Egy fél világgal távolabb

  • Donáth Mirjam
  • 2012. március 22.

Éjfélkor New Yorkban

A lövéseket követően, melyek 16 afgán falusi életét vették, Amerika várta, hogy meginduljon a föld: a fegyveres zavargásokat, a katonái elleni merényleteket, ordítást, fogcsikorgatást. Védtelen civilek, közöttük kilenc gyerek vesztette életét március 11-e éjjelén Kandahárban, Karzai afgán elnök szülőtartományában. Szeptember 11-e után egy amerikai pontosan átérzi a fájdalmat, amit az efféle tragédia okoz. Végeredményben azért indították az egész afgán háborút 2001-ben, hogy eltüntessék a föld színéről azokat, akik ilyet tesznek. A terroristákat.

Jogosnak gondolták volna tehát, ha kikelnek magukból az afgánok, akiknek egyébként sem kell a szomszédba - a Pakisztánban bujdokoló tálibokhoz - menni Amerika-gyűlöletért. Egy hónapja sincs, hogy pár könyv, Korán címűek, elégetése ezreket vitt elkeseredett lázongásba, melynek során vagy 30 ember meghalt. Amerikából nézve mindössze arról volt szó, hogy a NATO-bázison nagytakarítottak, és kellett a polcokon a hely a kevésbé veszélyes irodalomnak. A szemetet meg kuka helyett elégették. Akkor senki nem számított rá, hogy az esemény véres következményekkel jár majd. Most azonban felkészültek a legrosszabbra, de csak nem érkezett a hír, hogy elszabadult volna a pokol. Pedig papír helyett most embertetemet égetett amerikai kéz! Ki érti ezeket? Az amerikai biztosan nem.

Más hírek se igen jöttek. A világ sajtója öt napon át tűkön ülve, újságírói pírral az arcán várta, hogy a Pentagon kibökje az amerikai katona a nevét, akit a Hadsereg a mészárlás egyedüli elkövetőjének nevezett meg. A szerkesztőségek már azon törték a fejüket, hogy abból írnak sztorit, hogyan lehetséges a Twitter–Facebook-univerzumban, hogy hamarabb szivárog ki, miszerint a katona online ismerte meg a feleségét, mintsem a neve. Minden más előbb derült ki a háborús gyilkossággal gyanúsított Robert Balesről, mint a neve: a fokozata (törzsőrmester), bázisállomása (Joint-Base Lewis-McChord, Washington állam), életkora (38), gyermekei száma (kettő: 3 és 4 éves), valamint bevetései alatt szerzett sérülései (a lábából egy darabot repesz szakított ki, a fejét érő támadásban agysérülést szenvedett). Ismét bebizonyosodott hát: ahhoz, hogy az amerikai hadsereg berkeiből információ szivárogjon ki, minimum egy Bradley Manning kell. De legalábbis egy Michael Hastings. Előbbi ugyanabban a kansasi katonai fegyencházban raboskodik, ahol Bales, minekutána szigorúan titkos nemzetbiztonsági információk tömegét adta át a Wikileaksnek. Utóbbi Obama első afganisztáni hadvezérének elhíresült portréírója, aki egyetlen cikkel törte derékba Stanley McChrystal generális karrierjét, és megúszta azzal, hogy a hadsereg feketelistájára került.

Robert Bales


Robert Bales

Az afgán vérengzés történetét, fél világgal a bűntett helyszínétől, az amerikai hadsereg hivatalosai írják. Az előbbiek ismeretében kockáztassa meg bárki megkérdőjelezni az információt. Komoly médium nemhogy főcímnek nem teszi, de még a vastagon szedett leadben sem hirdeti a teóriát, hogy esetleg nem egyetlen ámokfutó felel a kandahári vérengzésért. Bezzeg a Népszabi. A magyar napilap főcíme forrásául az afgán hatóságokat és a kínai állam hírügynökségét nevezi meg. Mindenki eldöntheti, kinek akar hinni.

És hogy a gyilkosok számának mi a jelentősége? Csak annyi, hogy ha arra derülne fény, hogy egyetlen beteg katona helyett csapatostul rohad az amerikai sereg, azzal Obamának nemcsak a tálibok elleni állam-újraépítő stratégiája (counter insurgency) kerülne végveszélybe, de elnöksége is, amennyiben a novemberi elnökválasztás előtt találná befuccsoltatni a lassan Vietnam kilátástalanságára emlékeztető afgán hadműveletet.

Az afgánok – nem az afgán tálibok – reakcióinak üzenete van. A vérmes felkelésnek, amit a Koránok égetése váltott ki, éppúgy, mint a kandahári mészárlást követő relatív csöndnek: ha egy nép több mint egy évtizede él szó szerint két tűz között, melyben hetente átlagosan négy-öt civil veszti életét, ott egy vérengzés nem tudja már úgy kiverni a biztosítékot, mint ahogy egy francia iskola kapujánál. De próbáljanak belerondítani vallásos képzeteik kiélésének terébe, elpusztítani szakrális tárgyaikat, az egyedüli biztos pontot a percekben mért életekben, és az ég legyen irgalmas az elkövetőkhöz.

A helyzet ebben a percben az, hogy a kandahári történet elsőrangú forrásai, a szemtanúk, tehát az afgán falusiak és Robert Bales törzsőrmester egyaránt sokkos állapotban vannak. Amíg ez nem változik, a kínai és az amerikai hírmondók bár egymástól eltérő sztorit adnak elő, egyformán nem érnek fabatkát se.

A szerző a Reuters hírügynökség munkatársa. A cikkben kifejtett álláspont a sajátja.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.