Sajó László: öt és feles (Atya Utolsó ítélete)

  • 2000. január 20.

Egotrip

Hol vagyunk, a világ végén, mondta Atya Szentlelkynek, nem tudom, jártunk-e már itt. Úgy ezer éve, mondta Szentlelky, akkor is ilyen szar idő volt. Megint a hátsó földesen lesz a meccs, ha egyáltalán. A Fiú csendben jött mellettük, új fiú, most lenget először a felnőtteknél, eddig serdülőt, ifit vezetett. Mindenképpen lejátsszuk, ide többet nem jövök, morgott Atya, és bementek a bírói öltözőbe.

Hol vagyunk, a világ végén, mondta Atya Szentlelkynek, nem tudom, jártunk-e már itt. Úgy ezer éve, mondta Szentlelky, akkor is ilyen szar idő volt. Megint a hátsó földesen lesz a meccs, ha egyáltalán. A Fiú csendben jött mellettük, új fiú, most lenget először a felnőtteknél, eddig serdülőt, ifit vezetett. Mindenképpen lejátsszuk, ide többet nem jövök, morgott Atya, és bementek a bírói öltözőbe.

Odakint szépen gyülekeztek a népek, szokatlan ez ebben az osztályban, már kezdés előtt fél órával sokan támaszkodtak a korlátnak, a hátsó földesnél persze, az volt felvonalazva, hálók a kapukon, partzászlók, lehetett kezdeni.

A Jók azonban sehol. Atya már átnézte a Gonoszok igazolásait, szeretett volna, de nem talált lejárt orvosit, hamis igazolást, a Gonoszok már melegítettek, a népek üdvrivalgottak, a Jók még meg se érkeztek. Kivárjuk a kötelező húsz percet, mondta Atya. Még annál is többet, mondta Szentlelky. A világ végezetéig várunk, mondta a Fiú, el is szégyellte magát, mikor a másik kettő csodálkozva ránézett. Menjünk, Atya hóna alatt a labda, partjelzői utána.

Sár és hó, néhol hó és sár, de azért lehetett játszani, Atya bölcsen piros labdát hozott. Itt nem lesz meccs, szólt oda a Gonoszok csapatkapitánya, miénk a három pont. A Gonoszok győzni akartak, nem játszani. Várunk, mondta Atya, dekázgatott a piros labdával. Szentlelky a bejáratot figyelte, jönnek-e a Jók, a Fiú izgult, kicsit. A népek meg szidták a Jókat, mért nincsenek. Ezért fagyoskodnak, jöttek a világ végére.

Letelt a húsz perc, nincs mese. Atya még próbálkozott, hogy sportszerűség, meg hátha, várjunk még, aztán a szabályok szellemében járt el. Megírta a jegyzőkönyvet, az ellenfél nem jelent meg, három null a Gonoszok javára, félidő?, Szentlelky poénkodott, Atya fáradtan nézett rá, a Fiú csüggedten tekerte össze a zászlót. Három nulla, mint a kétezerben, Atya kitépte a maga példányát. Igyunk meg valamit a büfében.

A Sport büfé tömve, a népek az elmaradt meccs eseményeit taglalták, vagy nézték a tévében, jobb híján, a síversenyt. A pályán a Gonoszok bulimeccset játszottak, tehették, sokan voltak, akár körmérkőzést is rendezhettek volna egymás között. A népek körülállták őket, üdvrivalgottak. Mégiscsak van meccs, mondta Szentlelky, Atya már rá se nézett. Kiitta a kisfröccsöt. Szentlelky felhajtotta a felest, ebben van a spiritusz, szokta volt mondani, most nem szólt. A Fiú nem ivott semmit. Menjünk innen, egyszerre mozdultak, elöl Atya, utána a partjelzői.

És a kapuban találkoztak a Jókkal.

Heten voltak, mint a gonoszok.

A csapatkapitány elhadarta, hogy ezt a hét embert is alig tudták összeszedni, a többiek nem jöttek, családi okok, betegség, munkahelyi elfoglaltság miatt, hárman abbahagyták, ketten úgy döntöttek, mától Gonoszok lesznek, és edzésbe állnak az új egyesületnél. A középső középpályás elaludt, a jobbszélső depressziós, a balbekk se jön, csak, mondta a mobiljába. Hát így.

A bírók ott a világ végén egymásra néztek, mit lehet tenni. A jegyzőkönyv már meg van írva, az írás szent. Az idő letelt, a Gonoszok még a pályán, de már kifutották magukat, különben is. No de hét ember ellen? Heten már lehet játszani, szólt a Fiú, mintha nem tudták volna. Közben a Sport büféből hírül vitték, hogy megérkeztek a Jók, a népek meccset akartak, igazit, most lealázzuk őket, csak heten vannak, a Gonoszok is játszottak volna, kevés a három null, gólkülönbséget akartak javítani. Jegyzőkönyv nem számít, tépjük össze. Mindenképpen játszani akarnak, kérdezte Atya a Jóktól, ha már eljöttünk, mondták. Nagyon megverik magukat, mondta Atya, nem baj. Valaki sérülésre hivatkozva hagyja el a pályát, és akkor le kell fújnom. Ugyan, sietve vetkőztek a Jók. A Fiú mosolygott, lesz meccs. Szentlelky már ment volna haza. Atya sípjába fújt, kezdődött.

