Magyar Narancs: Milyen különbségek vannak a nemek között az ön szempontjai szerint?
Dr. Balajthy Tibor: Tulajdonképpen öt fő tényező dönti el azt, hogy valakinek mi a neme.
Az első a kromoszomális tényező, ami a fogamzás pillanatától adott. A nők XX, a férfiak XY kromoszómával születnek. Ezen a tiszta állapotoün kívül aztán lehetnek mindenféle kevert és sérült kromoszomális helyzetek, pl: XO, XXX, XXY, amelyek problémája általában az interszexualitás fogalomkörébe tartozik. Az ilyen két nem közötti állapot fejlődési rendellenesség, és gyakran más szervi fejlődési rendellenességgel is összefügg.
Ám ha valaki tiszta kromoszómákkal rendelkezik, akkor sem biztos a neme. Látszólag két tiszta véglet, mégis vannak átmeneti állapotok. A belső elválasztású mirigyek: férfiban a here, nőben a petefészek és ezeknek az agyalapi miriggyel való hormonális kapcsolata szintén lényeges. Ritkább az a hermafroditizmus, amelynél van fejlett petefészek és here is. A magzatnak ugyanis még megvan az az anatómiai állapota, amelyből lehetnének férfi vagy női nemi szervei, de ezek a kromoszómáknak megfelelő nem szerint fejlődnek, illetve sorvadnak el. A természet pedig még ekkor is okozhat keveredést a struktúrákban: például nem fejlődik vissza teljesen a méh, de megvannak a férfi nemi jellegek. Az ilyen fejlődési rendellenességek szintén az interszexualitás témaköréhez tartoznak.
A harmadik tényező a külső nemi szervekkel kapcsolatos. Hímvessző, herék a férfiaknál, a nőknél csikló, hüvely stb. A két nem közötti átmeneti állapot itt is létrejöhet. Néha a szülész sem tudja egyből eldönteni, hogy most egészen kicsi heréket vagy nagy ajkakat lát, esetleg egészen nagy csiklója vagy igen kicsi fütyije van az újszülöttnek, és van-e hüvelybemenet, vagy az épp csak a két herezacskó közötti behúzódás. Ekkor is interszexualitásról beszélhetünk. Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de Magyarországon évente körülbelül húsz gyermek születik ilyen rendellenességekkel, ami aztán kombinálódhat kromoszómabajokkal és a belső nemi szervek elváltozásaival. Sokszor csak hosszú és alapos kivizsgálással dönthető el az igazság.
Újabb tényező a pszichés nem, ami azt jelenti, hogy minek érzi magát az illető, és egy másik a szociális nem, amely pedig azt, hogy minek tartja az illetőt a környezete, vagy minek nevelték. Ezek sem minden esetben esnek egybe az előző hárommal; éppen itt válik el az interszexualitás a transzszexualitástól. Van tehát variáció elég.
MN: Mondana erre konkrét példát?
BT: Valakinek XX kromoszómája van, szabályos külső és belső női nemi szervei, így a család is nőnek tartja, és nem fakardot kap karácsonyra ajándékba. Az illető mégis fiúnak érzi magát, mióta az eszét tudja, és szörnyűnek tartja, hogy rajta női test lóg. Az agya férfiagy, de ezt ne tessék most értékítéletnek venni. Õ transzszexuális, a külső és belső nemi jellegeitől függetlenül. Ahogy a vándormadarak tudják a repülési irányt, úgy kezd el a gyerek is valamilyen nemnek megfelelően viselkedni. Persze fiús lánynak vagy lányos fiúnak lenni egyáltalán nem problémás dolog. A transzvesztitát az különbözteti meg a transzszexuálistól, hogy nem teljesen és mindig akar más lenni, mert a két nem közti kettős játékban érzi jól magát. Alul férfi, felül nő, nappal férfi, éjszaka nő, és szexuális aktivitásában is ezt játssza. A transzszexualitás olyan fejlődési rendellenesség, amit nem tudunk jelen pillanatban tudományosan bizonyítani, a transzvesztitizmus inkább szocializációs probléma vagy pszichés állapot.
MN: Hogyan választhat a páciens, ha sebészi beavatkozásról van szó?
BT: Azt tudni kell, hogy a transzszexuálisok nem választanak, ők mindig tudják, hogy milyen neműek. Az elmúlt évtizedek hallgatásának köszönhetően, meg azelőtt is, rengeteg tragédia adódott ebből. A meg nem változtatott transzszexuálisok között hihetetlen magas az öngyilkosság aránya. Miközben Nyugat-Európában és Amerikában húsz-harminc éve végeznek bonyolult átalakító műtéteket, megfelelő kivizsgálás, megfelelő jogi, etikai, szakmai feltételek mellett, Magyarországon még mindig nem illik erről beszélni. Vezető professzorok néha kisebb tájékozottsággal rendelkeznek ez ügyben, mint az utánajáró páciensek.
