Demokrácia – egy amerikai társasjáték

Valahol az első fordulóban

  • Donáth Mirjam
  • 2012. március 7.

Éjfélkor New Yorkban

Az Amerikai Egyesült Államokkal felfestett játéktáblán négy piros elefántbábu áll. Tegnap aztán mind ott tülekedett Ohio területén. Ebben a játékban ugyanis, ahol erősítést a területek meghódítása után szerez a játékos, egy Ohio méretű állam számos katonát hoz a konyhára. Az első fordulót az nyeri, aki először állít elő 1144 katonát. (Itt delegáltaknak hívják őket.) A győztes elefántja továbbjut a második fordulóba, ahol egyetlen kihívója marad Amerika bevételében: egy kék szamár.

A Demokrácia-társast még nem materializálták


A Demokrácia társast még nem materializálták

Fotó: Vass Lívia

A Demokrácia amolyan bébi-Rizikó, amennyiben a világuralom helyett csupán az Egyesült Államok meghódítása a játékosok célja. Ez a mostani kör, a szuperkedd nevezetű – melyben egyszerre tíz államért harcolhattak a kis elefántok, azaz több katonát zsebelhettek be egyszerre, mint a játék során bármikor – azért kap kitüntetett figyelmet, mert általában eldönti, melyik játékos a legerősebb. 2012 márciusában az 57. amerikai elnökválasztás előválasztási küzdelmének szuperkeddje azonban nem volt szuper. És nem a játékkal volt a hiba – a játékosokkal.

Mitt Romney vezetgeti a mezőnyt, nem utolsósorban azért, mert sokkal nagyobb haderővel küzd az általa megszerezni vágyott államokban, mint kihívói. A sikeres kampányhoz sok millió dollár kell, amelyben a multimilliárdos kockázatitőketársaság-vezető nem szűkölködik. De – különösen ebben az országban – karizma nélkül senkiből nem lesz vezér, ezzel viszont nem áldotta meg a sors Massachussets állam volt kormányzóját, aki empatikus képességek hiányában nem rest „az én feleségem több Cadillacet vezet” kezdetű mondatokkal motiválni a gazdasági válság alatt megrogyott munkástömeget. Ha Anna asszony meleg szavai és humora nem tartaná a lelket az antiszociális férje által elidegenített választókban, Romneynak még a mérsékelt republikánusok támogatását sem sikerülne megtartania, nemhogy a szigorú konzervatívokét elnyernie.

Utóbbiakhoz ideológiailag Rick Santorum és Newt Gingrich jelöltek állnak – egymás bánatára – mindketten közel. A sors fintora, hogy Achilles-sarkuk is hasonló: népszerűtlenek a női választók körében. A volt házelnök Gingrich két feleséget hagyott el egy-egy szeretőért. Javára legyen írva, hogy a szeretőkből is feleséget csinált, így nősült 38 év alatt háromszor. De mindeközben azon munkálkodott, hogy Bill Clinton elnyerje a kilengésért járó méltó büntetést, s ez kielégíti a képmutatás kategóriáját. A nálánál politikában és vallásosságban keményvonalasabb Santorum szót emel az abortusz és a melegek házassága ellen, valamint szeretné a női nemet a tűzhely és a gyerekek mellett tudni. Mindezek által sem Gingrich, sem Santorum, és legkevésbé a mezőny végén kullogó Ron Paul nem aratott tegnap este sorsdöntő sikereket. Nőgyógyászként több ezer gyereket, politikusként a szélsőséges Tea Partyt segítette a világra a 76 éves Paul. De hogy meg tudná győzni az amerikai republikánusokat arról, hogy a hadseregnek otthon a helye, az nem valószínű.

Ohio nem csak a mérete miatt számított. A játék íratlan szabálya, hogy aki Ohiót elnyeri, előbb-utóbb mindent visz. Az elmúlt évszázadban mindössze két kivétellel az lett Amerika elnöke, akinek a pártfüggetlen Ohio bizalmat szavazott. Hogy a mostani előválasztások során egyik jelölt sem emelkedett ki Ohióban a versenyből, azt mutatja, hogy az amerikai republikánusok egyelőre még egyik elefántra sem bíznák rá Barack Obama elnök kék szamarának kihívását.

A játék tehát, mintha szuperkedd se történt volna, folyik tovább.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.