el testi sértésért, hiszen a sérülési esély tudatában szállnak ringbe. Hasonlóan lehet azt mondani, hogy aki gumi nélkül közösül prostival, köteles a fertőzésveszéllyel számolni. Annál is inkább, mivel senkiről nem lehet a bizonyosság erejével megállapítani, hogy HIV-negatív volna: ha ma megfertőződsz, két-három hónapig nem mutatható ki benned a vírus, de már fertőzőképes vagy. És a kockázattal számolni is szokás, hisz amikor a prostik kliensei a gumi nélküli aktushoz ragaszkodnak, többet is hajlandók fizetni érte. Mégiscsak groteszk lenne ezután még áldozatnak tekinteni őket.
Valamennyi jól értesült, pletykás meleg férfi szerint Gy. H. műfaja az anális szexben a befogadás volt, márpedig ez őrá veszélyes inkább, nem a behatolóra. Gy. H. a meleg prostik hierarchiájának az aljához tartozott, hiszen a vevők a legtöbbre a délceg, szinte heteromód macsókat értékelik.
Szóval Gy. H. magatartása félig, a magatartása következményei pedig egyáltalán nem ismertek, a rendőrség mégis kliensek megfertőzésével gyanúsítja. Miközben bárki föl tud idézni olyan esetet, amikor elküldik a feljelentést tevő sértettet, mondván, "nem bizonyítható" a bűncselekmény.
Mintha a rendőrség is érezné, hogy egy picit leégetheti őket az ügy: egyetlen kliensnek sem akaródzik majd vallomások tucatjait tenni arról, hogyan és mikor bujtatta ágyába ezt a még csak trófeának sem számító fiút. Bukta lesz. Talán ezért nem rendőrtiszt vezeti a nyomozást, hanem csak egy zászlós. A szégyent ráfoghatják majd a diplomátlan beosztottak vakbuzgóságára. Pedig elég csak egy pillantást vetnünk a büntetőeljárási törvény 131. paragrafusára, és kiderül: ahhoz, hogy egy nyomozást két hónapnál tovább folytassanak, a helyi ügyészség vezetőjének határozata szükséges, az egy éven túlnyúló nyomozást pedig a legfőbb ügyész rendelheti el.
Találtak egy 25 éves, családtalan, vallástalan, hajléktalan, cigány származású, HIV+, kényszerből meleg prostit, aki mindennek tetejébe beszédhibás is. Bő éve vizsgálják az ügyeit, és még egy fonnyadt közérti sárgarépalopást se lehet ráfogni! Sebaj, akkor is vessük a nyilvánosság elé, a lárma majd elül, és 2002-ben már a kutya se fog emlékezni, hogy végül is bűnösnek találtatott-e Gy. H., vagy csak sugallták róla. Koncul dobnak elénk egy bűnbakot: megint egyenlőségjelet lehet látni prostitúció és cigányság, továbbá homoszexualitás, férfiprostitúció és AIDS között, lehet röhögni a buzikon, hogy halálra fertőzik egymást. A cigánybuzikurvázás egyesíti az egész társadalmat. A buzik és a romák is kedvükre bűnözőzhetik egymást. A legjobban máris a fiúhúsfogyasztó férfiak tapsikolnak, mert megvédik őket saját áldozataiktól. Hiszen azt senki nem fogja megkérdezni, vajon ki fertőzte meg Gy. H.-t.
Gy. H. példája évekre meggyőzi a népet, hogy a bűn és a fertő alulról, az előítéletektől sújtott kisebbségek, az elnyomott, a felső- és középosztályi kliensek által kihasznált nyomorultak felől jön. A szokatlanul agilis nyomozás mögött ezért akár vaskos politikai-demagógiai célok is lehetnek. Amennyi bizonyíték Gy. H. ellen van, annyi alapján bárkit bármikor meg lehetne hurcolni. Például engem megvádolhatnának, hogy nyilván azért vagyok egyedül, mert újabban nem mással, mint az ördöggel cimborálok, és bizonyíték gyanánt meg lehetne nevezni a lakásomban található "fű" feliratú kartondobozt (amiben a citromfű, kakukkfű stb. van).
De nézzünk inkább egy valódi bűnügyet!
Egy negyvenes férfi ellen azért indult 1998. november 21-én eljárás, mivel alaposan gyanúsítható volt azzal, hogy ötéves kislánya ellen szexuális erőszakot követett el. A kislány elmondása szerint apja hároméves kora óta fürdetésnél szétfeszítette combjait, és csókolgatta a nemi szervét. Az apa egyik ujjával a kislány csiklóját fájdalmasan mozgatta, benyomta, másik ujját eközben a kislány végbelébe nyomogatta. Mivel a kislány eközben hangosan zokogott, az apa az arcába röhögött, mondván, "ez nem fáj neked, és azt én tudom, mi fáj neked". Egyszer a gyermek egész testét fogpiszkálóval szurkálta, a szeménél is. Addig szurkálta a hasát, míg az vérezni nem kezdett, ekkor pedig a vért a kislány hasáról lenyalogatta. Ezek végeztével pedig a kislány nagyajkait maró hatású "balzsammal" kente be, minek következtében a lányka nemi szerve tűzvörös lett és fájdalmasan érzékeny, hosszú távon is kimutatható bőrsorvadással. Még ötször ennyit írhatnék az apa cselekményeiről, tizenötször ennyit a következményekről, de most legyen elég ennyi.
A nyomozás a mai napig nem zárult le, szakértők hada latolgatja, kellőképp "bizonyítottak"-e a történtek. Mert a bizonyítékokat nem a rendőrség kutatja, hanem az anyától várják el, mutassa fel azokat. Az apa szabadlábon van, gyógypedagógus, szellemileg súlyosan sérült gyermekekkel foglalkozik, akikkel módja van egyedül lenni. A rendőrség nemcsak nem tett közzé felhívást, hogy például "kérjük a szülőket, jelezzék, ha gyermekük szokatlanul sír, pisilési problémái vannak, vagy hány, netán a nemi szervén észlelnek furcsa tüneteket", de diszkrét módon sem keresték meg a férfi által felügyelt gyermekek szüleit. "Egyéb támogató adat nélkül" a nyomozást nem terjesztették ki ilyen irányba.
Ez a férfi Gy. H.-val ellentétben jó nevű család sarja, vallásos, fehér bőrű, HIV-negatív, nem meleg és nem prosti. Sértettje(i) pedig nem középosztályi fizetős meleg férfi kliensek, hanem halálfélelmükben vagy fogyatékosságuk miatt hallgató óvodás korú kislány(ok).
Ennyit a politikatudományi lexikonoknak "az osztályok összeolvadásáról" szóló szócikkeihez.