Az alapos és részletes kivizsgálás első állomása a lehetőleg több, független pszichiátriai vélemény. A világban ma nem ismeretes olyan pszichiátriai módszer, amellyel a transzszexuális leszoktatható volna az általa vélt neméről, tehát számára a műtéti sorozat az egyetlen segítség. Komoly pszichiátriai ellenjavallatok esetén azonban, és ez áll a transzvesztitizmusra, nem megengedhető a műtét. Nálunk persze miért is volna jogilag szabályozva a dolog: az ennél gyakrabban felmerülő társadalmi kérdések sincsenek.
MN: Ez azt jelenti, hogy sok pénzért és könyörgésre sem operál át egy transzvesztitát?
BT: Igen, azt. A szakma prostitúciója volna, ha valaki végezne ilyen műtétet, sőt büntetni kéne. Sajnos mégis látni rá példát Nyugat-Európában is. Jómagam havonta utasítok el ilyen pácienseket. Nem lehet annyit fizetni, hogy egy ilyen műtét megtörténhessen, hiszen ha egy transzvesztita, aki eleve a kettősségben érzi jól magát, mondjuk melleket akar, és a hímvesszőjét szeretné megtartani, akkor a lelki duplikációt reprodukálja a testén is, ami további bonyodalmakat okoz. Néhány hete volt egy tisztán férfi, de biszexuális, professzionális prostituált páciensem, aki szeretett volna magán részleges átalakítást végeztetni, hogy német pornóforgatásokon jobb gázsit nyerjen el. Ez szóba nem jöhet. Éles vonalat kell húzni, mert különben nincs határ.
MN: Az interszexuálisok számára mi a jó megoldás?
BT: Szerencsés esetben csecsemőkorban megtörténik a műtéti sorozat egy részletes állapotfelmérés alapján. Ahhoz a nemhez kell közelíteni a szerveket, amelyben teljesebb szexuális - nem reproduktív, mert ilyen esetekben általában nem lesz utód - funkciót el lehet érni. Tilos megvárni a felnőttkort, hogy pszichésen is károsodjon a gyerek. Sárika néven nevelik, és mégis kisfiú lesz, a szülők pedig nem értik, hogy miért nem az ő vágyuk teljesül. Sajnos operáltam már tízéves kislányt, akinek későn derült ki, hogy a sérvében herék voltak, és csak egycentis hüvelye van. Pszichésen már nőnek érezte magát, ezért hüvelykialakítást kellett végezni, de gyermeke nem lehet. Ennél csak az a tragikusabb, ha a felnőttkorig húzódik a műtét, vagy nem történik meg. Irodalmi ritkaság az olyan felnőtt hermafrodita, aki teljes reprodukciós funkcióra képes. Az önmegtermékenyítők pedig csak a mítoszok szülöttei.
MN: Ha manapság ilyen nehéz fényt deríteni az esetekre, akkor el sem merem képzelni, mi volt évtizedekkel korábban.
BT: Hány olyan negyven fölötti ember lehet ebben az országban, aki az interszexualitás állapotában rejtőzködik kismillió pszichés problémával, tönkrement párkapcsolatokkal, kisiklott élettel. Biztos több, mint gondolnánk.
MN: A homoszexualitás fogalma hova tartozik az ön szótárában?
BT: Tisztázzuk. A homoszexualitásnak és a transzszexualitásnak az ég egy világon semmi köze nincs egymáshoz. Vegyünk egy olyan pácienst, aki normál nőként született, van melle, menstruál, de ha találkozik vele, föl sem tűnik, hogy az volna, mert férfizakóban fog jönni, férfiként viselkedik, de én tudom, hogy a zakója alatt tizenöt éve rugalmas pólyával sebesre leszorítja a mellét, vagy ha férfi, akkor a hímvesszőjét. Az esetek elenyésző részében tudja csak megváltoztatni a nevét. Képzelje el, hogy ezzel a külsővel és női névvel vár egy fogászaton. Igazi transzszexuális el sem megy ilyen publikus rendelésekre meg hivatalokba, mert tudja, hogy minek lesz kitéve. És melyik vécébe menjen be, hogy ne legyen botrány? Csak úgy lehet nemi izgalma, ha férfinak érzi magát, nőt kíván, és ennek semmi köze a homoszexualitáshoz. A transzszexuális páciensek egy része nem él párkapcsolatban, vagy ha igen, akkor heteroszexuálisnak mondható a kapcsolata. A partneréről viszont ez nem mondható el, az a homoszexuális, ezért az átoperálási sorozat után általában meg is szakad a kapcsolatuk. A homoszexuális nem is szeretné átalakíttatni magát. Nőként nőt vagy férfiként férfit szeret.
MN: Hogyan folyik egy ilyen átalakító műtét?
