Nádasdy Ádám: Modern Talking

  • 2002. szeptember 12.

Egotrip

A nyelvek egyik legfurcsább tulajdonsága a váltakozás. Nem azért furcsa, mintha ritka volna, hanem mert nem tudjuk, miért van. A váltakozás (alternáció) a nyelvben azt jelenti, hogy ugyanaz a dolog hol így jelenik meg, hol úgy. Itt van például a magyarban a magánhangzó-harmónia, például nyúl-vány, de kér-vény. Miért jó az a nyelvnek, hogy ugyanaz a képző egyszer -vány, máskor -vény alakban jelenik meg? Miért váltakozik? Miért nem lehet mindig ugyanaz: nyúl-vány, *kér-vány, vagy akár fordítva: kér-vény, *nyúl-vény?

A zöldséges gusztusos tökje

A nyelvek egyik legfurcsább tulajdonsága a váltakozás. Nem azért furcsa, mintha ritka volna, hanem mert nem tudjuk, miért van. A váltakozás (alternáció) a nyelvben azt jelenti, hogy ugyanaz a dolog hol így jelenik meg, hol úgy. Itt van például a magyarban a magánhangzó-harmónia, például nyúl-vány, de kér-vény. Miért jó az a nyelvnek, hogy ugyanaz a képző egyszer -vány, máskor -vény alakban jelenik meg? Miért váltakozik? Miért nem lehet mindig ugyanaz: nyúl-vány, *kér-vány, vagy akár fordítva: kér-vény, *nyúl-vény?

A laikus arra gondol, hogy talán így könnyebb kimondani, ha a toldalék magánhangzója illeszkedik a tőéhez: kérvény, nyúlvány. De a megfigyelés ezt nem támasztja alá, hiszen senkinek nem okoz nehézséget a húsvét, túllép szavak kimondása: akkor miért volna nehéz a *nyúlvény? Ha gond nélkül ki tudjuk mondani: méláz, képtár, miért volna nehéz a *kérvány? Ráadásul van olyan toldalék, amely nem váltakozik, például az -ért: hús-ért (és sohasem *hús-árt). Ne kerteljünk: ez a váltakozás (-vány/ -vény) hangtani tartalmú ugyan, de létét a hangtannal nem lehet megindokolni, hiszen fordítva is kimondható volna. Ez általában így van a nyelvi váltakozással: azt jó esetben meg tudjuk mondani (sok pepecselés után), hogy pontosan mikor történik - azaz meg tudjuk fogalmazni a szabályt, mely szerint a beszélők eljárnak -, de hogy miért történik, azt aligha. Annyit mondhatunk csupán, hogy szemmel láthatólag a nyelv lényegéhez tartozik bizonyos mennyiségű váltakozás, de nem világos, miért van erre szükség. Sőt: a nyelvek szabályainak jelentős része éppen ilyen váltakozási szabály, a maga feltételeivel és korlátaival. A németben például a névelő alakjai (der/die/das) váltakoznak: ennek még hangtani oka sincs, egyszerűen az egyik főnév így kívánja (der Tisch "az asztal"), a másik úgy (die Tür "az ajtó"), és ezt semmi sem indokolja. Magyarán: a német főneveket a szótárban (a beszélő fejében lévő "lexikonban") meg kell jelölni aszerint, hogy melyik névelőt kívánják (hagyományos terminussal: hogy milyen "neműek"). A der/die/das váltakozás szótárilag vezérelt.

A magyar váltakozások egyik jól ismert, a szakirodalomban is sokat vizsgált esete a 3. személyű birtokrag: láb-a, kép-e, csáp-ja, gömb-je. A négy alakot voltaképpen kétféle váltakozás hozza létre: az egyik a magánhangzó-illeszkedés, mely eldönti, hogy -a vagy -e lesz a magánhangzó. Ez a szokásos harmóniaszabály, mellyel fent is példálództam: ide csak "begyűrűzik", nem mutat semmi sajátosat. Ezért az -a és -e hangokat közösen nagy -A-val jelölhetjük, s így már csak két raggal állunk szemben: -A (láb-a, kép-e), illetve -jA (csáp-ja, gömb-je). Az igazi kérdés a másik váltakozás: -A kontra -jA. Magyarán: mikor van ott a -j-?