Fehérben a Jók, feketében a Gonoszok, ahogy kell. A Jók át se jöttek a félpályán, önfeláldozóan és hősiesen védekeztek, írta másnap a sportlap. Meg azt is, hogy kapusuk bravúrt bravúrra halmozott, és a szerencse is melléjük szegődött. Azt nem írták, hogy Atya is, ez nem is volt igaz. Atya csupán szusszanásnyi időt adott a Jóknak, kétszer végeztetett el egy bedobást, sokáig rendezgette a sorfalat, majd megismételtette a szabadrúgást, ilyenek. A Fiú is sűrűn emelgette a zászlót, állítván meg a Gonoszokat, szerintük tévesen, lesen. Kapott a Fiú a közönségtől is, dobálták szotyolával, hógolyóval, szidták a kurva édesanyját, őt magát, mert megszületett. A Gonoszok őrjöngtek, nem tudtak gólt lőni. Félidő null null.

Atya segítőivel együtt bement az öltözőbe, egy kicsit hosszabb szünetet tartott. Az egyetlen rossz fotelbe és gondolataiba süppedt, Szentlelky a dohányzóasztalra ült, a Fiú álldogált. Szerintetek kihúzzák, kérdezte Atya, nem feleltek. Második félidő.

A Gonoszok cseréltek, Szentlelky szerint többet is a megengedettnél, ellenőrizni nem volt mód, hely és idő. A népek ordítoztak, a Gonoszok egykapuztak. A Jók kapusa mindent védett. Ezt szentté avatják, mondták a nézők, a többiek csak boldogok. Még mindig iksz.

A Fiú most a Gonoszok térfelén lengetett, volna, sok dolga nem akadt. Néhány kétségbeesetten előrevágott labda, a Gonoszok kapusa messze kint a kapujából. A Fiú a félpályánál állt, a Gonoszok kapusa gimnasztikázott a hidegben. És akkor, kevéssel a vége előtt, egy túl jól sikerült felszabadító rúgás, a Jók egyetlen, eddig jobbára szintén csak védekező csatára a félpályán innen indult, lesről szó sem lehet, látta a Fiú. A Gonoszok kapusa nem fut ki, hiszen kint áll, hátrál, majd tétován elindul. A csatár egy az egyben, szemben a kapussal, csend a pályán, a nézőtéren. Azonképpen fenn az égben is. Cselezni fog vagy lőni. Ha cselez, merre. A kapus el meri-e ütni. Gondolták. És akkor a Jók egyetlen, mégiscsak, csatára, a félpályán alig túl átemelt a kapus fölött, a labda pedig megkezdte hosszú útját. Bemegy, nem megy be. Mellé, fölé, átpattan. Kapufa, megáll a gólvonal előtt. Gondolták. Atya, Szentlelky és a Fiú imádkoztak. A labda pedig, egyet sem pattanva, behullt a kapu közepébe, a léc alá. Csoda. Gól. Atya középre mutatott. És akkor elszabadult a pokol.

A Gonoszok megrohanták, a nézők berohantak, mocskos csalók, les volt, mindenki látta, elcsalták a meccset, végig a Jóknak fújtak, részeg disznók, ittak előtte, mindenki látta. Ha nem lépnek közbe az őrző-védő Sárga Angyalok, a bírókat meglincselik. A Jók bemenekültek az öltözőbe, miként a bírók, Atya előtte még lefújta meccset. Ez volt Atya Utolsó ítélete.

Atya ült a rossz fotelben, megírta a jegyzőkönyvet. Botrány miatt félbeszakadt, nem kétséges, a versenybizottság három nullal a Jók javára igazolja a meccset. A rossz, Gonosz nyelvek szerint góllövő: Atya, Fiú, Szentlelky - mások, meglehet túlzó, túlbuzgó véleménye szerint Hit, Remény, Szeretet (tizenegyesből).

Végül is, gondolta Atya hazafelé, mikor este végre a Sárga Angyalok erős védőőrizetében elhagyhatták a világvégi sporttelepet, papírforma, ha meg van írva, jegyzőkönyvileg. Fix, országos, világnyi kettes, és nulla, három, 2000.

Mentek, mendegéltek, elöl Atya, utána partjelzői, a meggyötört Szentlelky, aki már előre szorongott, ezer év múlva újra jönni kell, végül a boldog Fiú.

Hogy happy legyen az írás, a világ, vége.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.