Nádasdy Ádám: Modern Talking

  • 2002. szeptember 12.

Egotrip

A nyelvek egyik legfurcsább tulajdonsága a váltakozás. Nem azért furcsa, mintha ritka volna, hanem mert nem tudjuk, miért van. A váltakozás (alternáció) a nyelvben azt jelenti, hogy ugyanaz a dolog hol így jelenik meg, hol úgy. Itt van például a magyarban a magánhangzó-harmónia, például nyúl-vány, de kér-vény. Miért jó az a nyelvnek, hogy ugyanaz a képző egyszer -vány, máskor -vény alakban jelenik meg? Miért váltakozik? Miért nem lehet mindig ugyanaz: nyúl-vány, *kér-vány, vagy akár fordítva: kér-vény, *nyúl-vény?

A zöldséges gusztusos tökje

A nyelvek egyik legfurcsább tulajdonsága a váltakozás. Nem azért furcsa, mintha ritka volna, hanem mert nem tudjuk, miért van. A váltakozás (alternáció) a nyelvben azt jelenti, hogy ugyanaz a dolog hol így jelenik meg, hol úgy. Itt van például a magyarban a magánhangzó-harmónia, például nyúl-vány, de kér-vény. Miért jó az a nyelvnek, hogy ugyanaz a képző egyszer -vány, máskor -vény alakban jelenik meg? Miért váltakozik? Miért nem lehet mindig ugyanaz: nyúl-vány, *kér-vány, vagy akár fordítva: kér-vény, *nyúl-vény?

A laikus arra gondol, hogy talán így könnyebb kimondani, ha a toldalék magánhangzója illeszkedik a tőéhez: kérvény, nyúlvány. De a megfigyelés ezt nem támasztja alá, hiszen senkinek nem okoz nehézséget a húsvét, túllép szavak kimondása: akkor miért volna nehéz a *nyúlvény? Ha gond nélkül ki tudjuk mondani: méláz, képtár, miért volna nehéz a *kérvány? Ráadásul van olyan toldalék, amely nem váltakozik, például az -ért: hús-ért (és sohasem *hús-árt). Ne kerteljünk: ez a váltakozás (-vány/ -vény) hangtani tartalmú ugyan, de létét a hangtannal nem lehet megindokolni, hiszen fordítva is kimondható volna. Ez általában így van a nyelvi váltakozással: azt jó esetben meg tudjuk mondani (sok pepecselés után), hogy pontosan mikor történik - azaz meg tudjuk fogalmazni a szabályt, mely szerint a beszélők eljárnak -, de hogy miért történik, azt aligha. Annyit mondhatunk csupán, hogy szemmel láthatólag a nyelv lényegéhez tartozik bizonyos mennyiségű váltakozás, de nem világos, miért van erre szükség. Sőt: a nyelvek szabályainak jelentős része éppen ilyen váltakozási szabály, a maga feltételeivel és korlátaival. A németben például a névelő alakjai (der/die/das) váltakoznak: ennek még hangtani oka sincs, egyszerűen az egyik főnév így kívánja (der Tisch "az asztal"), a másik úgy (die Tür "az ajtó"), és ezt semmi sem indokolja. Magyarán: a német főneveket a szótárban (a beszélő fejében lévő "lexikonban") meg kell jelölni aszerint, hogy melyik névelőt kívánják (hagyományos terminussal: hogy milyen "neműek"). A der/die/das váltakozás szótárilag vezérelt.

A magyar váltakozások egyik jól ismert, a szakirodalomban is sokat vizsgált esete a 3. személyű birtokrag: láb-a, kép-e, csáp-ja, gömb-je. A négy alakot voltaképpen kétféle váltakozás hozza létre: az egyik a magánhangzó-illeszkedés, mely eldönti, hogy -a vagy -e lesz a magánhangzó. Ez a szokásos harmóniaszabály, mellyel fent is példálództam: ide csak "begyűrűzik", nem mutat semmi sajátosat. Ezért az -a és -e hangokat közösen nagy -A-val jelölhetjük, s így már csak két raggal állunk szemben: -A (láb-a, kép-e), illetve -jA (csáp-ja, gömb-je). Az igazi kérdés a másik váltakozás: -A kontra -jA. Magyarán: mikor van ott a -j-?

