A lövéseket követően, melyek 16 afgán falusi életét vették, Amerika várta, hogy meginduljon a föld: a fegyveres zavargásokat, a katonái elleni merényleteket, ordítást, fogcsikorgatást. Védtelen civilek, közöttük kilenc gyerek vesztette életét március 11-e éjjelén Kandahárban, Karzai afgán elnök szülőtartományában. Szeptember 11-e után egy amerikai pontosan átérzi a fájdalmat, amit az efféle tragédia okoz. Végeredményben azért indították az egész afgán háborút 2001-ben, hogy eltüntessék a föld színéről azokat, akik ilyet tesznek. A terroristákat.
Jogosnak gondolták volna tehát, ha kikelnek magukból az afgánok, akiknek egyébként sem kell a szomszédba - a Pakisztánban bujdokoló tálibokhoz - menni Amerika-gyűlöletért. Egy hónapja sincs, hogy pár könyv, Korán címűek, elégetése ezreket vitt elkeseredett lázongásba, melynek során vagy 30 ember meghalt. Amerikából nézve mindössze arról volt szó, hogy a NATO-bázison nagytakarítottak, és kellett a polcokon a hely a kevésbé veszélyes irodalomnak. A szemetet meg kuka helyett elégették. Akkor senki nem számított rá, hogy az esemény véres következményekkel jár majd. Most azonban felkészültek a legrosszabbra, de csak nem érkezett a hír, hogy elszabadult volna a pokol. Pedig papír helyett most embertetemet égetett amerikai kéz! Ki érti ezeket? Az amerikai biztosan nem.
Más hírek se igen jöttek. A világ sajtója öt napon át tűkön ülve, újságírói pírral az arcán várta, hogy a Pentagon kibökje az amerikai katona a nevét, akit a Hadsereg a mészárlás egyedüli elkövetőjének nevezett meg. A szerkesztőségek már azon törték a fejüket, hogy abból írnak sztorit, hogyan lehetséges a Twitter–Facebook-univerzumban, hogy hamarabb szivárog ki, miszerint a katona online ismerte meg a feleségét, mintsem a neve. Minden más előbb derült ki a háborús gyilkossággal gyanúsított Robert Balesről, mint a neve: a fokozata (törzsőrmester), bázisállomása (Joint-Base Lewis-McChord, Washington állam), életkora (38), gyermekei száma (kettő: 3 és 4 éves), valamint bevetései alatt szerzett sérülései (a lábából egy darabot repesz szakított ki, a fejét érő támadásban agysérülést szenvedett). Ismét bebizonyosodott hát: ahhoz, hogy az amerikai hadsereg berkeiből információ szivárogjon ki, minimum egy Bradley Manning kell. De legalábbis egy Michael Hastings. Előbbi ugyanabban a kansasi katonai fegyencházban raboskodik, ahol Bales, minekutána szigorúan titkos nemzetbiztonsági információk tömegét adta át a Wikileaksnek. Utóbbi Obama első afganisztáni hadvezérének elhíresült portréírója, aki egyetlen cikkel törte derékba Stanley McChrystal generális karrierjét, és megúszta azzal, hogy a hadsereg feketelistájára került.
Robert Bales
Az afgán vérengzés történetét, fél világgal a bűntett helyszínétől, az amerikai hadsereg hivatalosai írják. Az előbbiek ismeretében kockáztassa meg bárki megkérdőjelezni az információt. Komoly médium nemhogy főcímnek nem teszi, de még a vastagon szedett leadben sem hirdeti a teóriát, hogy esetleg nem egyetlen ámokfutó felel a kandahári vérengzésért. Bezzeg a Népszabi. A magyar napilap főcíme forrásául az afgán hatóságokat és a kínai állam hírügynökségét nevezi meg. Mindenki eldöntheti, kinek akar hinni.
És hogy a gyilkosok számának mi a jelentősége? Csak annyi, hogy ha arra derülne fény, hogy egyetlen beteg katona helyett csapatostul rohad az amerikai sereg, azzal Obamának nemcsak a tálibok elleni állam-újraépítő stratégiája (counter insurgency) kerülne végveszélybe, de elnöksége is, amennyiben a novemberi elnökválasztás előtt találná befuccsoltatni a lassan Vietnam kilátástalanságára emlékeztető afgán hadműveletet.
Az afgánok – nem az afgán tálibok – reakcióinak üzenete van. A vérmes felkelésnek, amit a Koránok égetése váltott ki, éppúgy, mint a kandahári mészárlást követő relatív csöndnek: ha egy nép több mint egy évtizede él szó szerint két tűz között, melyben hetente átlagosan négy-öt civil veszti életét, ott egy vérengzés nem tudja már úgy kiverni a biztosítékot, mint ahogy egy francia iskola kapujánál. De próbáljanak belerondítani vallásos képzeteik kiélésének terébe, elpusztítani szakrális tárgyaikat, az egyedüli biztos pontot a percekben mért életekben, és az ég legyen irgalmas az elkövetőkhöz.
A helyzet ebben a percben az, hogy a kandahári történet elsőrangú forrásai, a szemtanúk, tehát az afgán falusiak és Robert Bales törzsőrmester egyaránt sokkos állapotban vannak. Amíg ez nem változik, a kínai és az amerikai hírmondók bár egymástól eltérő sztorit adnak elő, egyformán nem érnek fabatkát se.
A szerző a Reuters hírügynökség munkatársa. A cikkben kifejtett álláspont a sajátja.
