Éjfélkor New Yorkban

Az MTI Facebook-rendeletéről.

Ilyet is csak David Lynch tud, vagy New York, vagy a kettő együtt éjfél után.

Azon a hétvégén, amikor Whitney Houston meghalt, bántóan csendes volt Manhattan.

A touchdownoknál hagytam abba. Négy évem szállt el Amerikában anélkül, hogy tudtam volna, a touchdownnál a labda nem is ér a földhöz. De a múlt héten a sportszerkesztők közé ültettek. Komoly szakikról lévén szó, mint az influenzát adták tovább az izgalmat, amivel New York a vasárnapi amerikaifutball-bajnokságot, a Super Bowlt várta. (Bowl, mert az első mérkőzéseket tál alakú stadionban játszották, és Super, mert bazinagy döntőről van szó...)

A repülőgép társaság embere eltűnt az útlevelemmel egy félórára. Mondta, nem biztos benne, hogy visszarepülhetek, mert a vízumom két nap múlva lejár. Mondtam, nézek elébe. Elvégre itthon vagyok, és Magyarország épp nagy sztori, amerikaiasan szólva.

Ez a blog azt hivatott tolmácsolni, hogyan látszik a távolból az otthonom, Magyarország, valamint magyar szemmel az itthonom, a messzi külföld. A kis különbségekről, melyekről a Ponyvaregényben az Amszterdamból Los Angelesbe visszatérő Vincent beszél: “Ugyanaz a szar van ott is, mint itt, de azért valahogy egy kicsit más."