Az már a példákból is látszik, hogy a dolognak nem lehet valami általános hangtani oka, hiszen -p és -b végű szavak egyaránt vannak az -A és a -jA csoportban. De vannak hangtani korlátai. A magánhangzóvégű szavakhoz mindig -jA kell: hordó-ja, kapu-ja, bili-je, fürdő-je. A lágy mássalhangzóra (j, ty, gy, ny) végződőkhöz viszont sose járul -jA: baj-a (nem *baj-ja), tégely-e (nem *tégely-je), korty-a, mirigy-e, közlöny-e. (Aki arra gondol, hogy ez a kettős lágy mássalhangzó elkerülését célozza, téved, hiszen a magyar jól bírja a kettős lágyat, lásd fáj-jon, tégely-lyel, hány-ja stb.) Még egy fontos megszorítás van: ha a szó vége "sziszegő" hang (sz, z, s, zs, c, dz, cs, dzs), mindig -A lesz a rag: rész-e, szerviz-e, adjutáns-a, rúzs-a, gerinc-e, bölcs-e, imidzs-e.

Van tehát egy hangtani tartomány, ahol mindig kell a -j- (hordó-ja), és kettő, ahol sohasem (baj-a, rész-e). Ezek a váltakozás hangtanilag vezérelt esetei. De mi van a többi szónál? Az egyetemnek három kar-a van, az embernek két kar-ja. A folyónak ár-ja van, a kenyérnek ár-a. Nagyon úgy néz ki, hogy a szavak egyszerűen maguk döntik el, kívánnak-e -j-t vagy sem: a kar-1 ´testület, kórus´ nem kívánja, a kar-2 ´testrész´ igen; az ár-1 ´dagadó víz´ igen, az ár-2 ´csereérték´ nem. Itt még mintha működne valami rend-igény, hogy a kétféle jelentést a kétféle raggal elválasszuk. (De miért így, és miért nem fordítva?) De már a fok-1 ´mérték´ és fok-2 ´él, csúcs´ egyforma: hőfok-a, hegy fok-a. És persze ezer más szó van, amelynek nincs ilyen azonos alakú párja, aztán mégis vagy az -A, vagy a -jA csoportba tartozik: bűn-e, de kín-ja, fok-a, de homok-ja, vadság-a, de újság-ja. Akik még mindig azt hiszik, a nyelvben bármi is azért van, mert úgy könnyebb kimondani, szálljanak magukba a barack-ja, karszt-ja, gömb-je típusúak láttán: a -j- itt inkább nehezít, mint könnyít, mégis ott van. A több mássalhangzóra végződő szavak szinte mindig -j-vel mennek: hold-ja, hekk-je (de térd-e, cikk-e).

Sok megfigyelőnek feltűnt már, hogy (erősen leegyszerűsítve) ha egy szónak a tárgyesete -at ragot kap, annak többnyire -j nélküli lesz a birtokragja: lábat - lába (de habot - hab-ja); fark-at - fark-a (de park-ot - park-ja). Ez tendenciaszerűen igaz, de túl sok az ellenpélda (vad-at - vad-ja, luk-at - luk-ja), ezért szabályba sajnos nem foglalható. Meg nem is nagyon értelmezhető, nem segít hozzá semmilyen általánosításhoz.

Széttárjuk a karunkat? Ez is tisztes tudományos eredmény: megtaláltuk a hangtanilag vezérelt eseteket, a többire meg megállapítottuk, hogy nincs szabály, tehát az -A és -jA közti váltakozás éppen olyan szótári jelöltség alapján történik, mint a németben a der/die/ das. A németben önkényes nemük van a szavaknak, a magyarban önkényes birtokos -j- jük. A nyelvek valahol egyformák.

Van viszont egy dolog, amit nem lehet nem észrevenni: a -j- nélküli változat mintha visszaszorulóban volna, elvesztette a termékenységét ("produktivitását"). Az újabb jövevényszavak már -j-vel vannak (talp-a, de skalp-ja, élet-e, de jet-je, kórtan-a, de apartman-ja), vagy legalábbis van nekik -j-s változatuk (printere/printerje). Sőt a -j- terjedése lassan befurakszik a sziszegő végű szavakba is: már van olyan, hogy Volt neki a tévében egy kvízje; Neki nincs tintája, csak tusja; A tőzsde legutóbbi besszje. Az volna talán a legegyszerűbb, ha kimondanánk: a magyarban a 3. személyű birtokrag -jA, és azokat a szavakat jelölnénk meg a szótárban (így is nagyon sokat!), melyeknél a -j- elmarad. Ezeket bizony egyenként meg kell tanulni, mint a der/ die/das-t.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.