A többség szerint Orbán Viktor kormányzása hátráltatta az ország fejlődését

Belpol

A Policy Solutions friss kutatása az Orbán-kormányok elmúlt tizenöt évben nyújtott teljesítményének megítélését vizsgálta, eszerint bár a kormányzati kommunikáció leegyszerűsítő paneljei megtették hatásukat, amikor közvetlen környezetükről van szó, a Fidesz szavazói is érzik, hogy egyre rosszabbul élnek. 

Tizenöt évvel ezelőtt, 2010 áprilisában az Orbán Viktor által vezetett Fidesz–KDNP megszerezte első kétharmados választási győzelmét, három újabb nagyarányú győzelmet követően pedig immár másfél évtizede alkotmányozó többséggel kormányoznak. Az évforduló apropóján a Policy Solutions friss kutatása arra kereste a választ, milyen tényezők és kormányzati intézkedések állnak a Fidesz társadalmi támogatottsága mögött, illetve a kormányzás mely aspektusaival elégedetlenek a választók. 

A felmérés során arra is kíváncsiak voltak, hogy a magyarok szerint milyen területeken javult vagy éppen romlott az ország helyzete az Orbán-kormány regnálása alatt, továbbá melyek voltak a Fidesz legnépszerűbb és legnépszerűtlenebb intézkedései. Bár a kutatás eredményeit ismertető beszámoló az elmúlt másfél évtized átfogó értékelését ígéri, a Policy Solutions munkatársai külön kiemelik, hogy a felmérés során igyekeztek reflektálni a 2020-as években történt változásokra, így a friss eredmények az Orbán-kormány tíz éves fennállása alkalmával elvégzett kutatás tanulságainak tükrében is értelmezhetők. Igaz – ahogy ez a kérdések megfogalmazásából, a vizsgált társadalmi problémák listájából és a szavazótáborokra lebontott eredményekből látszódik –, ebből a megközelítésből óhatatlanul is az következik, hogy a jelen aktuális politikai és társadalmi feszültségeinek tematizálásával túlságosan is a mostra helyeződik az elemzés fókusza, amiből így inkább lehet a magyar társadalom 2025 tavaszára jellemző lelkiállapotára következteni, sem mint az Orbán-kormány elmúlt tizenöt évének objektív, átfogó megítélésére.

Az elmúlt másfél évtized legfontosabb kormányzati teljesítménye a megkérdezettek harmada (33 százalék) szerint a 13. havi nyugdíj visszavezetése volt. A teljes népesség körében Orbánék dobogós intézkedései közé került még a kormány családtámogatási politikája, a többgyerekes családok kiemelt támogatása (31 százalék), valamint a Fidesz–KDNP 2014-es választási csodafegyvere, a rezsicsökkentés (21 százalék). Utóbbi remek példája annak, hogyan kerülnek a legfontosabbnak tartott eredmények közé a kormányzati kommunikáció által évek óta sulykolt narratívák, még akkor is, ha szinte teljesen szembemennek a hétköznapok tapasztalataival – ahogy ugyanis a későbbiekben látni fogjuk, a magyarok többsége közben egyáltalán nem érzi úgy, hogy az elmúlt évek során csökkentek volna az anyagi terhei. Ugyancsak a kormánypropaganda hatékonyságáról árulkodik, hogy a felmérés szerint a magyarok 18 százaléka a migráció elleni fellépést tarja Orbánék legnagyobb teljesítményének,

17 százalék pedig tényleg azt gondolja, hogy a kormány legnagyobb sikere, hogy Magyarország nem sodródott bele a háborúba.

Árulkodó persze, hogy mindezekhez képest csupán a megkérdezettek 10 százaléka érzi úgy, hogy a Fidesz–KDNP másfél évtized alatt sikeresen hozzájárult a bérek emelkedéséhez és az életszínvonal javulásához. A Policy Solutions öt évvel ezelőtti, Orbán10 című felmérésében még a családtámogatási rendszer állt az élen, amit a migrációs politika és rezsicsökkentés követett. Igaz, a kormánypárti szavazók körében továbbra is a családok támogatása számít a legnagyobb sikernek (39 százalék), ami után a migráció elleni fellépés (37 százalék) és a 13. havi nyugdíj visszavezetése jön a sorban (35 százalék). A Tisza Párt támogatói szerint ezzel szemben Orbánék legnagyobb sikere a 13. havi nyugdíj (29 százalék) és a családtámogatási rendszer (24 százalék), míg Magyar Péter követőinek 21 százaléka a migráció elleni fellépést tarja a jelenlegi kormány legfontosabb eredményének.

