Ez az első karácsonyi film, ami valaha készült

Mikrofilm

Mutatunk egy igazi filmtörténeti érdekességet: a saját korában előremutatónak számító néma trükkfilmet George Albert Smith rendezte, és természetesen a Mikulás is felbukkan benne. 

Az évvégi időszakot eluraló karácsonyi filmek első pillantásra modern műfajnak tűnnek: a Mikulás-misztikum, a rengeteg dísz, a végtelen ajándéktenger és az ünnepi ételekkel rogyásig megpakolt ebédlőasztal mind olyan dolgok, amik nem feltétlen voltak jellemzőek 50-60 éve. Pedig a karácsony a filmművészet születése óta jelen levő téma: az 1910-et megelőző évekből tíz ilyen film is fennmaradt, melyek mind olyan toposzokat mutatnak be, mint az ajándékozás, a Mikulás vagy a karácsony csodája. A legendás francia rendező, George Méliès 1900-as Karácsonyéji álomja (Le Rêve de Noël) a francia féerie, azaz tündérjáték egyik első filmes adaptációja, de már 1901-ben készült filmváltozat Charles Dickens Karácsonyi énekéből is, illetve van ünnepi mozija 1909-ből az amerikai D. W. Griffith-nek és az első női filmkészítőnek, Alice Guy-Blachénak is.

A világ legelső, máig fennmaradt karácsonyi filmjét viszont nem ők, hanem egy angol rendező, George Albert Smith készítette. Ő hipnotizőrként és bűvészként kezdte pályáját, majd színpadi előadásait fokozatosan egészítette ki vetített képekkel és filmkezdeményekkel, hisz a mozi ekkor még leginkább vásári látványosságnak számított. A brightoni filmiskolának nevezett, korai filmeseket tömörítő csoport oszlopos tagjaként Smith több rövid trükkfilmet is rendezett – ezek egyike az 1898-as Santa Claus, azaz Mikulás.

A 76 másodperces kisfilm története meglehetősen egyszerű: két gyerek izgatottan vár a Mikulásra, de elküldik őket lefeküdni. Míg alszanak, megérkezik a nagyszakállú, leereszkedik a kéményen és ajándékokat hagy nekik. A gyerekek reggel örömmel fedezik fel a meglepetéseket. 

A filmet Michael Brooke, a BFI Screen Online magazin munkatársa „korához képest jelentős technikai ambícióval és megvalósítással bíró alkotásként” jellemezte, amely a párhuzamos cselekmény egyik legkorábbi ismert példája: a kép egyik oldalán ugyanis az alvó gyerekeket, a másikon pedig az akcióra készülő Mikulást láthatjuk. Mindezek miatt Brooke úgy véli, ez korának vizuálisan és koncepcionálisan is az egyik legkidolgozottabb brit filmje.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.