MaNcs, XVII. évf. 2. szám (2005-01-13)
A hír: egy hónappal azután, hogy a Ringier bezárta, majd eladta a Magyar Hírlapot, harminc-egy-néhány újságírónak mondott fel a Népszabadság. Ez utóbbi esemény nem okozott emésztési zavarokat a médiaérzékeny magyar értelmiségi közvéleményben, pedig sokkal súlyosabb üzenetet hordoz, mint az elõbbi. Azt sugallja ugyanis, hogy Magyarországon is veszít hagyományos szerepébõl a minõségi politikai napisajtó.
Gyurcsány Ferenc meglepetéssel zárta a 2004-es politikai szezont. Vatikáni tárgyalásain a magyarországi egyházak politikai szerepvállalására tett megjegyzései elõbb a hazai jobboldal menetrendszerû háborgását és a katolikus püspöki konferencia titkárának ugyancsak kevéssé váratlan méltatlankodását váltotta ki, késõbb (a budapesti nunciatúra közleménye révén) helyes kis diplomáciai bonyodalomhoz vezetett.
A múlt heti szabadkai tanácskozást, a kis MÁÉRT-et az a határon túli magyar politikus látta vendégül, aki 2004 õszén, a szerbiai tartományi és helyhatósági választáson a falnak vezette a vajdasági magyarságot. A Vajdasági Magyarok Szövetsége még a jócskán magyar többségû települések némelyikét is elvesztette, jelöltjei a lehetséges 180-200 000 magyar szavazatból mindössze 54 000-et gyûjtöttek be.
Szerintem a szobor semmiképpen se utazzon Belgiumba fapados légi járaton, mert mint széles körû tájékozódásaim során megtudtam, momentán nincsen ilyen viszonylat Budapest és Brüsszel között. Azonban a MÁV illetékesei közölték, hogy viszonylag kényelmes vonaton utazni, egy-két átszállást még a királyi pár is kibír, különösen szobor formában; elkísérhetném õket, nehogy nyelvi nehézségeik legyenek a Westbahnhofon, ha megéheznek.
Szerintem a szobor semmiképpen se utazzon Belgiumba fapados légi járaton, mert mint széles körû tájékozódásaim során megtudtam, momentán nincsen ilyen viszonylat Budapest és Brüsszel között. Azonban a MÁV illetékesei közölték, hogy viszonylag kényelmes vonaton utazni, egy-két átszállást még a királyi pár is kibír, különösen szobor formában; elkísérhetném õket, nehogy nyelvi nehézségeik legyenek a Westbahnhofon, ha megéheznek.
Milyen a jegybankelnök (definíció szerint)? A jegybankelnök köztiszteletben álló közgazdász. A jegybankelnök pártoktól függetlenül, a társadalom érdekében dolgozik. Ügyel arra, hogy hol és mit nyilatkozik. Egy olyan országban, mint Magyarország, amely kicsi és a többi országgal versenyez a külföldi befektetésekért, fontos, hogy a jegybankelnök személyisége hiteles legyen és optimizmust sugározzon. Ha nem ilyen, akkor kevesebben fognak befektetni, és több kamatot kell fizetni az államadósság után, ami nem túl jó. Nekünk nagy szerencsénk van.
Néhány éve megkeresett egy holland kultúrantropológus lány, aki Magyarországon gyûjtögetett adatokat a doktori értekezéséhez. Ma már a kultúrantropológia nem feltétlenül csak távoli, egzotikus népek szokásait, kultúráját vizsgálja, található épp elég érdekesség a saját házunk táján is. Ez a doktorandusz egy közepesen egzotikus témát választott: a magyarországi vállalkozók szokásait a rendszerváltás után. Engem is mint cégvezetõt talált meg, nem mint egyetemi embert.
Az elsõ hírek szerint az SZDSZ nyolc külsõ kerületet leválasztana a fõvárosról, alig több mint egymillióra csökkentve Budapest lakóinak a számát. Aztán jött a pontosítás: efféle elcsatolásról szó sincsen, Buda és Pest központi kerületeinek azonban jó volna egy különálló, egységes vezetés, vagyis egy "kis-budapesti cityönkormányzat". E helyütt csak az ötlet szakmai racionalitásával foglalkozunk - politikai vonatkozásaival nem.
A Lágymányosi hídon közlekedők - ki-ki vérmérséklete szerint - iszonyattal vagy büszke ámulattal szemlélik a Művészetek Palotájának frissen elkészült épületét. Az időnként kék fényben úszó monstrumot március 14-én nyitják meg a közönség előtt. Az új kulturális létesítményhez foghatót hazánkban a millenniumi idők óta nem építettek. Sőt, tán még akkor sem. A végszámla 100 milliárd forint lesz. Vagy kevesebb. Vagy több.
Vajnai Attila alelnök és a pártvezetés konfliktusa (lásd: A csillagharcos, MaNcs, 2004. szeptember 30.) újabb fordulatot vett: a Munkáspárt Baranya megyei elnöksége decemberben aláírásgyûjtést indított a rendkívüli tisztújító kongresszus összehívásáért. Az akció célja nem az elnökség megbuktatása, hanem a mûködés rendjének visszaállítása és a párt jövõjének a megalapozása.
