Meghúzza a kétdekást, rám néz, és azt mondja, az tette be a kaput, Gabikám, hogy az Ibolya kiszámolta a kuámat. Pedig minden jó volt Marival. Csak sokat hosszúztam, és elég ritkán jött össze a szerelem. Éjszakás voltam, olyankor másnap alszok vagy délig, de kilenckor valami szörnyű zajra ébredek. Hát a Mari meg a barátnője, az Ibi lökdösik ki a gangra a karmos fürdőkádat. Öntöttvas, érted, békebeli darab, egy alig használt blekendekkert adtam érte. Mondom neki, meg vagy te, Mari, bazmeg, őrülve? Mit akartok azzal a káddal? Erre azt mondja a Mari, hogy ne legyek úgy oda, a régi kínaiaknál például egyáltalán nem volt fürdőszoba, megfürödtek, azt kivitték a kádat. A gangra? Hajnali kilenckor? Amikor a pasijuk éjszakás volt? Oda fogjuk tenni az ágyat, mondta erre a Mari. Hova oda? Hát a kád helyére. Mert pont ott van a szerelem fészke, az Ibi megmondta. A bejárattól jobbra, a hátsó sarokban. A fürdőbe akarsz aludni? Hát nem éppen aludni, mondja az Ibolya, és néz, mint egy gyilkosra. Meg hogy megcsinálták szoftverrel a báguá térképet, már csak az én kuámat kellene kiszámolni. Na, elmentek a büdös francba. Erre azt mondja az Ibi, ne beszélj így, Béla, ha egyszer fölbosszantod a sárkányt, ki kell engesztelned. Meg hogy létezik az egész világegyetemet átható, nagy energiamező, és a csi a lelke mindennek, az egész élet, siker, gazdagság, üzlet és harmónia azon múlik, megfelelően áramlik-e. A csi? Az, a csi. Hiába vágod a pofát, Béla, mondja a Mari, rendet kell csinálni a térben. Ezt te mondod, Mari, aki azt se bírod, ha én porszívózok? A vécé hol van, kérdezi az Ibolya. Mondom neki, a bejárattal szemben, a mosógépen meg találsz tiszta törülközőt. Hogy nem azért mondja, meg hogy mindjárt gondolhatta volna. Ti lehúzzátok a vécén a gazdagságot. Jönne be a jótékony csi, ti meg rögtön bekülditek a budiba. Hát azt a vécét onnan rögtön ki kell venni. Kivesszük, Ibikém, mondja erre a Mari. De Mari, beszélsz hülyeséget, hát arra megy a strang. A szarral nem lehet szórakozni. Nem is nézett énrám, bazmeg. Csak elkezdték az ablakokat vizsgálni. Az Ibolya meg csóválgatta a fejét. Mi a baj, Ibikém? Kérdezte a Mari. Hát csak az, édes, hogy itt befele nyílnak az ablakok. Azt mindet ki kell majd cserélni. Ibolya, mondom neki, hát tudod te, mennyibe kerül egy nyílászáró? Erre azt mondja az Ibolya, hogy ez a feng shui, és ha bűnös hanyagságból áthágom a törvényeket, az előbb-utóbb betegséget, pénzügyi veszteséget és boldogtalanságot okoz. Szélsőséges esetben tragédiához is vezethet, tette hozzá bólogatva a Mari. Itt majd meg kell törni a csit, mondta akkor az Ibolya, meg hogy ő két, egymással szemben fölakasztott bambuszfuvolát ajánlana, persze csak ha már a kristálygolyót a bejárathoz föltettük. Meg fog kelleni majd egy tükör is kívülre, az ajtóra, mert szemből, a mosókonyhából nagyon jön az a csi. Na ezt azért már nem bírtam ki röhögés nélkül. Most akkor, Marikám, jó az a csi nekünk, vagy rossz? Ezt utálom benned, Béla, hogy mindenből viccet csinálsz. Ha túl sok, az se jó, például meg van írva, hogy azért ne legyenek túl nagy ablakok a házon. Fa, fa, fa, fa, szolmizálja akkor az Ibi. Mi van, Ibikém? Hát nagyon ki kell majd nálatok az anyagokat egyensúlyozni. Fa a földet fölemészti, fém a fát átmetszi, víz a tüzet kioltja, ez az örök harmónia. Ez tisztára a kő, papír, olló, mondom neki. Ezen túlvagyunk negyven éve. Úgy nézett rám, te nem hiszed el. A tetőről meg ott szemben jobb nem beszélni. Marikám, ezer mérgezett nyíl zúdul rátok, csoda, hogy még éltek. Mérgezett nyíl? Meg vagy te bolondulva? Ja. A tetőnek az élei, Béla. Azokat kell képzeletben meghosszabbítani. Azok mind bejönnek a konyhaablakon. De te honnan veszed ezeket, Ibolya? Az agyadra ment a jólét? A klasszikus kínai feng shui könyvek száma két-háromezerre tehető, Béla. A kommunista hatalomátvétel után Tajvanra kerültek. Hazánkban, Béla, az utóbbi időben örvendetesen megnövekedett ezeknek a létfontosságú szakkönyveknek a száma, ezekből olvastam el a legfontosabbakat. Álljál fel, különben megnézem a székedet. Na? Gondolhattam volna. Katasztrófa. Élek mindenütt. Ez a lakás, Marikám, egy elefántcsapda. Egy merénylet. És lehet valamit csinálni, Ibikém? Hogyne. Ide, mutat a sparherdra, valami szép szobanövényt teszünk, oda meg, a radiátorra néhány régi kedves emléktárgyat. És az használ? Persze. Tudod, mi volt a Kelecsényinééknél? Csak levágtunk tizenkét centit az íróasztalból, és mindjárt lett egy négyesünk a hatos lottón. Mert a punnak 124 és 129,5 centi között kell lennie. A punnak? Ja. Az a gazdagság területe, a pun. Az az asztal meg száznegyven széles volt. És mindig azon töltötte ki a szelvényeket. Az az óra jár, Béla? Melyik óra? Az ott, az ágyatok mellett, az éjjeliszekrényen. Nem jár, Ibikém. Az anyámé volt, emlék. Nem lehet működésképtelen tárgy a szerelem fészkében, Béla. Majd eldugjuk valahová, mondja erre a Mari. A feng shui szerint a tárgyakat nem lehet eldugni, Marikám. Hányba is születtél te, Béla? Mondom neki, hogy ötvennégyben. Elsápad, azt mondja, jaj, akkor egyes a kuád. Nézek a Marira, elborítja a könny a szemét egészen. Most mi baj van, édes? Az, bazmeg, hogy akkor mi nem is alhatunk egy szobában. De miért nem, az isten szerelmére? Mert én kettes vagyok! Hogy mi van?! Hát nem érted?! Ahol neked jó, ott énnekem pont rossz, Béla! Ránézek az Ibolyára, az meg csak bólogat, mint a doktor, mikor megmondja a rákot. Na, azóta árulom a Fedél nélkült itt a Batthyány téren. És mi lesz veled, ha bejönnek a fagyok? Mi lenne, Gabikám. Akkor majd hazamegyek, és kiengesztelem a sárkányt.
Németh Gábor