BT: Nőből férfi irányú nemátalakító műtéteknél egy alapos pszichiátriai, urológiai, nőgyógyászati, hormonológiai stb. vizsgálat után a mellmirigy állományainak eltávolítása történik először endoszkópos eljárással, pici lyukakon keresztül, a hónalj felől és a bimbóudvartól. Ezeknek a pácienseknek általában sajnos nem kicsi, hanem nagy mellük van, ezért háromnegyed, egy év múlva - és itt nagyon kell figyelni az időtényezőre - következik a második mellműtét, az addig zsugorodott mellnél a bimbók kisebbítése. Az egy év alatt aztán több más műtét is történik: a hüvelyen keresztül a méh és a petefészkek, majd a hüvely felső részének az eltávolítása. Ezt követi majd a hímvessző kialakítása, amely önmagában is többlépcsős műtét, az első szakasza öt-hét órás is lehet. A hasfal különböző rétegű szöveteiből konstruálunk hímvesszőt, de az még csak nyersanyag, amit később alakítunk ki véglegesen. A funkcióját és a merevedését beültetett, mesterséges, pumpás vagy állandóan merev szilikonimplantátumokkal lehet létrehozni. A keringését, beidegződését megtartott csikló hímvesszőbe való beültetésével lehet orgazmusképességet elérni, de pont olyat, mint a férfiaké, lehetetlen. A csikló nem vihető el egy kellő méretűre szabott hímvessző végéig, ezért a tövébe vagy legföljebb a közepébe ültetjük be, és így újra kell tanulni az orgazmus ingerléstechnikáját. A hüvely külső részét szintén eltávolítjuk, a nagyajkakból kialakítjuk a herezacskókat, amelyekbe beültetjük a szilikonimplantátumokat, és ezután következik a húgycső új szakaszának kialakítása. Amennyiben a páciens megelégszik vele, a húgycső tövénél vizelhet, ha nem, akkor több, gyakran az elzáródást kockáztató műtétre van szükség. A végére maradnak az apróságok: férfias ádámcsutka kiképzése, a férfiakra jellemző, hegyesedő szeméremtáji szőrzet kialakítása stb. A páciens élete végéig szükséges a férfi hormonnal való kezelés, ezen kívül a kieső női hormonok káros mellékhatásai miatt, amilyen például a csontritkulás, gyógyszereket kell szednie.
A másik, a férfi-nő irányú átalakítás kicsit kevesebb műtéttel jár. Első lépés a mellek megnagyobbítása, aztán a nagy műtét, a hímvessző barlangos testeinek az eltávolítása és a hímvessző kifordítása, majd abból a befordított hüvely létrehozása, a makk megtartása a saját beidegződéseivel, és ennek beültetése a csikló helyére úgy, hogy megmaradjon az orgazmuskészség, a gát kialakítása, a herék eltávolítása, a herezacskókból a nagyajkak és a kisajkak kialakítása és a prosztata roncsolása, amely nehezebb fázis, ezt általában urológus végzi. Közben folyik a hormonális kezelés, epilálások, ádámcsutka-csökkentés és a többi apróság.
MN: Mennyi az az optimális idő, ami alatt kialakul az új nem?
BT: Technikailag jól bonyolítható esetben is másfél év, de közben létfontosságú adminisztrációs feladatok merülnek fel. Előbb-utóbb szükség van például a személyazonosság megváltoztatására a hormonok felírása miatt, meg persze a teljes eredményesség érdekében, és ez egyáltalán nem könnyű.
MN: Muszáj beszélnünk a műtét rizikóiról is.
BT: Ha őszinték akarunk lenni, a transzszexuális pácienseknél csupán boldogabb állapotról beszélhetünk, nem teljes harmóniáról. Jó műtéti eredménnyel és jól kezelt pszichével, esetleg még egy kis szerencsével meg lehet menekülni a bizonytalanságtól, a teljes depressziótól vagy az önpusztítástól. Ez az oka annak, hogy Nyugat-Európa tisztességes egészségbiztosítási rendszereiben az állampolgárnak a fejlődési rendellenesség szerencsétlensége okán jár a műtétek finanszírozása. Nem extrém igényekkel persze, kastélyban meg színes tévével, de külön szobával, mert az ilyen pácienseket sem női, sem férfi osztályra nem lehet fektetni.
A fizikai rizikóról annyit, hogy a világon nincs olyan műtét, különösen műtétsorozat, amelynek ne lennének kockázatai, és ezt a páciensnek részletesen el kell mondani. Tudnia kell, hogy az implantátumok beültetése néha szövődményekkel jár, vagy a hímvessző kialakítása során, amikor a vékony erekkel rendelkező hasfalszövetekről van szó, a keringést akadályozó problémák, akár a dohányzás, bizonyos részek elhalását okozhatják.
MN: Gondolom, a transzszexuálisokat a rizikó tudata sem akadályozza meg a terveikben.
BT: A motiváltságuk nagyon erős, mert nem képesek tovább a régi állapotban élni. Az együttműködés feltételeinek betartásában is sokkal lelkesebbek, csak megszabaduljanak a régi testüktől. Nem csupán az akaraterejük, de nemzetközi vizsgálatok szerint az intelligenciahányadosuk is magasabb az átlagemberekénél.
- sisso -
