Kis különbségek

  • Donáth Mirjam
  • 2012. január 30.

Éjfélkor New Yorkban

A repülőgép társaság embere eltűnt az útlevelemmel egy félórára. Mondta, nem biztos benne, hogy visszarepülhetek, mert a vízumom két nap múlva lejár. Mondtam, nézek elébe. Elvégre itthon vagyok, és Magyarország épp nagy sztori, amerikaiasan szólva.

Vissza lehet menni a tengerentúlra és példul a New York Times blogján követni, hogyan fordítja le a világnak a magyar konfliktust Paul Krugman közgazdász alkotmányjogász barátnéja. Vagy lehet maradni, és magam végezni a munkát. Mert hiába bölcs szülém és  barátim tanácsa, „maradj ahol vagy, öngyilkosság most hazajönni,” a helyzet mégiscsak az, hogy amikor New York-ban velem együtt végzett újságíró társaim sorra Pest felé vesznek jegyet, és naponta fut be kérés, tudok –e fordítót, aki beszéli azt a „vicces nyelvet”, akkor az ellenkező irányba repülni, hogy is mondjam, szakmai blamázs. Ez a "job" ott megy jól, ahol córesz van, hacsak nem a Hazafiak és Hollók viadaláról tudósít az ember, ahogy tették azt körülöttem kollégáim vasárnap a torontói Reuters irodában a nevükben és erejükben mesebeli figurákra emlékeztető amerikai focistákkal. De az én fél fülem csak a bekapcsolva hagyott rádióra tapadt. Hogy a csudába ne figyelnék fel Bolgár György hangjára Kanadában, aki az amerikai közszolgálati csatornának nyilatkozik épp a Klubrádió végzetéről. Egy óra sem telt el, amikor a vadiúj üvegtoronyba szállásolt szerkesztőség mosdóját keresve a hölgyről, aki eligazít kiderül, hogy a weboldal szerkesztője, és ha már ott vagyok megmutatja min dolgozik: a magyar kormány melletti szombati tüntetésről töltött épp fel képeket.


Persze nem az az érdekes, hogy a torontói mínusz kilenc fokban van -e az ember, hogy a téli csapadék New York-ban, vagy Budapesten hullik rá. Inkább, hogy hogyan próbálja meg visszaadni a valóságot. Hogy megpróbálja –e.

 

Ez a blog azt hivatott tolmácsolni, hogyan látszik a távolból az otthonom, Magyarország, valamint magyar szemmel az itthonom, a messzi külföld. A kis különbségekről, melyekről a Ponyvaregényben az Amszterdamból Los Angelesbe visszatérő Vincent beszél: “Ugyanaz a szar van ott is, mint itt, de azért valahogy egy kicsit más.” Amerikai ismerőseim ugyanúgy reagálnak a magyar hírekre, mint az otthoniak. Ha demokrata, mint egyikük, aki rendszeresen küldi nekem az angolul megjelenő magyar híreket, az emailek mostanában a „this is worrisome” – aggodalomra okot adó – tárggyal futnak be. Ha republikánus, és épp azon munkálkodik, kit állítson ki novemberben Obamával szemben -- mert Amerikában még azt is a választók döntik el, kit indítson pártjuk az elnöki posztért -- nem feltétlenül érti mi van azon aggódni való, hogy egy demokratikusan megválasztott párt törvényes keretek között él a nép által ráruházott hatalommal. Még Krugman barátnéjának a grafikonja is azt mutatja, hogy a Fidesz a legnépszerűbb párt ma Magyarországon, nem beszélve a százezres nagyságrendben az utcára vonuló, a kormánnyal szolidarító tömegről. De amikor decemberben arra kértem az MTVA szóvivőjét, magyarázza el, hogy lehet Papp Dániel volt hír- és hírháttérműsorokért felelős főszerkesztő felelős is meg nem is a kiblőrőzött Lomniciért, mert amerikai szemmel sehogysem értelmezhető, hogyha nem volt az, miért büntették, ha az volt, miért nem rúgták ki, és Cserháti Ágnes azt a választ adja „De magyar szemmel érted azért, igaz?” az a Ponyvaregénybeli kis különbség. Apróságok, melyek nem feltétlenül beszélnek önmagukért úgy, mint a cinege lábon futó, kolloszus testek touchdownjai, érdemes ezért foglalkozni velük.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.