Sajó László: öt és feles (Atya Utolsó ítélete)

  • 2000. január 20.

Egotrip

Hol vagyunk, a világ végén, mondta Atya Szentlelkynek, nem tudom, jártunk-e már itt. Úgy ezer éve, mondta Szentlelky, akkor is ilyen szar idő volt. Megint a hátsó földesen lesz a meccs, ha egyáltalán. A Fiú csendben jött mellettük, új fiú, most lenget először a felnőtteknél, eddig serdülőt, ifit vezetett. Mindenképpen lejátsszuk, ide többet nem jövök, morgott Atya, és bementek a bírói öltözőbe.

Hol vagyunk, a világ végén, mondta Atya Szentlelkynek, nem tudom, jártunk-e már itt. Úgy ezer éve, mondta Szentlelky, akkor is ilyen szar idő volt. Megint a hátsó földesen lesz a meccs, ha egyáltalán. A Fiú csendben jött mellettük, új fiú, most lenget először a felnőtteknél, eddig serdülőt, ifit vezetett. Mindenképpen lejátsszuk, ide többet nem jövök, morgott Atya, és bementek a bírói öltözőbe.

Odakint szépen gyülekeztek a népek, szokatlan ez ebben az osztályban, már kezdés előtt fél órával sokan támaszkodtak a korlátnak, a hátsó földesnél persze, az volt felvonalazva, hálók a kapukon, partzászlók, lehetett kezdeni.

A Jók azonban sehol. Atya már átnézte a Gonoszok igazolásait, szeretett volna, de nem talált lejárt orvosit, hamis igazolást, a Gonoszok már melegítettek, a népek üdvrivalgottak, a Jók még meg se érkeztek. Kivárjuk a kötelező húsz percet, mondta Atya. Még annál is többet, mondta Szentlelky. A világ végezetéig várunk, mondta a Fiú, el is szégyellte magát, mikor a másik kettő csodálkozva ránézett. Menjünk, Atya hóna alatt a labda, partjelzői utána.

Sár és hó, néhol hó és sár, de azért lehetett játszani, Atya bölcsen piros labdát hozott. Itt nem lesz meccs, szólt oda a Gonoszok csapatkapitánya, miénk a három pont. A Gonoszok győzni akartak, nem játszani. Várunk, mondta Atya, dekázgatott a piros labdával. Szentlelky a bejáratot figyelte, jönnek-e a Jók, a Fiú izgult, kicsit. A népek meg szidták a Jókat, mért nincsenek. Ezért fagyoskodnak, jöttek a világ végére.

Letelt a húsz perc, nincs mese. Atya még próbálkozott, hogy sportszerűség, meg hátha, várjunk még, aztán a szabályok szellemében járt el. Megírta a jegyzőkönyvet, az ellenfél nem jelent meg, három null a Gonoszok javára, félidő?, Szentlelky poénkodott, Atya fáradtan nézett rá, a Fiú csüggedten tekerte össze a zászlót. Három nulla, mint a kétezerben, Atya kitépte a maga példányát. Igyunk meg valamit a büfében.

A Sport büfé tömve, a népek az elmaradt meccs eseményeit taglalták, vagy nézték a tévében, jobb híján, a síversenyt. A pályán a Gonoszok bulimeccset játszottak, tehették, sokan voltak, akár körmérkőzést is rendezhettek volna egymás között. A népek körülállták őket, üdvrivalgottak. Mégiscsak van meccs, mondta Szentlelky, Atya már rá se nézett. Kiitta a kisfröccsöt. Szentlelky felhajtotta a felest, ebben van a spiritusz, szokta volt mondani, most nem szólt. A Fiú nem ivott semmit. Menjünk innen, egyszerre mozdultak, elöl Atya, utána a partjelzői.

És a kapuban találkoztak a Jókkal.

Heten voltak, mint a gonoszok.

A csapatkapitány elhadarta, hogy ezt a hét embert is alig tudták összeszedni, a többiek nem jöttek, családi okok, betegség, munkahelyi elfoglaltság miatt, hárman abbahagyták, ketten úgy döntöttek, mától Gonoszok lesznek, és edzésbe állnak az új egyesületnél. A középső középpályás elaludt, a jobbszélső depressziós, a balbekk se jön, csak, mondta a mobiljába. Hát így.

A bírók ott a világ végén egymásra néztek, mit lehet tenni. A jegyzőkönyv már meg van írva, az írás szent. Az idő letelt, a Gonoszok még a pályán, de már kifutották magukat, különben is. No de hét ember ellen? Heten már lehet játszani, szólt a Fiú, mintha nem tudták volna. Közben a Sport büféből hírül vitték, hogy megérkeztek a Jók, a népek meccset akartak, igazit, most lealázzuk őket, csak heten vannak, a Gonoszok is játszottak volna, kevés a három null, gólkülönbséget akartak javítani. Jegyzőkönyv nem számít, tépjük össze. Mindenképpen játszani akarnak, kérdezte Atya a Jóktól, ha már eljöttünk, mondták. Nagyon megverik magukat, mondta Atya, nem baj. Valaki sérülésre hivatkozva hagyja el a pályát, és akkor le kell fújnom. Ugyan, sietve vetkőztek a Jók. A Fiú mosolygott, lesz meccs. Szentlelky már ment volna haza. Atya sípjába fújt, kezdődött.

