"Úgy tűnik, Magyarországon a veszteséges lapok tönkremennek, mert finanszírozójuk nem hajlandó feneketlen zsákba dobálni a pénzét."
Mondta 1998. október 2-án Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke (a Népszabadság szerint), és a Magyar Narancsról beszélt (meg a Kurírról).
"Kedves Narancs! Lemegyünk a föld alá? Csekket kérek!!" - írta egy új előfizetőnk október 10-én. "Ne hagyjátok magatokat! Ha már csak egy megrendelés hiányzik, hívjatok csak, még egy belefér! Legalább lesz a nappaliban is" - így egy másik, kábé ugyanakkor.
Ha egy miniszterelnöknek úgy tűnik, hogy valami tönkremegy, akkor az tönkre is megy, hisz attól miniszterelnök az illető, hogy ha neki valami valahogy tűnik, akkor az a valami úgy is legyen, csesszék meg.
Kérdés, mi történik akkor, ha ezt a tönkremenés-dolgot az olvasó picinyt másképp látja.
Még mindig nem biztos, hogy az ártatlanul hangzó miniszterelnöki ténymegállapítás mögött megbúvó fenyegetés nem válik valóra.
Lapunk harmadik száma készül azóta, hogy a Postabank úgy döntött: nem finanszírozza tovább a Magyar Narancsot kiadó Kozmopolisz Rt. veszteségeit. Ezalatt a három hét alatt mi, a Magyar Narancs szerkesztői és újságírói új kiadóvállalatot alapítottunk, valamint megbizonyosodtunk arról, hogy a törvények megsértése nélkül ez a kiadóvállalat, amelynek feladata az általunk szerkesztett hetilap életben tartása, nem használhatja a Magyar Narancs nevet. Hülye helyzet, kétségtelenül: de a kiadói jogot - ez az a kis izé, ami nélkül nem lehet lapot csinálni akkor sem, ha pénz, kedv, akarat és olvasó lenne hozzá - nem a szerkesztőség birtokolja: még akkor sem, ha a Magyar Narancsot a szerkesztőségen kívül, nélkülünk senki nem tudja csinálni, és ha a Magyar Narancs a jogin kívül a szó minden értelmében a miénk. (Meg az önöké.) És mivel szerkesztőségünknek a jogkövető magatartás úgyszólván a bolondériája, úgy döntöttünk, hogy addig, amíg a Magyar Narancs név használatára nem szerzünk jogot, MaNcs néven folytatjuk azt a lapot, amit eddig készítettünk. A Magyar Narancs eddigi előfizetőiről szerkesztőségünk gondoskodik: továbbra is kapni fogják a MaNcsot.
Amúgy jól vagyunk: a szar már csak az állunkig ér. Hogy el ne kiabáljuk: lapunk következő néhány számának megjelenése biztosítottnak látszik. Az Élet és Irodalom című lap nagyvonalú segítsége révén - amiért ezúton is köszönet és hála - új szerkesztőségbe költöztünk, ha csak ideiglenesen is. Továbbra is szükségünk van nagy számban új előfizetőkre, bátor asszonyokra és férfiakra, akik tudják: lehet, hogy a MaNcs velük sem ússza meg, de nélkülük egészen biztosan elbukik. Keresse a kockázatot! Keressen ön is előfizetőt a MaNcsnak! Beszélje ránk kollégáit! Áradozzon rólunk a házmesternek! Fizessen MaNcs-előfizetéssel a BKV-ellenőrnek! Nézzen be kedvenc kocsmájába, klubjába, kuplerájába, és keressen ott is előfizetőt! Nézzen be a sparhert mögé, hátha ott is talál egyet!
Ahhoz, hogy fél évig gond nélkül meg tudjuk jelentetni a MaNcsot, már csak 4615 új előfizetőre van szükségünk.
Hirdetők, olvasók, csatára fel! Ne hagyja, hogy elvegyék öntől a lapot! Tartsa meg magának a MaNcsot!
És ha valakinek van kölcsön egy porszívója, telefonáljon be a szerkesztőségbe, különben megesz minket a kosz. (Ipari porszívó is jó lesz, bár arról eddig csak hallottunk, látni egyikünk sem látta.)
A szerk.
megrendelőlap
Megrendelem 1 évre 5000 Ft-ért a MaNcs-ot.
Név:........................................................................................
Cím:.......................................................................................
...............................................................................................
Irányítószám:........................
Szül. dátum:........................... Tel.:.......................................
A megrendelőt kérjük az alábbi címre vagy faxra küldeni: 1399 Bp., Pf. 701/306, fax: 267-4176
