Publicisztika
Irodalmi szószedet: Az írásjelek elhagyásáról
Nem akarok zsákbamacskát árulni: ez az írás némi hazafias szomorúságtól lesz olyan, amilyen. Kicsit messzebbre kalandozom, mint novemberben terveztem, amikor elvállaltam a megírását.
MaNcs, XVII. évf. 3. szám (2005-01-20)
Nem akarok zsákbamacskát árulni: ez az írás némi hazafias szomorúságtól lesz olyan, amilyen. Kicsit messzebbre kalandozom, mint novemberben terveztem, amikor elvállaltam a megírását.
Az új román miniszterelnök elsõ hivatalos útja Budapestre vezetett, ahol magyar kollégájával bejelentették: a jövõben évente legalább egyszer közös kormányülést tartanak, az elsõt alighanem õsszel Bukarestben. A gesztus miatt fontos találkozó eztán inkább a jól hangzó általánosságok szintjén mozgott; de a jelentõségét ez sem homályosítja el.
A délkelet-ázsiai szökõárról szóló számos híradás között figyelhettünk fel a bulvársajtó perifériájára szorult kis történetre. Egy tízéves angol kislány, nevezett Tilly Smith úgy mentette meg családját és még további, mintegy száz embert, hogy az iskolában tanultak alapján felismerte: pillanatokon belül szökõár várható.
A külügyminiszter megkapta az elsõ nyilvános, egyébként jól megérdemelt pofont a miniszterelnöktõl. Igaz, ennek a Thaiföldre akkreditált magyar nagykövet látta kárát, aki itthon töltötte azokat a napokat, amikor a szökõár miatt állomáshelyén kellett volna lennie - de a miniszterelnöki felszólítás, hogy azonnal rendeljék vissza és menesszék a nagykövetet e nemtörõdömségéért, lényegében Somogyi Ferencnek szólt. Annak a Somogyinak, aki az október eleji kormányváltás óta még mindig a kirakatbábu szerepét játssza: nem tesz semmit, de elvárja, hogy a vitrinben tartsák.
Feszülten várja az ország, hogy dönt Wekler Ferenc: vajon Bátaapátira viszik majd a kiégett paksi fûtõelemeket, esetleg Bodára, avagy a cuccot nemes egyszerûséggel leszórja a billenõs Zil Pécsett, a Széchenyi tér kellõs közepére. Hátha hazaviszi majd a távfûtési zavaroktól már amúgy is félõrült lakosság (Uránváros!).
Fáradhatatlannak lenni a legfárasztóbb. Nagyon akarnám, csak azt ne tudnám, mit is akarnék. Ezek jópofa mondások. Gyakorlatiak; ha úgy tetszik: zen jellegûek; és mégis. Dusko Gavrilovics talán engem ismert meg "Valeron Tulics"-ként, talán nem; aki a "rigó hogy van?"-t mondogatja, nagy elismerésemre, ettõl még nem "ismer" engem.
A férfi szívéhez a hasán át vezet az út, hallottam úgy húsz évvel ezelõtt, és megmondom, ritkán mertem vendégségben sokat enni. Ám ez a mondat mára kevéssé utal a családalapítás étkezésközpontú technikájára, annál inkább horrorisztikus víziókkal párosul. A legényt ma inkább fogják házimozirendszerrel vagy digitális fülhõmérõvel, mintsem levessel. Ennek ellenére a magyaros konyhát preferáló helyeken gyakori szereplõje az étlapnak a legényfogó leves.
Tíz évig volt a Pénzügykutató Rt. tudományos fõmunkatársa, két cikluson keresztül az SZDSZ parlamenti képviselõje, majd az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet elnökhelyettese, a CIB Bank kontrollingigazgatója, a Konzumbank elnöke, a Magyar Fejlesztési Bank felügyelõbizottsági elnöke. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium politikai államtitkári székébõl felállva az év eleje óta õ az állami vasúttársaság elsõ embere.
Az idei év elsõ néhány hete azt mutatja, hogy a Fidesz hely-zetérõl folyó belsõ vitát korántsem zárta le a 2004-es évet eredményesnek nevezõ december közepi elnökségi ülés. Sõt: úgy tudjuk, a múlt pénteken Orbán Viktort a Fidesz-elnökség - eddig példátlan módon - visszavonulásra kényszerítette a következõ hónapok stratégiájáról szóló vitában. Ennek apropóján megkíséreljük feltérképezni a Fidesz döntéshozatali mechanizmusait, a pártvezetés mellett mûködõ tanácsadó testületeket, és választ keresünk arra a kérdésre, hogy mennyiben gyengítheti Orbán pozícióit a népszavazási kezdeményezés kudarca.
