Férfiszépségverseny Miskolcon: Itt van a Marika

  • Nerobol fivérek
  • 1998. július 9.

Tudomány

Eszenyi Miklós műsorvezető olyan hangon beszél, amitől a negyven fölötti önkormányzati előadónők még két perccel a félfogadási idő lejárta után is hajlandók előkeresni a szekrényből a népességnyilvántartó nőtlenségi igazolását. Hallatszik, hogy nem az Első Magyarországi Szépségversenyen ismerkedett meg a mikrofonnal, igazi profi.
Eszenyi Miklós műsorvezető olyan hangon beszél, amitől a negyven fölötti önkormányzati előadónők még két perccel a félfogadási idő lejárta után is hajlandók előkeresni a szekrényből a népességnyilvántartó nőtlenségi igazolását. Hallatszik, hogy nem az Első Magyarországi Szépségversenyen ismerkedett meg a mikrofonnal, igazi profi.

A verseny előtt egy órával még nem egészen biztos, hogy megtelik a Rónai Művelődési Ház, elvétve szállingózik néhány újságíró befelé, de a titokra hamarosan fény derül: a közönség javát alkotó szülők és kismenyasszonyok az öltözőben vannak, hogy tanácsokat adjanak a fiúknak a hajrögzítéshez. Marika, az egyik fizetővendég már az előkészületek láttán el van ragadtatva.

A díszletek és szerencsére a büfé árai is a régi időkből maradtak itt, amikor még a szakszervezet biztosította az épületben a rendet és a nyugalmat. A büfében klasszikus farost asztalokról mérik műanyag pohárba az Unicumot és a borsodi világost, ami ezek szerint nem csak a reklámfilmekben létezik.

Első körben a fentebb már jellemzett műsorvezető szólítja a színpadra a szervezőt, Mr. Amerikai Kisvállalkozót, aki pár szóban megköszön, aztán jön az Irigy Hónaljmirigy. Lehetne tudatos ez az ironikus zenekarválasztás, de ha így lenne, akkor nem szépségversenyt szervezne a szervező, hanem már régen valami értelmes dolgot csinálna távol innen, úgyhogy mégiscsak arra kell tippelnünk, a Bestiák nem értek rá. Megdöbbentő, de még ebben az egyenzimes ultragagyiban is jók, akadozó pléjbek, zalai vegyesfelvágott-szerű közönség, a produkció mégis bejön, legalábbis nekem, már érdemes volt, jöhet a fiúk bevonulása.

A fiúk valahol 18 és 24 év között lehetnek, általában izmosak, meg nyitott inget viselnek, meg zselézett hajat, nagyon jól mutatnának mondjuk kettesével Spéter Erzsébet mellett a Dagályban, de a közönség így is boldog, sikongatás van, meg ováció, ahogy sorban bemutatkoznak. A velük készült kis interjúk bátran lehetnének példaszövegek egy 1961-es kiadású, bolgár úttörők számára készült magyar nyelvtankönyvben.

A fürdőnadrágos rész még jobb, a zene legyengített, össznémet kindertechno, itt már egyértelműen kiütköznek a különbségek: vannak izmos élelmiszerbolti eladók, és vannak kevésbé izmos, de nagyon bájos mosolyú élelmiszerbolti eladók.

Egy komplexusos, cinikus, kövér állat vagyok - gondolom elszomorodva, szerencsére a büfé kínálata mit sem változott, úgyhogy vigasztalódom, és közben azon göcögök magamban: milyen hangulata lehetett annak a szépségkirályjelöltnek, aki ötpercnyi nyilatkozás után észrevette, hogy egy fényképezőgépbe beszél. Máris jobb, jöhet a vasalás, panírozás, tánc a színpadon, hisz egy férfinak nem elég a szépség, fontos a praktikus intelligencia is. Erre a részre már csak tízen maradtak, tíz deli magyar, akik a divat világában szeretnének szerencsét próbálni a jövőben, és ehhez bizony minden lehetőségük adott, ám csupán egy lehet közülük a legszebb, mert hát ilyen a verseny.

A zsűri nehéz helyzetben volt, mi nemkülönben, de végül is kihirdették az eredményt: Molnár Tamás a legszebb férfi, mehet Floridába, ami egy szép táj az Egyesült Államokban, ahol a legszebb élelmiszerbolti eladók nyaralnak. Nem kérdeztük meg, mik a tervei. Egészen pontosan el tudtuk képzelni.

Nerobol fivérek

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.