Ráckert

  • Para-Kovács Imre
  • 1998. július 2.

Tranzit

Azt már a nyolcvanas években sem tudtuk pontosan, hogy mitől működik egy hely, miközben a másik száz méterrel mellette csak döglődik, mint egy partiba vetett hal; hogy mi az a bizonyos plusz, amitől az egyik kocsmában nem lehet találni egy sakktáblányi szabad területet, míg a szomszédban ingyen whiskyvel jutalmazzák, aki benéz az ablakon - de néhány szempontra azóta, hogy megöregedtünk, kétségkívül fény derült.
Azt már a nyolcvanas években sem tudtuk pontosan, hogy mitől működik egy hely, miközben a másik száz méterrel mellette csak döglődik, mint egy partiba vetett hal; hogy mi az a bizonyos plusz, amitől az egyik kocsmában nem lehet találni egy sakktáblányi szabad területet, míg a szomszédban ingyen whiskyvel jutalmazzák, aki benéz az ablakon - de néhány szempontra azóta, hogy megöregedtünk, kétségkívül fény derült.

Hadnagy u. 8-10. a Rác fürdő mellett

Nyitva: 16 órától kifulladásig

A Ráckert például azért telik meg estéről estére, mert jó ott lenni. Azért jó, mert a Hegyalja út alatt elhelyezkedő kis placcot a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is kocsmának találta volna ki, ha annak idején nagyobb részt hasít ki magának a világ teremtéséből, és nem csak a kopjafák újralakkozásáért felelős.

A Hegyalja út alatt meghúzódó udvarban székek meg asztalok vannak, és míg az előbbiekre a vendégek ráülnek, addig az utóbbiakra az italukat helyezik, hogy kihasználva a két bútor szintkülönbségét, kényelmesen elérjék a poharat, ha inni akarnak. Ez már majdnem elég is lehetne a boldogsághoz, azonban a helyzet még jobb, mert mindezt az Isten szabad ege alatt végezhetik, ahol - mint az köztudomású - az ég kék, a fű zöld, és a madarak úgy dalolnak, mint megannyi vidám karácsonyfa-csengettyű, éjszaka pedig a levegő balzsamos, az Old Spice-illatú szellő enyhet ad, miközben a csendet csak évődő leánykacajok és a kerítés tövében vizelő tahó felől áradó csobogás zavarják meg.

A Ráckert közepén nyékládházi eklektikus stílusban kiépített fa tartószerkezet rejti a kivetítő ernyőjét, ahová délutánonként és este a football-világbajnokság mérkőzéseit vetíti ki maga a kivetítő, ami a terméskőből és fából épített szabadtéri bárpult tetőszerkezete alatt lapul, akár zsindely alatt a fecskefészek, de hallga most!, szóljunk inkább a lényegről, az alkoholtartalmú italokról, melyek - hiába is tagadnánk - egyik fő vonzerejét jelentik ennek a kocsmának. A sör részben csapolt, részben HB, korsónként 180 forintos árával középkategória, az etyeki (esküszöm, tényleg etyeki, mondta a gazda) bor (esküszöm, tényleg bor, mondta ugyanő) decinként 40-ért ugyancsak megfizethető, de biztos vannak úgynevezett üdítőitalok is arra az esetre, ha valaki nagyon idős és mélyen vallásos nőrokonával akarja végigszurkolni a vébé-elődöntőt. Italokért egyébként érdemes a pulthoz menni, ahol többen is igyekeznek evégett, mármint hogy italt adjanak.

A mexikói westernfilmekből ismert kapun (ilyeneken szokott belovagolni a főhős, hogy aztán kiabáljon, és lelövés által korlátozza a gonoszok személyiségi és az ártatlanság vélelméhez fűződő jogait) keresztül csodálatos kilátás nyílik a Tabánra, ahol napközben büszke anyukák tolják babakocsiban a leendő fiatalkorú bűnözőket, és megvető pillantással nyugtázzák a Ráckertben szórakozó fiatalokat, akik ezzel mit sem törődve fröccsöt isznak meg sört, és ha megéheznek, akkor esznek, mert olyan jól érzik magukat, hogy gyakorta kedvük támad kurjantani, amin igazán nem is lehet csodálkozni.

Esőnapokon praktikus sátortetők, havazás esetén pedig az üzemeltetők mindenre kiterjedő figyelme védi az egybegyűlteket, ugyanis télen a kerthelyiség bezár. De hol van még a tél! Egyelőre divatosan öltözött művész-értelmiségiek merengnek vörösboruk fölött, és néha felhős tekintettel pillantanak a murván traktorcipőben bénázó lányok felé, akik arra a hírre gyűlnek itt össze estéről estére, hogy megpillanthatják Tandori Dezsőt.

Zárórakor egyébként Kisokos feliratú taxik jelennek meg a bejárat előtt, amelyek minden bizonnyal kedvező tarifával és szolgálatkészen szállítják el a megfáradt utasokat, de ezt mondjuk csak úgy gondolom, mert én már évek óta nem merek beszállni taxikba, amelyek arra várnak, hogy beszálljak.

Jó hely, kérem, hozzák el a húgukat is.

Para-Kovács Imre

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.