Januártól gyökeresen átalakul a magyar természetvédelmi intézményrendszer - a nemzeti parkok hatósági jogkörét az év végi kormányrendelet egy új, integrált zöldhatósághoz utalja át. A tárca az átszervezéstõl hatékonyabb rendszert remél, míg a zöldek és név nélkül nyilatkozó nemzeti parki vezetõk szerint a döntés korszerûsítés helyett puhítja az állami természetvédelmet.
Egyelõre úgy tûnik, nem veszett oda milliárdos nagyságrendû közpénz a Kulcsár Attila-féle sikkasztássorozatban. Tavaly decemberben a kõbányai önkormányzat sikerrel perelte vissza vagyonát a K&H Bank brókercégétõl. Az ítélet nemcsak a X. kerületi vezetést befeketítõ befektetési tanácsadót lepte meg: a jobboldalnak se jött volna rosszul, ha a per politikai krízissé fajul a szocialista irányítású kerületben.
Megalázó látszattevékenységért fizetett havi néhány tíz ezer forintot 2300 vak embernek két cég, amely eközben sokmilliós állami támogatásban részesült. A minisztérium mostanra elégelte meg a vakbizniszt: egy APEH-vizsgálattal és egy gyors rendelettel befékezett. Ennek azonban, úgy tûnik, nem örül se boldog, se boldogtalan.
VÉGJÁTÉK A PÁVA UTCÁBAN A budapesti zsidók ezreit megmentõ Raoul Wallenberg eltûnésének (1945. január 17.) és az auschwitzi haláltábor életben maradt foglyai felszabadításának (1945.
Deep Impact Sikeresen startolt a NASA Deep Impact nevû ûrszondája, amely hat hónapnyi utazás után egy háromszáz kilós lövedéket küld a Tempel 1 üstökösbe. A becsapódás következtében felszálló porrétegbõl következtetni lehet a korai univerzum összetételére.
A szunnita pártok ismétlõdõ bojkottfelhívásai és az amerikaiak ragaszkodása a január 30-i dátumhoz egyre valószínûbbé teszi, hogy az Irakban rendezendõ parlamenti választásokból a síiták pártjai kerülnek ki gyõztesként. Ez nyugvópontra juttathatná Irak és Irán sok vihart átélt viszonyát, ugyanakkor persze fokozná a belsõ feszültséget.
Ha egy történelmi film pusztán némely nagy jelentőségű múltbeli esemény korhű megmutatására szorítkozik, a fene megette az egészet. Az ilyen filmek rendszerint tök üresek - a korhű kosztümben parádézó statisztahadseregeken meg történelmi hírességeken kívül alig emlékszünk belőlük másra. A bukás azonban, becsületére legyen mondva, gondol is valamit, meg mutat is. Azt gondolja, amit a főszereplő, Bruno Ganz mutat.
Négy hónapja látható a német mozikban a hírhedt föld alatti Hitler-bunker utolsó napjairól készített játékfilm. Berlin legnagyobb multiplexében a könnyű télesti szórakozást ígérő filmek szomszédságában még most, januárban sem lehet közvetlenül az előadás előtt jegyet kapni. Nemcsak a közönség, a sajtó is megkülönböztetett figyelmet szentelt a filmnek, az eredménnyel azonban nem volt igazán elégedett.
Még emlékszem, amikor két-három éve elõször vettem észre a hetes busz ajtajára ragasztott BPRNR-matricát: fogalmam sem volt, hogy mi az, de napról napra egyre többször találkoztam ezekkel a kis pimasz korongokkal. Vörös András (Superbutt) és Trócsányi Gergely (Hollywoodoo) a Budapestrockandroll "keresztapái".
A fény rendben, beállítva az expozíciós idõ, az objektív egy állványra helyezett burkolólapra, csempére szegezõdik, és katt, már kész is a fotó, nyilván valami selymes-színes brosúrába lesz. A majsztró kilép a gép mögül, s felrakja a következõ modellt. Egy tök ugyanakkora, tök ugyanolyan színû (a leghétköznapibb fehér) csempét. Ugyanaz a mûgond, ugyanaz a kimért tempó. Mahmut még megismétli néhányszor a minuciózus mûveletet, s mi már mindent tudunk, igaz, ekkor tán nem gyanakszunk rá. Persze, Michelangelo, széklábesztergálás közben - a belenyugváson túli meleg biztonságban...