Fehérben a Jók, feketében a Gonoszok, ahogy kell. A Jók át se jöttek a félpályán, önfeláldozóan és hősiesen védekeztek, írta másnap a sportlap. Meg azt is, hogy kapusuk bravúrt bravúrra halmozott, és a szerencse is melléjük szegődött. Azt nem írták, hogy Atya is, ez nem is volt igaz. Atya csupán szusszanásnyi időt adott a Jóknak, kétszer végeztetett el egy bedobást, sokáig rendezgette a sorfalat, majd megismételtette a szabadrúgást, ilyenek. A Fiú is sűrűn emelgette a zászlót, állítván meg a Gonoszokat, szerintük tévesen, lesen. Kapott a Fiú a közönségtől is, dobálták szotyolával, hógolyóval, szidták a kurva édesanyját, őt magát, mert megszületett. A Gonoszok őrjöngtek, nem tudtak gólt lőni. Félidő null null.

Atya segítőivel együtt bement az öltözőbe, egy kicsit hosszabb szünetet tartott. Az egyetlen rossz fotelbe és gondolataiba süppedt, Szentlelky a dohányzóasztalra ült, a Fiú álldogált. Szerintetek kihúzzák, kérdezte Atya, nem feleltek. Második félidő.

A Gonoszok cseréltek, Szentlelky szerint többet is a megengedettnél, ellenőrizni nem volt mód, hely és idő. A népek ordítoztak, a Gonoszok egykapuztak. A Jók kapusa mindent védett. Ezt szentté avatják, mondták a nézők, a többiek csak boldogok. Még mindig iksz.

A Fiú most a Gonoszok térfelén lengetett, volna, sok dolga nem akadt. Néhány kétségbeesetten előrevágott labda, a Gonoszok kapusa messze kint a kapujából. A Fiú a félpályánál állt, a Gonoszok kapusa gimnasztikázott a hidegben. És akkor, kevéssel a vége előtt, egy túl jól sikerült felszabadító rúgás, a Jók egyetlen, eddig jobbára szintén csak védekező csatára a félpályán innen indult, lesről szó sem lehet, látta a Fiú. A Gonoszok kapusa nem fut ki, hiszen kint áll, hátrál, majd tétován elindul. A csatár egy az egyben, szemben a kapussal, csend a pályán, a nézőtéren. Azonképpen fenn az égben is. Cselezni fog vagy lőni. Ha cselez, merre. A kapus el meri-e ütni. Gondolták. És akkor a Jók egyetlen, mégiscsak, csatára, a félpályán alig túl átemelt a kapus fölött, a labda pedig megkezdte hosszú útját. Bemegy, nem megy be. Mellé, fölé, átpattan. Kapufa, megáll a gólvonal előtt. Gondolták. Atya, Szentlelky és a Fiú imádkoztak. A labda pedig, egyet sem pattanva, behullt a kapu közepébe, a léc alá. Csoda. Gól. Atya középre mutatott. És akkor elszabadult a pokol.

A Gonoszok megrohanták, a nézők berohantak, mocskos csalók, les volt, mindenki látta, elcsalták a meccset, végig a Jóknak fújtak, részeg disznók, ittak előtte, mindenki látta. Ha nem lépnek közbe az őrző-védő Sárga Angyalok, a bírókat meglincselik. A Jók bemenekültek az öltözőbe, miként a bírók, Atya előtte még lefújta meccset. Ez volt Atya Utolsó ítélete.

Atya ült a rossz fotelben, megírta a jegyzőkönyvet. Botrány miatt félbeszakadt, nem kétséges, a versenybizottság három nullal a Jók javára igazolja a meccset. A rossz, Gonosz nyelvek szerint góllövő: Atya, Fiú, Szentlelky - mások, meglehet túlzó, túlbuzgó véleménye szerint Hit, Remény, Szeretet (tizenegyesből).

Végül is, gondolta Atya hazafelé, mikor este végre a Sárga Angyalok erős védőőrizetében elhagyhatták a világvégi sporttelepet, papírforma, ha meg van írva, jegyzőkönyvileg. Fix, országos, világnyi kettes, és nulla, három, 2000.

Mentek, mendegéltek, elöl Atya, utána partjelzői, a meggyötört Szentlelky, aki már előre szorongott, ezer év múlva újra jönni kell, végül a boldog Fiú.

Hogy happy legyen az írás, a világ, vége.

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).