Azt már a nyolcvanas években sem tudtuk pontosan, hogy mitől működik egy hely, miközben a másik száz méterrel mellette csak döglődik, mint egy partiba vetett hal; hogy mi az a bizonyos plusz, amitől az egyik kocsmában nem lehet találni egy sakktáblányi szabad területet, míg a szomszédban ingyen whiskyvel jutalmazzák, aki benéz az ablakon - de néhány szempontra azóta, hogy megöregedtünk, kétségkívül fény derült.

Hadnagy u. 8-10. a Rác fürdő mellett

Nyitva: 16 órától kifulladásig

A Ráckert például azért telik meg estéről estére, mert jó ott lenni. Azért jó, mert a Hegyalja út alatt elhelyezkedő kis placcot a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is kocsmának találta volna ki, ha annak idején nagyobb részt hasít ki magának a világ teremtéséből, és nem csak a kopjafák újralakkozásáért felelős.

A Hegyalja út alatt meghúzódó udvarban székek meg asztalok vannak, és míg az előbbiekre a vendégek ráülnek, addig az utóbbiakra az italukat helyezik, hogy kihasználva a két bútor szintkülönbségét, kényelmesen elérjék a poharat, ha inni akarnak. Ez már majdnem elég is lehetne a boldogsághoz, azonban a helyzet még jobb, mert mindezt az Isten szabad ege alatt végezhetik, ahol - mint az köztudomású - az ég kék, a fű zöld, és a madarak úgy dalolnak, mint megannyi vidám karácsonyfa-csengettyű, éjszaka pedig a levegő balzsamos, az Old Spice-illatú szellő enyhet ad, miközben a csendet csak évődő leánykacajok és a kerítés tövében vizelő tahó felől áradó csobogás zavarják meg.

A Ráckert közepén nyékládházi eklektikus stílusban kiépített fa tartószerkezet rejti a kivetítő ernyőjét, ahová délutánonként és este a football-világbajnokság mérkőzéseit vetíti ki maga a kivetítő, ami a terméskőből és fából épített szabadtéri bárpult tetőszerkezete alatt lapul, akár zsindely alatt a fecskefészek, de hallga most!, szóljunk inkább a lényegről, az alkoholtartalmú italokról, melyek - hiába is tagadnánk - egyik fő vonzerejét jelentik ennek a kocsmának. A sör részben csapolt, részben HB, korsónként 180 forintos árával középkategória, az etyeki (esküszöm, tényleg etyeki, mondta a gazda) bor (esküszöm, tényleg bor, mondta ugyanő) decinként 40-ért ugyancsak megfizethető, de biztos vannak úgynevezett üdítőitalok is arra az esetre, ha valaki nagyon idős és mélyen vallásos nőrokonával akarja végigszurkolni a vébé-elődöntőt. Italokért egyébként érdemes a pulthoz menni, ahol többen is igyekeznek evégett, mármint hogy italt adjanak.

A mexikói westernfilmekből ismert kapun (ilyeneken szokott belovagolni a főhős, hogy aztán kiabáljon, és lelövés által korlátozza a gonoszok személyiségi és az ártatlanság vélelméhez fűződő jogait) keresztül csodálatos kilátás nyílik a Tabánra, ahol napközben büszke anyukák tolják babakocsiban a leendő fiatalkorú bűnözőket, és megvető pillantással nyugtázzák a Ráckertben szórakozó fiatalokat, akik ezzel mit sem törődve fröccsöt isznak meg sört, és ha megéheznek, akkor esznek, mert olyan jól érzik magukat, hogy gyakorta kedvük támad kurjantani, amin igazán nem is lehet csodálkozni.

Esőnapokon praktikus sátortetők, havazás esetén pedig az üzemeltetők mindenre kiterjedő figyelme védi az egybegyűlteket, ugyanis télen a kerthelyiség bezár. De hol van még a tél! Egyelőre divatosan öltözött művész-értelmiségiek merengnek vörösboruk fölött, és néha felhős tekintettel pillantanak a murván traktorcipőben bénázó lányok felé, akik arra a hírre gyűlnek itt össze estéről estére, hogy megpillanthatják Tandori Dezsőt.

Zárórakor egyébként Kisokos feliratú taxik jelennek meg a bejárat előtt, amelyek minden bizonnyal kedvező tarifával és szolgálatkészen szállítják el a megfáradt utasokat, de ezt mondjuk csak úgy gondolom, mert én már évek óta nem merek beszállni taxikba, amelyek arra várnak, hogy beszálljak.

Jó hely, kérem, hozzák el a húgukat is.

Para-Kovács Imre