Demokrácia – egy amerikai társasjáték

Valahol az első fordulóban

  • Donáth Mirjam
  • 2012. március 7.

Éjfélkor New Yorkban

Az Amerikai Egyesült Államokkal felfestett játéktáblán négy piros elefántbábu áll. Tegnap aztán mind ott tülekedett Ohio területén. Ebben a játékban ugyanis, ahol erősítést a területek meghódítása után szerez a játékos, egy Ohio méretű állam számos katonát hoz a konyhára. Az első fordulót az nyeri, aki először állít elő 1144 katonát. (Itt delegáltaknak hívják őket.) A győztes elefántja továbbjut a második fordulóba, ahol egyetlen kihívója marad Amerika bevételében: egy kék szamár.

A Demokrácia-társast még nem materializálták


A Demokrácia társast még nem materializálták

Fotó: Vass Lívia

A Demokrácia amolyan bébi-Rizikó, amennyiben a világuralom helyett csupán az Egyesült Államok meghódítása a játékosok célja. Ez a mostani kör, a szuperkedd nevezetű – melyben egyszerre tíz államért harcolhattak a kis elefántok, azaz több katonát zsebelhettek be egyszerre, mint a játék során bármikor – azért kap kitüntetett figyelmet, mert általában eldönti, melyik játékos a legerősebb. 2012 márciusában az 57. amerikai elnökválasztás előválasztási küzdelmének szuperkeddje azonban nem volt szuper. És nem a játékkal volt a hiba – a játékosokkal.

Mitt Romney vezetgeti a mezőnyt, nem utolsósorban azért, mert sokkal nagyobb haderővel küzd az általa megszerezni vágyott államokban, mint kihívói. A sikeres kampányhoz sok millió dollár kell, amelyben a multimilliárdos kockázatitőketársaság-vezető nem szűkölködik. De – különösen ebben az országban – karizma nélkül senkiből nem lesz vezér, ezzel viszont nem áldotta meg a sors Massachussets állam volt kormányzóját, aki empatikus képességek hiányában nem rest „az én feleségem több Cadillacet vezet” kezdetű mondatokkal motiválni a gazdasági válság alatt megrogyott munkástömeget. Ha Anna asszony meleg szavai és humora nem tartaná a lelket az antiszociális férje által elidegenített választókban, Romneynak még a mérsékelt republikánusok támogatását sem sikerülne megtartania, nemhogy a szigorú konzervatívokét elnyernie.

Utóbbiakhoz ideológiailag Rick Santorum és Newt Gingrich jelöltek állnak – egymás bánatára – mindketten közel. A sors fintora, hogy Achilles-sarkuk is hasonló: népszerűtlenek a női választók körében. A volt házelnök Gingrich két feleséget hagyott el egy-egy szeretőért. Javára legyen írva, hogy a szeretőkből is feleséget csinált, így nősült 38 év alatt háromszor. De mindeközben azon munkálkodott, hogy Bill Clinton elnyerje a kilengésért járó méltó büntetést, s ez kielégíti a képmutatás kategóriáját. A nálánál politikában és vallásosságban keményvonalasabb Santorum szót emel az abortusz és a melegek házassága ellen, valamint szeretné a női nemet a tűzhely és a gyerekek mellett tudni. Mindezek által sem Gingrich, sem Santorum, és legkevésbé a mezőny végén kullogó Ron Paul nem aratott tegnap este sorsdöntő sikereket. Nőgyógyászként több ezer gyereket, politikusként a szélsőséges Tea Partyt segítette a világra a 76 éves Paul. De hogy meg tudná győzni az amerikai republikánusokat arról, hogy a hadseregnek otthon a helye, az nem valószínű.

Ohio nem csak a mérete miatt számított. A játék íratlan szabálya, hogy aki Ohiót elnyeri, előbb-utóbb mindent visz. Az elmúlt évszázadban mindössze két kivétellel az lett Amerika elnöke, akinek a pártfüggetlen Ohio bizalmat szavazott. Hogy a mostani előválasztások során egyik jelölt sem emelkedett ki Ohióban a versenyből, azt mutatja, hogy az amerikai republikánusok egyelőre még egyik elefántra sem bíznák rá Barack Obama elnök kék szamarának kihívását.

A játék tehát, mintha szuperkedd se történt volna, folyik tovább.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.