Január 7-e óta jogerõs az Országos Választási Bizottság (OVB) határozata, miszerint a magukat hunnak vallók a jogszabályok betartása mellett elegendõ aláírást gyûjtöttek össze ahhoz, hogy népi kezdeményezésük a parlament elé kerüljön. A hunok szándékai komolynak látszanak.
Február elsejével nyugállományba vonul Magyarország többek szerint máig a leginkább NATO-kompatibilis katonatisztje, Szenes Zoltán vezérkari főnök. Az 54 éves altábornagy maga kérte (és kapta meg azonnal) felmentését Juhász Ferenc minisztertől, főképpen azért, mert nem értett egyet a hadsereg-vezetési rendnek a Honvédelmi Minisztériumban (HM) nagy hirtelen mozgásba lendített átalakítási módjával.
A Postabank-per másod- és harmadrendû vádlottját is meghallgatta a bíróság a karácsonyi szünet elõtt. Az ügyészség nagy vagyoni hátrányt (36,1 milliárd forint) okozó hûtlen kezeléssel vádolja a bank hét egykori munkatársát. (Az elõzményekrõl lásd: Princz, a derék katona, Magyar Narancs, 2004. október 28.; Intro, 2004. december 2.; Védirat, 2004. december 16.)
Ha szegényekrõl, romákról esett szó, az utóbbi években gyakran hallhattunk az uniós támogatások varázslatos erejérõl. Nyár óta az Európai Parlamentbe (EP) delegált magyar kép-viselõik is "beindultak": több romaügyi bizottság munkájában is részt vesznek, jót veszekedtek a sajtóban, és vendéglátásban versenyeztek. Azt azonban nem tudni, van-e bármilyen stratégiai elképzelésük.
ÖT ÉV CHA-CHA-CHA Öt éve kínál reggelig nyitva tartó menedéket aludni képtelen budapestieknek a fõváros egyetlen, aluljáróban lévõ eszpresszója, a Kálvin téri Cha-cha-cha. A születésnapi bulin, január 13-án éjjel betér a maga lemezeivel majdnem minden dj, aki valaha ott játszott, név szerint Infra Gandhi, Izil, Mada, Mango, Pedro, Superman, Spiderman és Titusz. VERMEER MÛTERME Daan Hartmann holland restaurátor azt állítja, megtalálta Johannes Vermeer egykori delfti mûtermét - pontosan abban az épületben, ahol õ maga is dolgozik több mint két évtizede.
Ûrfényképek a szökõárról A délkelet-ázsiai földrengés és szökõár után a mûholdas ûrfényképészettel foglalkozó magánvállalatok nagy felbontású képeket tettek közzé weboldalaikon a katasztrófa sújtotta területekrõl. A nagy felbontású kereskedelmi fényképész mûholdak, az Ikonos (www.spaceimaging.com) és a Quickbird (www.digitalglobe.com) üzemeltetõi ingyenesen bocsátották a néhány éve megalakult The Disasters Charter (www.disasterscharter.org) nevû szervezet rendelkezésére a térségben készült felvételeiket.
Látványosan unják az elszigeteltsé-get: az utca nemigen osztja a hatalom Amerika-ellenességét. Az erõltetett vallásosság árt a spirituális életnek, a fiatalok egy része nagyon is materiális módon vigasztalódik. Azért a rezsimet még jó ideig nem kell félteni.
A szavazatok több mint hatvan százalékának megszerzésével Mahmud Abbasz lett a Palesztin Hatóság elsõ embere. A béke reménye fuvall a világsajtóban, de minden józan ember tudja, hogy az út hosszú, sõt rögös.
Egykori szaktársnõnk, a Beszélõ volt fõszerkesztõje másfél éve van Moszkvában, a magyar kultúra és tudomány egyik legfontosabb, elõretolt helyõrségének az élén. Megkérdeztük tõle, merre hány méter és mi várható.
Még leírni is szörnyûséges: Alfred Hitchcock ötvennél is több filmet rendezett, s noha a filmtörténet csak kb. egyharmadát tartja remekmûnek, az vesse rá az elsõ követ, aki ennél jobb statisztikát tud felmutatni. A most DVD-n megjelentek (17 film) szinte kivétel nélkül fontos részei az oeuvre-nek.
Vaskos kötetet tarthat kezében az olvasó, elvégre Churchill történeti összefoglalója még ebben a formában is majd ezeroldalas. Hát ha még azt is tudjuk, hogy ez "csupán" az eredetileg az ötvenes évek végén négy kötetben megjelent (bizonyos részeiben viszont még 1939-ben, Churchill nagy történelmi belépõje elõtt íródott) mû kevesebb mint kétharmadát tartalmazza, ámulatunk egyre nõ.
