Élet + Mód

Az egykori Magyar Sertéstőzsde nagytétényi épülete előtt a közelben lemészárolt tizenhárommillió sertés lelki üdvéért celebrált tűzszenteléssel és Krisna tudatú szertartással kezdődött az a konferencia, amelyen jó néhány kiberhíresség és nemzetközi viszonylatban is jelentős Tanulmányfej vitatta meg a kibernetikus kultúra helyzetét webkamerák előtt.

Ezen a nyáron mintha a szokásosnál jóval többen próbálkoznának a vízitúrázással. Megszaporodtak a túrahirdetések és a folyóparti füzesekben a gazdátlan ruhadarabok, mobilon üvöltöző jászberényi nagykertulajdonosok bonyolítják üzleteiket felső-tiszai italboltok döbbent közönsége előtt, pesti botladozáshoz szokott dzsankik keresnek tétován fogást a lapáton: szárazföldi patkányok hada lepte el a vadvizeket.

Brazilok állnak, pedig már lement a himnusz, szívre, aztán karba tett kezek, két cövek az ötösön, Aldair és Júnior Baiano, szöglet, Zidane a rövidre, egy. Aztán, ahogy a gyerekem mondja, mikor tejet kér az anyjától, a másik oldalról is, beszopják ugyanúgy, kettő. Ha nem lenne korner, meg középső védők nélkül játszanának, ők lennének a legjobbak, nekem így is. Ugyan, hagyjuk már ezt a brazil nosztalgiát, csak azért szeretjük őket, mert levertük őket párszor, döntetlen, magyar mérleg, jönnek a jugoszlávok. A szünetben leviszem a szemetet, Zagallo Leonardót, hogy szerettem pedig, a szemetet, nem ment föl Zidane-nal, istenem, fejelni csak a vízben szeret, óceán, két cövek, Aldair és Júnior Baiano, Leonardo stukkolgat, ott fogsz te sírni, a kispadon. Jönnek új, égő szemű brazilok, majd én, kicselezem, elfektetem, bevágom, csapat sehol, túlnan. Át kéne kapcsolnom a kettesre, Eisemann Mihály: Én és a kisöcsém, én és a brazilok, fütyülök rájuk. A franciák visszavonulnak, gyertek csak, hüjebrazilok, persze, ti vagytok a legjobbak, mi csak nálatok, most, szép, júliusi este, fönt megannyi repülőcsészealj-gloire, csak a csoda segíthet rajtatok, vagy a Viktor, van még egy cserétek. Spori, ne fújja még le, most jön az ezredik, hogy a szpíkernek is teljes legyen az öröme, nézzétek a Petit, három. Skandáltuk anno, itt a húsvét, itt a nyúl, magyar-brazil három null, közelgett március idusa, loptuk a nemzetiszín zászlót, trikolór az is. Mért nem vagyok francia, kelet-. Most már tényleg idő van, guillotime, fújd le. Elszabadul a háromnapos nemzeti ünnep, a diadalívbe torkoll, pedig Brazíliában rendeltek el hétfőre, keddre munkaszüneti napot, fogadás az elnöknél, csak az eszcájg zörgése, a tömeg hörgése hallik, vért kíván. Zagallo, öregember, telepedj le a Stade de France zöld füvén, meghalni jöttél, otthon hantodat is a földdel tennék egyenlővé, halálod után vécét neveznének el rólad, 000, három null, unokáidat se fogod látni. Maradj itt, őseid úgyis franciák, Za gall ó, várnak Saint-Denis kurvái, menj. De előbb végig kell nézned a kupaátadást, a kupa nem Dungáé, a kupa Didier, Deschamps. Szegény Viktor is tapsol, pedig aki korongban a finneknek, fociban a braziloknak, nem, irigylem. Õrjöngés, fiesztrád, tűzijáték, én, barom, ezt nézem, miközben a dunatévén stúdióbeszélgetnek a végvári vitézség fénykoráról. Vége, de csak a magyaron, legtovább az olaszok bírják, raiuno, mazochisták ők is. Átkapcsolok az eurosportra, ott még kettő null, hátha, lehetséges hosszabbítás?, s aztán a tizenegyesek... Képújság, jól van, Hradec Králové-DVSC-Epona 1-1, idegenben lőtt góllal továbbjutó a Debrecen, megnyugszom. Aztán a Duna akváriuma, egy kéksárga hal küszködik a többi közt, meg fog fulladni. A Champs-Elysées-n a nép mozdulni se bír, valahol Brazíliában José Arcadía Ronaldo Ronaldoni, tizenegy gyerekes családapa, plusz a cserék, ki a selec-óról keresztelte el utódait, fölkel, hogy csöndben megfojtsa mindet. Taffarellel kezdené, pedig az leány, ám sokat sejtő felesége föllármázza a falut. A családapa szótlanul visszafekszik. Alszom én is, testvérek.

