Várhegyi Éva: Ekotrip

Egotrip

Egy liberális lapban, liberálisként üdvözölnöm illene a liberális közgazdász Mihályi Péter legújabb opusát, amelyet a HVG véleményrovatában olvashattunk két hete. Már a cím is provokatív: Ellenség-e a monopólium?, amire zsigerbõl köpjük a választ: naná. Pedig Mihályi arról próbál meggyõzni minket, hogy szakítsunk a konzervatív európai gondolkodásmóddal, és higygyük el a rugalmasabb Amerikának: a mono-pólium is lehet szép.

Monopoly

Egy liberális lapban, liberálisként üdvözölnöm illene a liberális közgazdász Mihályi Péter legújabb opusát, amelyet a HVG véleményrovatában olvashattunk két hete. Már a cím is provokatív: Ellenség-e a monopólium?, amire zsigerbõl köpjük a választ: naná. Pedig Mihályi arról próbál meggyõzni minket, hogy szakítsunk a konzervatív európai gondolkodásmóddal, és higygyük el a rugalmasabb Amerikának: a mono-pólium is lehet szép. Pechjére (vagy pechünkre) a majd mindenki által használt, de (épp ezért?) majd mindenki által utált Microsoft esetét hozza fel példaként: azon keresztül próbálja megszerettetni velünk a piaci versenyben kialakult monopolistákat. Az utóbbi évtizedek közgazdaság-tudományi kutatásai nyomán azt állítja, hogy "a piaci monopolhelyzet - ha az nem politikai befolyásolás, állami intervenció vagy csalás eredményeként jön létre - rendszerint a fogyasztói jólét gyarapodását eredményezi. (É) Különösen igaz ez a szoftverek piacán, ahol a költségek oroszlánrésze a fejlesztéskor keletkezik, ezért a már kész termék eladásának felfuttatása szinte semmilyen többletköltséggel nem jár, ennek nyomán a fogyasztói ár is >>gyilkosanBár érvelését kétségtelenül alátámasztják tudományos eredmények, a magyar olvasóval nehéz elhitetnie, hogy direkt jól jár azzal, hogy a Microsoft kvázi monopolhelyzetet élvez a Windows operációs rendszerek területén. Ezt a kételyt tanúsítják egyebek között azok a chatoldalak, ahol a felhasználók osztják meg egymással kellemetlen tapasztalataikat, és vonnak le gyökeresen más következtetést, mint a közgazdász tudós. A magyar fogyasztó például azt gondolja, hogy az operációs rendszerek homogenitása is oka a vírusok gyors terjedésének a neten. "Ez kb. olyan, mint a homogén erdõk: bejön a vírus, és kihal az erdõ" - írja egyikük találóan a Klubrádió Fórumán. Meg ezt: "Az MS monopolhelyzete miatt késlekedik egy csomó hiba kijavításával, mert úgy értékeli, ráér."

A magyar felhasználókat szemmel láthatóan kevéssé érdeklik a közgazdaság-tudomány újabb eredményei, még azok sem, amelyekre éppen a Microsofttal szembeni monopolellenes kálvária kapcsán jutott két amerikai tudós, S. J. Liebowitz és S. E. Margolis. Pedig az õ könyvük (Winners, Losers & Microsoft. Competition and Antitrust in High Technology) meggyõzõ érvekkel szolgál az MS-monopólium védelmében. Azt állítják például, hogy bár a szoftverpiacokra mindinkább egy-egy domináns cég uralma jellemzõ, ezek a cégek gyorsan cserélõdnek. (Ha ez így van, akkor vajon hogyan térülnek meg a horribilis fejlesztési költségek? - kérdem én.) Azt is állítják, hogy amely piacokon az MS dominánssá vált, ott az árak jobban csökkentek, mint másutt. (A felhasználók persze az ár mellett a megbízhatóságot is számon kérik.) Az amerikai tudósok azt is állítják, hogy a Microsoft árukapcsolásai soha nem profitérdeket követtek, hanem a fogyasztók javát szolgálták. (Ah, ez az altruizmus már egyenesen megható! Ha én lennék Bill Gates, azonnal kirúgnám a termékmenedzseremet.)

