Nyertem tíz üveg sört, zölddreher, a zöld sasok lyukat rúgtak, kapusuk lukaskezű, zöld saslik, bár fogadtam volna irodánál, zöldhasú dollárbankók, sörhas, jobb ez így.
Ki hitte volna, én. Vébét nyernek, ígéri a nigériai kapitány, komolytalan, a csapat is. Vagyis nem csapat, sztárok gyülevész hada, nálam a labda, most én játszok. A világ meg hörög hozzá. Szép dolgok, grundfoci, fűzőcske de Okochan. Ám jönnek a pimasz dánok, pimodánok, Laudrup Família Kft., Májkel labdát letesz, Moller, új sütet, bal külsővel bevág, Rufai, gyere, mesélj. Aztán Májkel pöccint, Moller megint a balossal, Rufair: csatár elé kiejt, nesze, Brájen belsőz. Tizenkettedik perc, világ mereven ül, hűl a söröm. Tudtam persze, kapusok közti különbség, Gundeltakács is mondja (annyit bántjuk őket, egy kedves szót róla, szumóban jobb, itt se rossz, az első húsz percben mindent elmesél, aztán nincs mersze hallgatni), Nigéria nem a régi Dózsa, elöl nem bírnak eggyel többet rúgni, már ötöt kéne, Babangida (hol volt eddig?) érkezik, szép gól, de nem becsület, az már odaveszett Paraguay ellen. Nigéria kiesett, volt egy (kétszer fél) jó meccsük, a spanyolok ellen Zubi segített, a bolgárok ellen a fősámán, Milutinovic magyarázkodik a vezérkar előtt, hát, idáig jutottunk, lefokozzák, letépik sötét szemüvegét, Milu megsértődik és elmegy a Kerülethez, talán ott is őt választják, nem a Mészölyt.
A világbajnokságon való minél jobb szereplés a feketék büszkesége miatt a leglényegesebb - ezt a baromságot West nigériai bekk mondta, a vébé legjobbja egy fekete, szőke hajú, kék szemű csoda lesz, Yekinielsen vagy Schjonbergchukwu.
Itt most négy az egyhez, sima ügy, nem zeti, sör se fogy több, egy dán se lesz büszkétlenebb, amikor kikapnak a braziloktól.
A tíz üveget jóízűen tíz kicsi (lásd például Olisch) nigériai egészségére, a kapus kimarad a körből, talán végre a csapatból is, négy év múlva vészkapussal döntősök.
Áll még Európa és Dél-Amerika, na milyen volt Afrika, o-la-la.
- laudgroup -
