Demokrácia – egy amerikai társasjáték

Valahol az első fordulóban

  • Donáth Mirjam
  • 2012. március 7.

Éjfélkor New Yorkban

Az Amerikai Egyesült Államokkal felfestett játéktáblán négy piros elefántbábu áll. Tegnap aztán mind ott tülekedett Ohio területén. Ebben a játékban ugyanis, ahol erősítést a területek meghódítása után szerez a játékos, egy Ohio méretű állam számos katonát hoz a konyhára. Az első fordulót az nyeri, aki először állít elő 1144 katonát. (Itt delegáltaknak hívják őket.) A győztes elefántja továbbjut a második fordulóba, ahol egyetlen kihívója marad Amerika bevételében: egy kék szamár.

A Demokrácia-társast még nem materializálták


A Demokrácia társast még nem materializálták

Fotó: Vass Lívia

A Demokrácia amolyan bébi-Rizikó, amennyiben a világuralom helyett csupán az Egyesült Államok meghódítása a játékosok célja. Ez a mostani kör, a szuperkedd nevezetű – melyben egyszerre tíz államért harcolhattak a kis elefántok, azaz több katonát zsebelhettek be egyszerre, mint a játék során bármikor – azért kap kitüntetett figyelmet, mert általában eldönti, melyik játékos a legerősebb. 2012 márciusában az 57. amerikai elnökválasztás előválasztási küzdelmének szuperkeddje azonban nem volt szuper. És nem a játékkal volt a hiba – a játékosokkal.

Mitt Romney vezetgeti a mezőnyt, nem utolsósorban azért, mert sokkal nagyobb haderővel küzd az általa megszerezni vágyott államokban, mint kihívói. A sikeres kampányhoz sok millió dollár kell, amelyben a multimilliárdos kockázatitőketársaság-vezető nem szűkölködik. De – különösen ebben az országban – karizma nélkül senkiből nem lesz vezér, ezzel viszont nem áldotta meg a sors Massachussets állam volt kormányzóját, aki empatikus képességek hiányában nem rest „az én feleségem több Cadillacet vezet” kezdetű mondatokkal motiválni a gazdasági válság alatt megrogyott munkástömeget. Ha Anna asszony meleg szavai és humora nem tartaná a lelket az antiszociális férje által elidegenített választókban, Romneynak még a mérsékelt republikánusok támogatását sem sikerülne megtartania, nemhogy a szigorú konzervatívokét elnyernie.

Utóbbiakhoz ideológiailag Rick Santorum és Newt Gingrich jelöltek állnak – egymás bánatára – mindketten közel. A sors fintora, hogy Achilles-sarkuk is hasonló: népszerűtlenek a női választók körében. A volt házelnök Gingrich két feleséget hagyott el egy-egy szeretőért. Javára legyen írva, hogy a szeretőkből is feleséget csinált, így nősült 38 év alatt háromszor. De mindeközben azon munkálkodott, hogy Bill Clinton elnyerje a kilengésért járó méltó büntetést, s ez kielégíti a képmutatás kategóriáját. A nálánál politikában és vallásosságban keményvonalasabb Santorum szót emel az abortusz és a melegek házassága ellen, valamint szeretné a női nemet a tűzhely és a gyerekek mellett tudni. Mindezek által sem Gingrich, sem Santorum, és legkevésbé a mezőny végén kullogó Ron Paul nem aratott tegnap este sorsdöntő sikereket. Nőgyógyászként több ezer gyereket, politikusként a szélsőséges Tea Partyt segítette a világra a 76 éves Paul. De hogy meg tudná győzni az amerikai republikánusokat arról, hogy a hadseregnek otthon a helye, az nem valószínű.

Ohio nem csak a mérete miatt számított. A játék íratlan szabálya, hogy aki Ohiót elnyeri, előbb-utóbb mindent visz. Az elmúlt évszázadban mindössze két kivétellel az lett Amerika elnöke, akinek a pártfüggetlen Ohio bizalmat szavazott. Hogy a mostani előválasztások során egyik jelölt sem emelkedett ki Ohióban a versenyből, azt mutatja, hogy az amerikai republikánusok egyelőre még egyik elefántra sem bíznák rá Barack Obama elnök kék szamarának kihívását.

A játék tehát, mintha szuperkedd se történt volna, folyik tovább.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.