A monopolellenes politikák egyetlen érve sem igazolódott az MS esetében - állítják könyvükben az amerikai szerzõk, és hasonló érvek alapján veti (konzervatív európai) szemünkre a magyar tudós, Mihályi Péter, hogy en bloc utáljuk a monopóliumot, holott, ha trendik akarunk lenni, illenék nyitottabbnak lennünk irántuk. Lehet, hogy igaza van, és itt-ott direkt jól járunk egy-egy monopolszervezettel. Lehet, hogy volt gyerekszobájuk, és ideig-óráig nem viselkednek monopolistaként: nem tesznek zsebre monopolprofitot, hanem a mi épülésünkre fejlesztenek, sõt a javuló minõség mellett még árat is csökkentenek, miközben kibocsátásukat növelik.

Csakhogy meddig viselkednek ilyen illedelmesen? Addig, amíg egyáltalán fennáll a veszélye annak, hogy valamely más cég megtámadja a domináns piaci pozíciójukat. Minél nagyobb azonban a piaci hatalmuk, annál nehezebb megtámadni az ilyen cégeket. A hálózati hatás (vagyis hogy mindenki ugyanazt a szoftvert használja) nemcsak a fogyasztónak jó (könynyebb együttmûködni), hanem a gyártónak is legalább annyira érdeke, ha nem jobban. Minél nagyobb szeletét birtokolja egy minél szerteágazóbb és egymásba épülõ piacnak, annál nehezebb a versenytársaknak kiebrudalniuk õt, hiszen pl. a Microsoft esetében a hardvergyártókat is rá kellene bírniuk, hogy más szoftvereket használjanak. Vagyis minél inkább elural egy cég adott piacot, annál kevésbé kell a versenytársak támadásától tartania. Amitõl valóban tartania kell: az új technológia, amely elsöpörheti (igaz, versenytársaival együtt) a piacról. (Ily módon, a PC-k térnyerésével lökte ki a piacról másfél évtizede a Microsoft az operációs rendszerek korábbi monopolistáját, az IBM-et.)

Az újabb technológiai váltásig talán csak az ingyenes és nyílt forráskódú, ún. szabad szoft-verektõl kell tartania a tudósok által favorizált monopolistának, mert egyedül ezek képesek egy, a hálózati hatáson és a méretgazdaságosságon alapuló monopóliumot megtörni. A Linuxot és társait szabad idejükben fejlesztgetõ, növekvõ szellemi kapacitású, internacionalista csapat persze éppúgy nem a normális piac szabályai szerint fejt ki monopolellenes hatást, mint a versenyszabályozó hatóságok. Nem a költséghatékonyság szokványos növelésével operálnak, hanem azzal, hogy társadalmi munkában, vagyis ingyen végzik tevékenységüket, és nemcsak a felhasználóknak biztosítanak szabad (ingyenes) hozzáférést, hanem a szakértõk számára is megismerhetõvé és fejleszthetõvé teszik a rendszert.

Félõ, hogy még ez a lelkes társadalmi összefogás sem vezet el a Microsoft-monopólium megtöréséhez (bár ma már vannak biztató jelek erre). Mégis az, hogy egy ilyen "mozgalom" egyáltalán létrejött, e monopólium társadalmi hasznosságában kételkedõ (laikus) felhasználók aggályait támasztja alá. Meg azokét a fogyasztókét, akik akkor sem szeretik, hogy megfosztják õket a választás lehetõségétõl, ha a tudományos elemzések szerint ez biztosítja a legnagyobb közjót.

A magyar (és a többi kelet-európai) fogyasztó különösen érzékeny arra, hogy meghagyják neki a választás lehetõségét. Ha az "Állami Áruház" szolgálta volna leginkább a közjót, ha a Tejipari Tröszt adta volna a legjobb tejtermékeket, ha az OTP lett volna a leginkább ügyfélbarát bank, ha a Magyar Posta, majd a Matáv lett volna a legjobb telefonszolgáltató a világon, akkor is össznépi felüdülést hozott volna a választás lehetõségének megjelenése, a piaci versenynek legalább a látszata. Miért ne tekinthetnénk a (mégoly megfoghatatlan) fogyasztói jó érzést a közjót növelõ externáliának?

A magyar fogyasztó ráadásul igen kis méretû piacon él, ahol hamar szembe találhatja magát ún. természetes monopóliumokkal: olyan cégekkel, amelyek átütõ méretgazdaságosságuk miatt váltak monopolistákká. Ha a versenyhatóság hagyná, könnyen eljuthatnánk odáig, hogy a high-tech fejlõdésére érzékeny szolgáltatások piacain (ma ilyenek a telekommunikáció ágai, de egyhamar ilyenné válhatnak a pénzügyi szolgáltatások) egyetlen monopolista kínálná termékeit. Szép új világ!

(Köszönettel tartozom Németh András informatikusnak.)

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.