Az Orbán-kormány legnagyobb politikai kudarcai közül a megkérdezettek 35 százaléka tette első helyre az egészségügy állapotát, amivel a jelek szerint a Fidesz–KDNP elkötelezett hívei is egyetértenek, hiszen a kormánypárti szavazók a legnagyobb arányban (30 százalék) szintén az egészségügyi ellátás romló színvonalát nevezték meg a legsúlyosabb problémaként. A teljes népesség körében a kudarcok sorában második helyre a megélhetési költségek drámai emelkedése (27 százalék), míg harmadik helyre a korrupció mértéke került (26 százalék).

A megélhetési költségek kiugró emelkedését Orbánék bázisa is érzékeli, a fideszesek 23 százaléka szerint ez a legsúlyosabb probléma – nesze neked rezsicsökkentés –, miközben

a pártszimpátia alapú bontásban csak a kormánypártok szavazóinak körében került dobogós helyre a képzett munkaerő külföldre vándorlása (21 százalék) mint a kormány politikájának látványos kudarca.

Nem meglepő módon a Tisza Párt szavazói szerint a korrupció mértékének növekedése a legkiemelkedőbb kudarca az Orbán-kormánynak (36 százalék), de sokan említették az egészségügyi ellátás színvonalának romlását (34 százalék), valamint a megélhetési nehézségeket, az árak jelentős növekedését (28 százalékát) és az alacsony fizetéseket (22 százalék). Egészen megdöbbentő viszont, hogy míg az öt évvel ezelőtti felmérés során a teljes lakosság körében negyedik legfontosabb problémaként szerepelt az Oroszországgal szembeni kiszolgáltatottság, az idei listán ez már csak a 17. (!) helyen szerepel. Ezek szerint Orbánék az elmúlt években sikeresen hitették el a magyar társadalommal, hogy hiába pusztít véres háború a szomszédban, nem kell félni a gyerekkórházakat és lakóházakat rakétázó agresszortól. Pontosabban, nem tőle kell félni, hanem inkább az „ukrán propagandától”.

A felmérés során arra is rákérdeztek, hogy összeségében milyennek ítélik az emberek az elmúlt tizenöt év kormányzásának színvonalát, szerintük inkább pozitív vagy inkább negatív hatással volt-e Magyarország fejlődésére az, hogy másfél évtizede Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt. Mint kiderült,

a teljes népesség 50 százaléka szerint Orbán Viktor kormányázása negatív hatással volt Magyarország fejlődésére.

Ezzel szemben 39 százalék látja úgy, hogy az elmúlt másfél évtized egyértelműen pozitív hatással volt hazánkra. A kutatás alapján elsősorban a fiatalabb és magasabban képzett válaszadók körében volt erős az a vélekedés, hogy tizenöt év alatt összességében rossz irányba mentek a dolgok, ezzel szemben az idősebbek és az alacsonyabba iskolai végzettségűek hajlamosabbak úgy érzékelni, hogy jó felé tart az ország.

Szintén nem túl meglepő módon a fideszes válaszadók 88 százaléka szerint az országot 2010 óta irányító Orbán-kormányok jó hatással voltak Magyarország fejlődésére, míg a Tisza Párt támogatóinak 87 százaléka ezt ellenkezőleg látja. Az az eredmény tehát, miszerint Orbán Viktor kormányzása a magyar társadalom relatív többsége szerint inkább hátráltatta, mint elősegítette Magyarország fejlődését, arra enged következtetni, hogy a nem elsősorban a pártpreferenciát vizsgáló kutatás alapján is többségben vannak azok, akik a Fidesz–KDNP-vel szemben az ellenzéki oldalt támogatják.

