A vaskereskedés helyén működő királyhelmeci könyvtárban harmincezer könyv van, külön részben a magyar, aztán a szlovák, majd a német-angol nyelvűek, főleg szakkönyvek. Aki egy ültő helyében le tud vezetni Királyhelmecig oda-vissza nyolcszáz kilométert, még ha bele is fér neki két előadás meg egy adag bryndzové halušky (juhtúrós sztrapacska), nem láthatja mindazt a szépet, amit látni érdemes. Ahhoz ott kell éjszakázni, ahogy mi tettük. Láttuk, amit láttunk. Járjanak utánunk!
Az interaktív történelemlecke nem sokkal Sátoraljaújhely után kezdődött, amikor Borsiban elgurultunk a Rákóczi-kastélyhoz, ahol II. Rákóczi Ferenc (anyja neve Zrínyi Ilona) született. A kastély sajnos éppen nem volt látogatható, de megfogadtuk, hogy visszafelé majd bemegyünk. Nem így alakult, de majd legközelebb.
Egy faluval odébb, Szőlőskén a tokaji borvidék egységét hirdető táblákat láttunk. Az egykori határhúzás következtében „Kis-Tokaj” odaát rekedt. A Vinohradnícka oblast Tokaj 908 hektár, mindössze hét falu, Kistornya, Nagytornya, Szőlőske, Szlovákújhely, Csörgő, Bári és Csarnahó tartozik hozzá. A Tokaj csak egy van program turisztikai szempontból profi, svájci-szlovák együttműködésben készült. Lehet hajózni a Bodrogon, ajánlanak szállást, cateringet, bortúrát vezetnek középkori pincékbe. Az ideáti NER-tájhoz képest szerényebbek a szőlőbirtokok, de ott is furmint, hárslevelű és sárgamuskotály terem. A „szlovák” tokaji azonban leginkább helyben világhírű, már csak a kis termőterület miatt is.
Útszéli árustól vettünk egy palack ottani nedűt, csak az összehasonlítás kedvéért. Kellemes volt, muskotály, laza beszélgetős estekre való. Az árussal megtárgyaltuk, milyen igazságtalanság, hogy ketté lett vágva a vidék ’45 után, mert nem akarták, hogy a Kassa-Lemberg vasút több országhoz kerüljön. Kassa meg a US Steel és a hírhedten magyarellenes Masaryk miatt nem maradhatott magyar, ugye. Hajaj, kis ország nagy bajság, sóhajtoztunk, de nekünk mennünk kellett tovább, mert délelőtt tizenegykor előadásunk volt gimnazistáknak a Bodrogközi és Ung-vidéki Közművelődési Intézet meghívására a királyhelmeci könyvtárban műfordítás témában. A kétnyelvű diákoktól megkérdeztük, igaz-e az a fordítói legenda, hogy a Terminátor című filmben a „Hasta la vista, baby” búcsúmondat úgy fordult szlovákra, hogy „Ahoj, poplacek”, de kópia híján nem jutottunk egyértelmű megállapításra.
Utána bryndzové halušky helyett magyaros ebédet fogyasztottunk a helyi pizzériában és Pakosta Andrea, a helyi művelődési intézmény vezetője, valamint Cap György helytörténész felvitt a csonkavárba.
Tényleg csonka és első ránézésre nincs várformája, tekintve a sok pusztulást, de múltja van és talán jövője is, mert egy lelkes helyi vállalkozó, Gönczy Bertalan költséget és fáradságot nem kímélve kutatja, ásatja, a műemlékisekkel együttműködve próbál állagot óvni. Az alagsorban a Perényi-pince közösségi hely. Odalent két kalauzunk telefonokkal próbálja bevilágítani a teret, mert áramot nem sikerült varázsolnunk. Megilletődve állunk ott, mert olvastunk már a vár történetéről több forrásból, és megakadt a szemünk a források között a várépítő nevén. A település ura, Pálóczy László a mohácsi csatában elesett, és mivel örökös nélkül halt meg, a csatát túlélt Perényi Péter koronaőr szerezte meg ingatlanvagyonát, feltehetően királyi adományozással. A Perényi család három ágának ugyanis a környéken voltak birtokaik. (A Nagyszőlősön élt, szintén koronaőr utódukról, Perényi Zsigmondról és fiáról egy 1937-ben kezdődött történet kapcsán írtunk.) Perényi Péter 1530 körül kezdte továbbépíteni a korábbi birtokosok által a Zsigmond-korban épült várat az egykori Pálóczy birtokon. De Szapolyai mellé állt a politikai játszmában, ezért a Habsburg-párti törvényhozás 1548-ban lebontani rendelte a várat, illetve lehet, hogy nem is (csak) személyes ok volt a szigorúság eredője, mert más újonnan épült várakat is lebonttattak a 1548. évi XLVI. törvénycikk értelmében (ennek a rendelkezésnek tíz évvel később sikerült érvényt szerezni és az utódot, Perényi Gábort elüldözték). A vár kőanyagát más építkezéseken használták fel. Ami maradt, azt jórészt föld borította és nem romlott tovább.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