Az már a példákból is látszik, hogy a dolognak nem lehet valami általános hangtani oka, hiszen -p és -b végű szavak egyaránt vannak az -A és a -jA csoportban. De vannak hangtani korlátai. A magánhangzóvégű szavakhoz mindig -jA kell: hordó-ja, kapu-ja, bili-je, fürdő-je. A lágy mássalhangzóra (j, ty, gy, ny) végződőkhöz viszont sose járul -jA: baj-a (nem *baj-ja), tégely-e (nem *tégely-je), korty-a, mirigy-e, közlöny-e. (Aki arra gondol, hogy ez a kettős lágy mássalhangzó elkerülését célozza, téved, hiszen a magyar jól bírja a kettős lágyat, lásd fáj-jon, tégely-lyel, hány-ja stb.) Még egy fontos megszorítás van: ha a szó vége "sziszegő" hang (sz, z, s, zs, c, dz, cs, dzs), mindig -A lesz a rag: rész-e, szerviz-e, adjutáns-a, rúzs-a, gerinc-e, bölcs-e, imidzs-e.

Van tehát egy hangtani tartomány, ahol mindig kell a -j- (hordó-ja), és kettő, ahol sohasem (baj-a, rész-e). Ezek a váltakozás hangtanilag vezérelt esetei. De mi van a többi szónál? Az egyetemnek három kar-a van, az embernek két kar-ja. A folyónak ár-ja van, a kenyérnek ár-a. Nagyon úgy néz ki, hogy a szavak egyszerűen maguk döntik el, kívánnak-e -j-t vagy sem: a kar-1 ´testület, kórus´ nem kívánja, a kar-2 ´testrész´ igen; az ár-1 ´dagadó víz´ igen, az ár-2 ´csereérték´ nem. Itt még mintha működne valami rend-igény, hogy a kétféle jelentést a kétféle raggal elválasszuk. (De miért így, és miért nem fordítva?) De már a fok-1 ´mérték´ és fok-2 ´él, csúcs´ egyforma: hőfok-a, hegy fok-a. És persze ezer más szó van, amelynek nincs ilyen azonos alakú párja, aztán mégis vagy az -A, vagy a -jA csoportba tartozik: bűn-e, de kín-ja, fok-a, de homok-ja, vadság-a, de újság-ja. Akik még mindig azt hiszik, a nyelvben bármi is azért van, mert úgy könnyebb kimondani, szálljanak magukba a barack-ja, karszt-ja, gömb-je típusúak láttán: a -j- itt inkább nehezít, mint könnyít, mégis ott van. A több mássalhangzóra végződő szavak szinte mindig -j-vel mennek: hold-ja, hekk-je (de térd-e, cikk-e).

Sok megfigyelőnek feltűnt már, hogy (erősen leegyszerűsítve) ha egy szónak a tárgyesete -at ragot kap, annak többnyire -j nélküli lesz a birtokragja: lábat - lába (de habot - hab-ja); fark-at - fark-a (de park-ot - park-ja). Ez tendenciaszerűen igaz, de túl sok az ellenpélda (vad-at - vad-ja, luk-at - luk-ja), ezért szabályba sajnos nem foglalható. Meg nem is nagyon értelmezhető, nem segít hozzá semmilyen általánosításhoz.

Széttárjuk a karunkat? Ez is tisztes tudományos eredmény: megtaláltuk a hangtanilag vezérelt eseteket, a többire meg megállapítottuk, hogy nincs szabály, tehát az -A és -jA közti váltakozás éppen olyan szótári jelöltség alapján történik, mint a németben a der/die/ das. A németben önkényes nemük van a szavaknak, a magyarban önkényes birtokos -j- jük. A nyelvek valahol egyformák.

Van viszont egy dolog, amit nem lehet nem észrevenni: a -j- nélküli változat mintha visszaszorulóban volna, elvesztette a termékenységét ("produktivitását"). Az újabb jövevényszavak már -j-vel vannak (talp-a, de skalp-ja, élet-e, de jet-je, kórtan-a, de apartman-ja), vagy legalábbis van nekik -j-s változatuk (printere/printerje). Sőt a -j- terjedése lassan befurakszik a sziszegő végű szavakba is: már van olyan, hogy Volt neki a tévében egy kvízje; Neki nincs tintája, csak tusja; A tőzsde legutóbbi besszje. Az volna talán a legegyszerűbb, ha kimondanánk: a magyarban a 3. személyű birtokrag -jA, és azokat a szavakat jelölnénk meg a szótárban (így is nagyon sokat!), melyeknél a -j- elmarad. Ezeket bizony egyenként meg kell tanulni, mint a der/ die/das-t.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.