Élet + Mód

Bátor ember volt és az első amerikai, aki megkerülte a Földet. Amikor 77 évesen megint kilőtték az űrbe, Bodoky Tamás írt róla cikket a Narancsba - ezzel búcsúzunk.

Gécsek Tibor a szintén szombathelyi Király Gábor (Hertha BSC) mellett a vasi megyeszékhely másik királya. Király a sportban, hiszen a korábban már Világkupát nyert, olimpiai hatodik és negyedik helyezett, kétszeres világbajnoki bronzérmes kalapácsvető kétéves, doppingvétség miatti száműzetés után tette tiszteletét a világversenyeken, s a budapesti Európa-bajnokságon hazavágta az egész mezőnyt. A nagyobb esélyesnek kikiáltott Kiss Balázs csak a dobogó második fokáról gratulálhatott az élete első Európa-bajnoki címét megszerző Gécsek Tibornak, pedig az atlantai olimpiai bajnok évek óta a tengerentúli hamburgerzabálók között készülhetett. Gécsek és Kiss Balázs egyébként jó cimborák, legutóbb, a francia "légügyi dolgozók" sztrájkja idején, együtt bóklásztak Párizsban. Gécsek mint üzletember is király, társtulajdonosa az egyik legnagyobb szombathelyi bevásárlóközpontnak, s szintén az ő tulajdonában van az Olympia kávézó. A bajnok most kicsit óvatosabban mozog, néhány napja megoperálták a térdét.

Vasárnap végre sikerült elcsábítanom egy kis kárászozásra régi barátomat, Ferenc atyát, a szemérmes katolikus papot. "A csajom azt álmodta, hogy Vámos Mikóssal jár. Mit jelenthet ez?" - kérdeztem a kocsiban. Ferenc atya elpirult. "Mekkorák a kárászok?" -fordított a témán. "Jó tenyérnyiek, de úgy küzdenek, mint egy húszdekás." "Hmmm." Ferenc atya a következő 140 kilométeren végig a szája szélét nyaldosta, a tenyerében pedig egy darab jól megköpdösött paprikás kenyeret gyúrogatott, amit a tolnai kárászozók csak paprikás pölének hívnak.

Ronda és nyomasztó bevásárlóközpont már eddig is volt elég, a Mammut meg egyenesen olyan, mint egy szexuális tartalmú álom Simicska Lajos főszereplésével. Az áttekinthető Pólussal és a viszonylag jól navigálható Duna Plazával ellentétben a Mammut terveihez mintha egy háromdimenziós számítógépes harci játék labirintusrendszere szolgált volna mintául. Megjegyezhetetlen homlokzatok, összevissza átjárók, kis lépcsők, nagy lépcsők, mozgólépcsők és liftek, az ember kénytelen legalább három nádbútorboltba botlani, mielőtt megtalálná a hüllőszaküzletet.

MaNcs, X. évf. 44. szám, 1998. október 29.

Lomtalanítás nemcsak Magyarországon van, hanem Ausztriában is, a különbség csak annyi, hogy amit az osztrákok kidobnak, az itthon sokszor még jó állapotban lévő tartós fogyasztási cikknek számít. Mi is kimentünk, megpóbáltunk összeszedni néhány értékes cuccot, de igazából csak tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak.

1989 novemberének egyik esős estéjén bizonyos Tirts Tamás nevű férfival sétáltam a belvárosi Molnár utcában, aki egy hirtelen jött ötlettől vezérelve arra kért, hadd legyen már az akkorra néhány számot megélt Magyar Narancs nyomán a narancs a Fidesz kampányszimbóluma az éppen aktuális népszavazási küzdelemben. Tirts kampányfőnök volt egy akkori önmeghatározása szerint radikális-liberális-alternatív szervezetnél, a Narancs hasonló eszményekben hívő orgánum volt, nem tűnt fájdalmasnak a kis szívesség. (Az oké, hogy hibázik olykor az ember, de ekkorát?) A szimbólumazonosság később mindkét fél számára kellemetlenné vált: a Fidesz számára, mert úgy érezte, a Narancs szabadossága rossz fényt vet rá a jobboldalon, amit olyan jól kinézett magának hódítandó terrénumként; az önazonosság problémájával nem birkózó Narancsnak meg kínos volt, hogy még évekkel a szakítás után is összefüggésbe hozzák egy elveit fehérneműként cserélgető politikai szervezettel. A kellemetlenkedés konfliktussá terebélyesedett. Az emlékezet frissítésére álljon itt egy dokumentum:

De hát lehet. A magyar (meg a nem magyar, ez azonban nem különösebben vigasztaló) médiatörténet tele van ilyen sztorikkal: van egy lap, fontos sok mindenkinek, csak nem elég sok mindenkinek, aztán egyszer csak kiesik alóla a padló. Hogy a Magyar Naranccsal megtörténhetett az, ami történik vele, nyilvánvalóan a "mi" hibánk (személy szerint az enyém is), részben viszont, amennyire meg tudom ítélni, valódi lehetősége soha nem volt a lap nevében döntéseket hozóknak arra, hogy jelentősen más irányba tereljék a mostan kulmináló folyamatokat.

Kedves Olvasóink!

Épphogy megtanultuk, hol a g a jin-jangan, máris itt a feng shui. Hogy az meg mi a kígyó? Még kábé két perc, és minden magyar tudni fogja. Európaiul: a térrendezés művészete. Kínaiul: szél és víz. Az összes művház kultúrosa bepréseli magát valahová a makramé és a grafológia közé. Ne mondjátok, hogy nem szóltam.

Napjaink programjai közvetlen, direkt parancsokra várnak, tehát legfeljebb szervilis segédeknek tekinthetők. Szükségünk van hát alteregókra, akik leveszik az információs terhet a vállunkról, és önállóan feldolgozzák a cybervilág információdömpingjének túlnyomó részét. Az ilyen alteregókat illető divatos terminus technicus az ágens - a metafora arra az ügynökre utal, aki megbízójának érdekében önállóan jár el. Az ágensprogramok megelégednek a cél nagy vonalakban történő megadásával, "megértik", mire van szükségünk.

Kedves Olvasóink!

Az új-zélandi születésű veterán haditudósító harmincöt éve járja a világ háborús zónáit: a vietnami háborúban tíz évet töltött az Associated Press tudósítójaként, az elmúlt két évtizedben pedig a CNN egyik fenegyerekének számított. A CNN hírtelevíziót a globalizáció iskolapéldájaként szokás emlegetni, filozófiája megváltoztatta a média szerepéről alkotott képet, és rengeteg elméleti vitát provokált: a linzi Ars Electronica fesztiválon tartott előadásában Arnett pozitívan értékelte az információtechnológia és a média egyre erősödő szimbiózisát, és időt szakított a mi kérdéseinkre is.

A bányászszakszervezet épülete kihaltnak tűnik, ám ez ne tévessze meg a felületes szemlélőt; a bányászszakszervezet épületét szorgos kísértetek járják, a Zobák- és Petőfi-aknák egykori hősei, túlvilági kaparászásuk dobpergésétől visszhangzanak a végtelenbe nyíló folyosók, csontkezük foszforeszkáló iktatókba mélyed. Étterme pedig, közvetlenül a fekete-vörös színű, kalapáccsal díszített zászlós bejárat alatt, rendületlenül nyitva áll az éhes szájak előtt, akár egy elfelejtett, kiaknázatlan tárna.