Egotrip

Elég volt az érdekességekből, a végén még azt hiszi a kedves olvasó, hogy a nyelvészet érdekességekkel foglalkozik. Vegyük a magyar nyelvben a múlt idő képzésének szabályát. (Közbevetés: az én nyelvérzékem szerint a "múltidő" egybeírandó volna, de tartsuk be zokszó nélkül az akadémiai helyesírást, már úgyis liberalizmussal vádolnak.) Köztudomású, hogy a múlt időt kivétel nélkül minden igénél -t, -tt raggal képezzük: tanult, védett. (Az ilyen ragot a hagyományos nyelvtanban "jelnek" nevezik, azt kifejezendő, hogy utána még tehetők ragok; ez az alosztályozás számunkra most mellékes.)

Jogrendszerünk egyik axiómája szerint a jog nem tudása nem mentesít a felelõsség alól. Ha mindenki ismeri a jogot, és szabadon dönt, akkor mindenkinek viselnie kell a döntésével járó felelõsséget. De valóban ismeri-e mindenki a jogot? S megvan-e mindenkinek a lehetõsége arra, hogy megismerje? Tekintsünk el most attól, hogy ki mekkora késztetést érez jogszabályok böngészésére, és attól is, hogy minden tudás megszerzése bizonyos költségekkel jár. Foglalkozzunk csak azon polgártársainkkal, akik szeretnék megismerni jogaikat, és ennek érdekében még jogszabályokat is hajlandók olvasni.

Az áremelések miatti szokásos hisztériával kezdődött ez az év is. A vinnyogás sokat elárul arról, hogy egyes közéleti személyiségek milyen elképzelésekkel bírnak a gazdaság működésérõl, meg arról is, hogy mit képzelnek az őket hallgatók elképzeléseirõl.

Jogrendszerünk egyik axiómája szerint a jog nem tudása nem mentesít a felelõsség alól. Ha mindenki ismeri a jogot, és szabadon dönt, akkor mindenkinek viselnie kell a döntésével járó felelõsséget. De valóban ismeri-e mindenki a jogot? S megvan-e mindenkinek a lehetõsége arra, hogy megismerje? Tekintsünk el most attól, hogy ki mekkora késztetést érez jogszabályok böngészésére, és attól is, hogy minden tudás megszerzése bizonyos költségekkel jár. Foglalkozzunk csak azon polgártársainkkal, akik szeretnék megismerni jogaikat, és ennek érdekében még jogszabályokat is hajlandók olvasni.

Az áremelések miatti szokásos hisztériával kezdõdött ez az év is. A vinnyogás sokat elárul arról, hogy egyes közéleti személyiségek milyen elképzelésekkel bírnak a gazdaság mûködésérõl, meg arról is, hogy mit képzelnek az õket hallgatók elképzeléseirõl. Az áremelési hiszti lehetõséget ad arra is, hogy belelássunk néhány iparági lobbista fejébe: mit gondolnak arról, a vállalataikat vajon milyen módon tarthatná el a társadalom. Ma e remek vállalatok közül a Vértesi Erõmûvel ismerkedhet meg behatóbban a kedves olvasó, amelyet az õ adóforintjaiból újítottak fel, hogy ezután az õ szénfilléreibõl fizethessék ki veszteségét.

Mit lehet ilyenkor csinálni, januárban, bámult K. Dezső a ködbe meg a hóba, ahonnan épp felbukkant E. Kornél sokat, például ködöt sejtető alakja. K. Dezső mondá néki. Most pedig lemerülünk, pinceborozókba, megmártózunk a Styx vizezett borában, valahogy kibekkeljük tavaszig. Te erőst kevered a mitológiákat, de úgy legyen.

Ha így év elején, mint régi szokásom, végigtekintek az én kis életemen, annyi, de annyi pontot találok, amelyeken, ha visszamehetnék az idõben, beh szívesen változtatnék. Alig gyõzném meg-megállítani pöfögõ idõgépemet, annyiszor toltam én el mindent, vég-legesen. A legegyszerûbben és legradikálisabban akkor cselekednék, ha jól bevált fogamzásgátlókkal felszerelkezve kilenc hónappal születésem elé mehetnék vissza kedves szüleimhez, szegényekhez.