A kutatás eredményei alapján rendkívül erős polarizáció figyelhető meg a demokrácia állapotát, az életszínvonalat és az elmúlt tizenöt év gazdasági teljesítményét érintő kérdésekben. Míg a kormánypártok szavazóinak 40 százaléka szerint javult a demokrácia állapota, addig a Tisza Párt támogatói közül mindössze 2 százalék érezte így. A DK szavazók 3, a Mi Hazánk-támogatók 2 százaléka értett ezzel egyet. A fideszesek szintén nagy aránya (46 százalék) érzékelt javulást az elmúlt tizenöt év magyar gazdaságában, miközben 20 százalékuk szerint romlott a helyzet. Ezzel szemben Magyar Péter szimpatizánsainak mindössze 2 százaléka látott pozitív gazdasági változásokat.

Jól látható azonban, hogy amikor szűkebb környezetük körülményei kerülnek szóba, már a fideszesek közül is egyre többen látják borúsan a valóságot. Míg a kormánypárti szavazók 45 százaléka szerint háztartásuk anyagi helyzete javult az elmúlt másfél évtizedben,

Orbán híveinek többsége (55 százalék) nem lát pozitív változást, vagy egyenen romlást érzékelt saját anyagi körülményeit illetően.

A Policy Solutions friss elemzésének talán legizgalmasabb része, amelyben azt vizsgálják, kit tartanak felelősnek a magyarok az uniós források befagyasztásáért. Bár a kormányzati kommunikáció számos területen sikeresen torzította el a társadalom valóságérzékelését, az unió elleni hergelés mintha kissé félresikerült volna. A válaszadók 44 százaléka ugyanis elsősorban a magyar kormányt tartja felelősnek az EU-s pénzcsapok elapadásáért, és csak 22 százalék gondolja úgy, hogy kizárólag az Európai Uniós intézményei okolhatók a helyzetért. A megkérdezettek 26 százaléka szerint mindkét fél ludas a dologban.

Szintén érdekes megállapítása a kutatásnak, hogy 2025 tavaszán a magyarok egészen másként gondolkodnak az Orbán-kormány leválthatóságának lehetőségéről, mint öt évvel ezelőtt. A válaszok alapján úgy tűnik, a közvélemény attitűdje abba az irányba mozdult, hogy a kormány demokratikus úton leváltható (44 százalék), ugyanakkor továbbra is jelentős azok aránya, akik szerint ez nem reális lehetőség (39 százalék). Az Orbán-kormány fennállásának tizedik évfordulóján ez az arány még fordított volt, akkor a szűk többség (43-40 százalék) úgy gondolta, hogy nem elképzelhető forgatókönyv a választások útján történő kormányváltás.

Ez az optimizmus minden bizonnyal a Tisza Párt erősödéséből és Magyar Péter népszerűségének növekedéséből fakad, akiben sokan Orbán Viktor hosszú évek óta első igazán esélyes kihívóját látják. A tanulmányt megalapozó közvélemény-kutatás ugyanakkor március végén készült, amely során a válaszadók még nem reflektálhattak a napokban benyújtott „átláthatósági törvényre”, ami a kormánnyal szemben kritikus sajtótermékek és civil szervezetek egész sorának ellehetetlenítésére alkalmas lehet. Ha ma történne az adatfelvétel, a hatalom demokratikus átadás-átvételében bízók aránya elképzelhető, hogy alulmaradna a pesszimisták (realisták?) számához képest.

Módszertan: 

Az elemzést megalapozó közvélemény-kutatást 2025. március 16–25. között végezte a Závecz Research. A személyes megkereséssel készült felmérés során elért 1000 fő életkor, nem, iskolai végzettség és településtípus szerint az ország felnőtt népességét reprezentálta. Az egyes politikai és szociodemográfiai csoportokon belüli bontás az arányok érzékeltetésére alkalmasak, ezekben az esetekben a megnövekedett hibahatár miatt a pontos számok tájékoztató jellegűek.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

A kék ég felettünk

Jobb hangversenyt elképzelni sem tudtunk volna Kurtág György 100. születésnapján: a koncert nemcsak muzsikusokat, hanem mindenféle jelességeket és a széles közönséget is a Müpába vonzotta, megközelíthetővé tette Kurtág György életművét, miközben miniatűröket és nagyobb műveket, a pianínótól a nagyzenekarig mindent felsorakoztatott. Meg egy világsztárt.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.