Lilly Wust, alias Aimée 28 éves hétköznapi német nõ. Négy gyermekkel és egy náci férjjel. Gondos szüleinek köszönhetõen eltemet-te leszbikusságát, férjhez ment, számtalan szeretõt tartott, de soha nem szerette a férfiakat. Felice Schragenheim, azaz Jaguár élénk, húszéves, leszbikus zsidó lány. Hamis papírok segítségével próbálja túlélni a náci Berlint.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy milliomoscsemete, úgy hívták, hogy John Fitzgerald Kennedy. Apja politikai pályára kényszerítette, s több millió dollár felhasználásával elõbb képviselõvé, majd szenátorrá választatta. Egy jól fizetett szakértõi csapat összegyûjtött neki egy könyvre való információt, neki csak le kellett diktálnia, mégis Pulitzer-díjat kapott érte.
Eget rengetõ siker volt. A szereplõk valamennyien pazarul játszottak, táncoltak, énekeltek, a zenekar remek formában muzsikált, a közönség pedig az elõadás végén tombolva ünnepelte a szemmel láthatóan fáradt, ám boldog mûvészeket.
Hát igen, valamit elveszítettünk, gondolom, amikor belépek az indiai elefántcsorda etetésére méretezett foyer-ba. Vége a zeneakadémiai korszaknak, itt most nem fogunk randevúkat megbeszélni barátunkkal, kedvesünkkel, jó ismerõseinkkel, vége a tislizõs cigizéseknek - lehet itt egyáltalán dohányozni? A hely minden, csak nem intim, és vajon az lesz-e valaha is? A kérdés nem szónoki, az idõ majd választ ad rá. Egyelõre, mint oly sokan mások, magam is kissé tanácstalanul kóválygok az emeletek, pontosabban szintek között.
A ColorStar elismerten az egyik legjobb, legütõsebb koncertzenekar, amely feszes produkciójával bármikor képes megmozgatni közönségét. Kevéssé ismert és magától értetõdõ, milyen jó lemezeket bírnak készíteni: fõleg azért, mivel erre a magyar zenekiadás jól ismert állapota miatt amúgy sincs sok lehetõségük - legutóbbi, érdemdús Via La Musica címû zeneanyaguk például még 2001-ben jelent meg.
Ha kedve szottyan az embernek Olaszország világzenei feltérképezésére, a fõhadiszállást Nápolyban célszerû berendeznie. Olyan kiváló ismerõsök segíthetnek ott a tájékozódásban, mint a Spaccanapoli, a Nuova Compagnia di Canto Popolare vagy Daniele Sepe, de különben is: ott, a csizma alja felé a legélénkebb a népzenei hagyomány a környékbeli szentek vagy éppen a bõséges termésért adózó ünnepek rítusaival, melyekben a mai napig együtt ropja keresztény és pogány.
film Kaptár 2.: Apokalipszis Hiába jelenik meg szupernõként az álomszép Milla Jovovich, a Resident Evil (RE) számítógépes játék moziváltozatának elsõ része (Kaptár), ez a föld alatti, szupertitkos laboratóriumban játszódó zombiparódia még annál is szánalmasabb volt, mint amikor csak kibicelhetünk a játékteremben. Persze a film végén, miután lezárták a "kaptárt" a hörgõ-morgó élõhalott sereggel, hõsnõnket pedig a hozzá tartozó jóképû pasassal elszállítmányozták, biztosak lehettünk a folytatásban. A RE 2-ben a laboratórium gazdája, a Védernyõ nevû gátlástalan "kereskedelmi világcég" úgy dönt, nem heverhet parlagon - pontosabban parlag alatt - egy ilyen fantasztikus objektum, aljas biológiai kísérletek nélkül mit sem ér az élet.
Ha történetesen meleg férfiak vagyunk, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy egy szintúgy hímnemû egyed duzzadt ajkaival a nyakunkat, ad absurdum a combbelsõnket cirógatja, jó okunk van feltételezni, hogy az a másik személy is meleg. De hogyan jutunk el idáig? Milyen jelekbõl következtethetünk arra, hogy érdemes-e valakinél bepróbálkozni? Avagy: honnan ismerszik meg a buzi?
Milyen lehet a vasútállomás ott, ahol egy szappanoperai amorózó a mûvelõdési ház igazgatója (Gyere ki a müvház elé!, Magyar Narancs, 2001. szeptember 27.), alkalmanként pedig Sisi-hasonmásversenyt (Játék a kastélyban, Magyar Narancs, 1998. augusztus 27.) rendeznek?