Tavaly bezárt a Fény utcai piac, idén meg megnyílt. A két mozzanatban semmi hasonlatos nincsen, hacsak az nem, hogy mindegyik fájt egy kicsit. Az új piac-erődítmény darabos kacérsággal simul a majdnem kész Mammuthoz. Kerül, amibe kerül. Ez éppenséggel másfél milliárdba. Egy négyzetméter üzlet bérleti joga átlagosan kétszázezer forint, a tulajdonjog a duplája. A krumpli 78, a paradicsom 180. Örökbe.

A Sümegi-vár nagyon nagy, nagyon szép, és nagyon hosszú története van. Évszázadokon át állta a törökök, osztrákok ostromát, aztán magánkézbe került, beindult a profitmaximalizálás (jelentsen ez bármit is), és azóta kifejezetten megszépült: vannak üzletek is, ahol echte ungarische szuvenírokat lehet venni, meg egy jópofa fazekasbolt, ahol az ember saját maga készíthet bögrét meg Petri csészét, a végén pedig saját maga ki is fizetheti. Ez az, amire azt mondják: ügyes. Azt egyelőre nem oldották meg, hogy az ember csakis egy bolton keresztül tudjon kimenni a várból, hátha az utolsó pillanatban vásárol még valamit.

A német válogatott búcsúját, mely sok tekintetben volt valóban dicstelennek mondható, még sokáig emésztgeti a szakma, néhány következtetést azonban már most érdemes levonni, ezek később tévesnek bizonyulnak majd, ekkor azonban, értelemszerűen, már késő lesz.

Eszenyi Miklós műsorvezető olyan hangon beszél, amitől a negyven fölötti önkormányzati előadónők még két perccel a félfogadási idő lejárta után is hajlandók előkeresni a szekrényből a népességnyilvántartó nőtlenségi igazolását. Hallatszik, hogy nem az Első Magyarországi Szépségversenyen ismerkedett meg a mikrofonnal, igazi profi.

Magyarországon, sőt tudomása szerint egész Közép-Kelet-Európában egyedül dr. Balajthy Tibor plasztikai sebész végez nemi átalakító műtéteket, míg szinte minden nyugati országban elfogadott a segítségnyújtásnak ez a formája.

Egy hete írtam, hogy a norvégok továbbjutása lenne az egyik legnagyobb igazságtalanság. Az lett, de nem úgy. A brazilok ellen kamu tizenegyest kaptak, belőtték, győztek s jutottak tovább, mégsem lett világbotrány, mert azon a meccsen valami egészen elképesztőt produkáltak a terminátorok, hogy azon a nem norvégoknak is csak meghatódniuk lehetett, a skandináv robotfutball szókapcsolat pedig elvesztette az értelmét.

Hogy Gulyás Lászlón rögtön az elején túlessünk: új világrekordot állított fel. Bár az ügyben hivatalos adat nem áll rendelkezésünkre, biztosan egyedülálló, hogy valaki Berti Vogts vezetéknevét "fógszt"-nak ejtse. Nem egyszer, nem is kétszer, gyakorlatilag szinte mindig. László nem egy Lomb Kató, erről szóltunk már e hasábokon, de a Vogts meglehetősen ismert név, mindenképpen hallania kellett volna mástól.

Zamorano a meccs előtti éjszaka álmot látott. "1-0-ra nyertünk, és a végén mezt cseréltem Ronaldóval" - mesélte a chilei csapatkapitány másnap, de az a helyzet, hogy hazudott. Zamoranónak nyilvánvalóan Madonnával kellett álmodnia, aki nemrég "szexszimbólumnak" nevezte őt. A mezcsere esetleg stimmel.

Nyertem tíz üveg sört, zölddreher, a zöld sasok lyukat rúgtak, kapusuk lukaskezű, zöld saslik, bár fogadtam volna irodánál, zöldhasú dollárbankók, sörhas, jobb ez így.

Azt már a nyolcvanas években sem tudtuk pontosan, hogy mitől működik egy hely, miközben a másik száz méterrel mellette csak döglődik, mint egy partiba vetett hal; hogy mi az a bizonyos plusz, amitől az egyik kocsmában nem lehet találni egy sakktáblányi szabad területet, míg a szomszédban ingyen whiskyvel jutalmazzák, aki benéz az ablakon - de néhány szempontra azóta, hogy megöregedtünk, kétségkívül fény derült.

Indiai atomkísérletek