Míg nézi az ember, lassú elõadásnak érzi a Zsótér Sándor rendezte (és Tandori Dezsõ fordította) Kleist-tragédiát a Nemzeti Színház stúdiójában. Csak utána, a kinek-kinek másképp, immáron a színházon kívül töltött "második felvonás" alatt esik le: valójában nagy trapp az egész, melynek során a rendezõ elülteti a fejekben-lelkekben az "elsõ felvonás" taposóaknáit, amelyek mind a végiggondolás közben robbannak.
Az utóbbi idõben többen is elgondolkodtak azon, hogy miért nincs Magyarországon képregénykultúra (A képregény esélyei, Magyar Narancs, 2004. szeptember 30.; Kubiszyn Viktor: Állókép-birodalom, Beszélõ, 2004/11.; Csordás Lajos: Kísérletek a magyar képregény feltámasztására, Népszabadság, 2004. november 27.). Erre a napokban megjelenik két, szokatlanul igényes kivitelû album két, korábban teljesen ismeretlen kiadótól.
Van egy jelenet Jirí Menzel Szigorúan ellenõrzött vonatok címû filmjében. Egy jelenet, amit mindenki ismer. Egy jelenet, amire az is emlékszik, aki nem látta a filmet. Igen, az a bélyegzõs. Amikor Tapicska (Hubicka) forgalmista a szolgálatkész gyakornoklány fenekét pecsételi tele az állomás összes stemplijével...
A romániai cigányzenének eddig két nemzetközi befutója volt, a Taraf de Haidouks és a Fanfare Ciocarlia. Együtt szorgoskodik mindkettõben két-három nemzedék, és amilyen könnyedén folyatják össze a maguk különbözõ hagyományait, abban is sok a rokonság, az egyiket egy belga, a másikat egy német ügynökség emelte ki a semmibõl, és folytathatnánk még - de aki a párhuzamok mentén halad, az most alighanem rossz úton jár.
Gyûlölik és imádják, rettegik és istenítik. Legyen bár hangszeres elõadói, zeneszerzõi, hangverseny-szerkesztõi vagy éppen zenekar-szervezõi, -vezetõi munka, közömbösen senki nem mehet el a tevékenysége mellett.
Jeff Buckley halála (1997, Memphis) óta megfigyelhetõ egy határozott irányú fokuszálás a zenebarátok körében. Vajon keveredik-e még elénk olyan fiatal dalszerzõ-trubadúr, aki a Grace alkotójához mérhetõ, ha csak megközelítõleg is? Hát, nem tudom. Az ilyesféle méricskélésbõl nem szokás jól kijönni, de annyit azért kijelenthetek: az egyáltalán szóba hozható kevesek közül az én szívemhez Rufus Wainwright áll a legközelebb.
Éppen egy év telt el azóta, hogy a Mediawave Fesztivál és a Fonó összehozta a tenorszaxofonos David Murrayt a Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Banddel közös felvételeket készíteni, majd azokból olyan koncertet csapni, amibõl koncertlemez és koncertfilm készülhet.
lemez Pluto: Oda se neki, itt a Pluto! A Sex Pistols híres debütáló lemezének címét kölcsönvevõ CD alighanem az év vége egyik legizgalmasabb újdonsága az alternatív könnyûzenei piacon, bár ezt most még csak a kicsiny törzsközönség és néhány szakmabeli tudja. A mûfajhoz mérten is szerény PR-ral bíró Pluto a frontember, Nemes András dalainak köszönhetõen remek példáját mutatja annak, hogy az alternatív zenekarok körében megszokott zavaros lírának a Balaton után is van világos alternatívája.
Mára alig maradt értelme az extrém sport kifejezésnek. Jó pénzért majdnem bárkit felcibálnak a világ tetejére, tandemben kiugorhatunk repülõgépbõl, a gyors folyók zúgóin pedig inkább tímbildingelõket látunk, mint életüket kockára tevõ sportolókat. A szólóvitorlázás, azon belül is az egyszemélyes, kikötés nélküli földkerülés viszont valóban a "találj egy jó szponzort, aztán menj fejjel a falnak!" típusú klasszikus extrém sport.
"Meghívsz egy italra?" - kérdezi az egyikük, miközben némi jóindulattal akár kacérnak is nevezhetõ pillantással végigmér, majd a barátnõjével mellém telepednek a bárszékekre, és villámgyorsan rendelnek két koktélt. Próbálok integetni a pincérnek, ne írja a számlámhoz - a lányok kacarásznak a fölös igyekezeten. Húszévesnek saccolom õket, keveset fedõ ruhácskájuk ránézésre többet ér, mint a teljes ruhatáram. "Gyere át a Dokkba, ott most nagyobb a pörgés, aztán késõbb talán visszajövünk!" - vetik oda nem sokkal késõbb, búcsúzóul, és tova-libbennek.
Bulvárgyanús hír jelent meg a Népszabadságban (Hajléktalanok a bányászok múzeumában, 2005. január 5.): a frissen felújított salgótarjáni Bányamúzeumot hajléktalanok foglalták el, többüket korábban tbc-vel kezelték. A kis színest ezúton megfosztjuk vad árnyalataitól, de ami marad, az is nagyon jellegzetes.
