Szombaton a kormányközeli Nézőpont Intézet közzétett egy "elemzést" Ukrán propaganda a külföldi forrásokból működő sajtóban címmel, ennek részeként egy listát is közzétettek, amelyben azokat a cikkeket szedték össze, amelyek szerintük "ukrán propagandát" terjesztenek, és olyan sajtótermékekben jelentek meg, amelyek kaptak külföldi támogatást.
Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője a Partizánnak nyilatkozva azt mondta, három nap alatt rakták össze az anyagot, állítása szerint nem megrendelésre – attól még nagyon is egybevág azzal a parlament előtt lévő, átláthatóságinak hazudott törvényjavaslattal, amelyet múlt kedd éjjel adtak be, és amely minden eddiginél komolyabb szankciókat ígér azokkal a civil szervezetekkel és sajtótermékekkel szemben, amelyek külföldi támogatásból "veszélyeztetik a nemzeti szuverenitást". A törvényjavaslatról itt írtunk bővebben.
A Nézőpont Intézet Mráz állítása szerint mindenesetre teljesen magától találta ki a cikkek listázását a törvényjavaslat beterjesztése után. A kormányközeli intézet "tartalomelemzésnek" nevezi azt, amit művelt, mondván megvizsgálták az ukrán-orosz háborúhoz és Ukrajna EU-csatlakozásához kapcsolódó anyagokat azt vizsgálva, hogy azok mennyire elfogultak Ukrajna iránt – és állításuk szerint több ilyet is találtak. "Elemzésünk egyértelmű összefüggést talált a külföldi finanszírozás léte és az ukrán-párti álláspont képviselete, sőt, sok esetben az ukrán propaganda terjesztése között" – vonják le a következtetést.
A Magyar Narancs azért került be a Nézőpont Intézet gyűjtésébe, mert korábban több más médiumhoz hasonlóan támogatásban részesült az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége "Szabad Média Pályázatán" keresztül – ezt egyébként soha nem is titkoltuk, és a pályázat elbírálásáról is nyilvánosak voltak az információk –, de még európai uniós pályázatokon nyertes sajtóorgánumok cikkei is felkerültek a listára.
Persze nyilván az is definíció kérdése, hogy mi számít "ukrán propagandának". A Nézőpont Intézet az elemzése végén ezt a következőképpen definiálja: "Ukrajnával kapcsolatban szimpátiát vagy együttérzést keltő híradások, melyek támogatják vagy alátámasztják az ukrán érdekérvényesítési törekvéseket. Az ukrán érdekek érvényesítést nehezítő vagy gátló szereplőkkel szembeni bírálat vagy hangulatkeltés." Az utóbbi kitétel alapján végülis bármilyen Oroszországot kritizáló írás is felkerülhetett a listára, és végülis mint látni fogjuk, ez is történt. Mráz ezt azzal egészítette ki, hogy minden olyan forrást, amely orosz propaganda terjesztésével vádolja a miniszterelnököt – aki szerintük nem terjeszt orosz propagandát –, szintén ukrán propagandának minősítettek.
A listára végül összesen 240 cikket szedtek össze, ebből 18 volt a Magyar Narancsé. No de lássuk, milyen anyagaink kerültek fel a Nézőpont listájára!
- A legabszurdabb talán az, hogy sima ténycikkek, híradások, hírek és hírösszefoglalók is felkerültek a listára, olyan cikkek, amelyek az ukrajnai háborúval, az EU és Donald Trump Ukrajna-politikájával, a konfliktus rendezésével foglalkoztak magyar és külföldi források alapján. Persze a fenti definíció szerint már az is ukrán propagandának minősülhetne, ha valaki beszámol Volodimir Zelenszkij ukrán elnök valamely közleményéről. Külön vicces, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter egy videójáról beszámoló hírünk is bekerült a válogatásba.
- Mráz fenti indoklása, miszerint azt is ukrán propagandának tartják, ha valaki orosz propagandával vádolja Orbán Viktor miniszterelnököt, megmagyarázza, hogy miért került fel a listára az a szimpla fact-check cikkünk, amelyben arra világítottunk rá, hogy Orbán nem mondott igazat a Kosssuth Rádióban egy februári péntek reggelen, amikor azt állította, hogy az egész világon működtetett „manipulációs gépezet” sok millió eurót fizetett hollywoodi színészeknek azért, hogy Kijivbe látogassanak és Ukrajnát támogassák. Megírtuk, hogy egy orosz dezinformációs videó pontosan ugyanezt terjeszti, de nem igaz belőle semmi – a Nézőpont szerint ez ukrán propaganda.
- A válogatásba több interjúnkat is bevették, amelyekben az interjúalanyok nyilván a saját véleményüket fejtették ki. Felkerült a listára a Kis János filozófussal készült két részben közölt interjúnk mindkét része, illetve az ukrajnai háborúval kapcsolatban szakértőkkel készített interjúink is.
- Talán egy fokkal érthetőbb a Nézőpont Intézet szempontjából, hogy a Magyar Narancson megjelent publicisztikákat, véleménycikkeket is felvettek a listára, de ráadásul még csak nem is feltétlenül Ukrajnával foglalkozókat.
- Az igazi csemegéket a végére tartogattuk, különösen bizarr ugyanis, hogy még egy könyvajánlót is ukrán propagandának tart a Nézőpont: Sofi Oksanen író egy esszékötetéről írtunk ajánlót, melynek alcíme Putyin háborúja a nők ellen.
- A legcsavarosabb viszont talán annak a cikknek a megítélése, amely arról szólt, hogy egy orosz nőt azért inzultáltak a budapesti villamoson, mert ukrán menekültnek nézték. A nő telefonon beszélt oroszul, mire egy férfi bemutatott neki, majd számonkérte az asszonyon, hogy mit keres itt, Ukrajnában háború van, takarodjon vissza oda. „Orosz vagyok” – mondta a nő. „Mind ezt mondjátok”, így a férfi, és nevetett a többiekkel együtt. A cikkben a két nyelv közti különbségről, az orosz- és az ukránellenességről, előítéletekről írtunk – Mráz Ágoston Sámuelék szerint viszont ez is ukrán propagandának számít, talán azért, mert nem magukat az előítéleteket állítottuk.