Egy liberális lapban, liberálisként üdvözölnöm illene a liberális közgazdász Mihályi Péter legújabb opusát, amelyet a HVG véleményrovatában olvashattunk két hete. Már a cím is provokatív: Ellenség-e a monopólium?, amire zsigerbõl köpjük a választ: naná. Pedig Mihályi arról próbál meggyõzni minket, hogy szakítsunk a konzervatív európai gondolkodásmóddal, és higygyük el a rugalmasabb Amerikának: a mono-pólium is lehet szép.

Az alábbiakban röviden bevezetem az olvasót a nyelvemlékek feldolgozásának módszereibe. Így dolgozták föl elõdeim a Halotti Beszédet meg az "magyar Mária-siralmat. Egy nyelvemléknek nem kell réginek lennie, csak valamely nyelvhasználó által hagyott, rögzített szöveg legyen. Nyelvemlék az alább közölt "Ford Trazi" nevû kézirat is, mely a 21. század elején, a mai Magyarország délkeleti részén keletkezett. Mint minden nyelvemléknél, ennél is fölmerül a hamisítás gyanúja; mindenesetre elég hitelesnek tûnik ahhoz, hogy foglalkozzunk vele.

Fáradhatatlannak lenni a legfárasztóbb. Nagyon akarnám, csak azt ne tudnám, mit is akarnék. Ezek jópofa mondások. Gyakorlatiak; ha úgy tetszik: zen jellegûek; és mégis. Dusko Gavrilovics talán engem ismert meg "Valeron Tulics"-ként, talán nem; aki a "rigó hogy van?"-t mondogatja, nagy elismerésemre, ettõl még nem "ismer" engem.

A férfi szívéhez a hasán át vezet az út, hallottam úgy húsz évvel ezelõtt, és megmondom, ritkán mertem vendégségben sokat enni. Ám ez a mondat mára kevéssé utal a családalapítás étkezésközpontú technikájára, annál inkább horrorisztikus víziókkal párosul. A legényt ma inkább fogják házimozirendszerrel vagy digitális fülhõmérõvel, mintsem levessel. Ennek ellenére a magyaros konyhát preferáló helyeken gyakori szereplõje az étlapnak a legényfogó leves.

Milyen a jegybankelnök (definíció szerint)? A jegybankelnök köztiszteletben álló közgazdász. A jegybankelnök pártoktól függetlenül, a társadalom érdekében dolgozik. Ügyel arra, hogy hol és mit nyilatkozik. Egy olyan országban, mint Magyarország, amely kicsi és a többi országgal versenyez a külföldi befektetésekért, fontos, hogy a jegybankelnök személyisége hiteles legyen és optimizmust sugározzon. Ha nem ilyen, akkor kevesebben fognak befektetni, és több kamatot kell fizetni az államadósság után, ami nem túl jó. Nekünk nagy szerencsénk van.

Néhány éve megkeresett egy holland kultúrantropológus lány, aki Magyarországon gyûjtögetett adatokat a doktori értekezéséhez. Ma már a kultúrantropológia nem feltétlenül csak távoli, egzotikus népek szokásait, kultúráját vizsgálja, található épp elég érdekesség a saját házunk táján is. Ez a doktorandusz egy közepesen egzotikus témát választott: a magyarországi vállalkozók szokásait a rendszerváltás után. Engem is mint cégvezetõt talált meg, nem mint egyetemi embert.

Pravoszláv karácsony van, errõl sokaknak a szeretet jut eszükbe, nekem viszont a szóeleji mássalhangzócsoportok feloldódása. A karácsony szó a középkorban került a magyarba valamelyik szláv nyelvbõl, mint az új vallás és egyáltalán az új kultúra, naptár, idõszámítás szava. A szláv eredeti kracsun volt; az akkori magyar (az ómagyar) azonban nem tûrte az olyan szavakat, melyek két mássalhangzóval kezdõdtek, ilyenek addig nem is voltak a magyarban, ezért a magyar beszélõk a kr- szókezdetet egy magánhangzó beszúrásával feloldották. Nem krácsun-nak, hanem karácsun-nak mondták tehát (ebbõl lett aztán a mai karácsony).