Egotrip
Seres László: Dekóder
Végre át vagyok világítva. Mintha egyes fontos tisztséget töltenék be.
MaNcs, X. évf. 27. szám, (1998.07.02.) (1998-07-02)
Végre át vagyok világítva. Mintha egyes fontos tisztséget töltenék be.
Ki fogunk esni, ez fekete-fehéren (a csapat színe, java) kiderült már ősszel, a tavasz csak formalitás, formán és viccen kívül, játszani csak úgy, becsületből, izomból, ne menjen szét a csapat, van cél.
Most akkor eddig megvolnánk, itt a nyár is, a kormány(nak) már feláll, s mire ezt olvasod, kedves olvasó, kíméletlenül fel lesznek sorolva a minisztériumok. Alig lesz publicista ebben a rekkenő magyar hőségben, aki ne fogná majd elsütni azt a viccet, hogy az egyiket a Nemzeti Kulturális Ökörség Minisztériumának kellene majd nevezni; akkor én erről most lemondok. Azt sem taglalom e helyt, hogy ez az örökség-ökörség-ügy valami olyasmit sugall, ami már megvan, de jó nekünk, amit csak kicsit szidolozgatni kell, vitrinbe tenni, leporolgatni, olykor kimeszelni: s hogy ez például az én kultúraképemnek valahogy nem felel meg, istenkém, bennem lehet a hiba.
Olyan egyszerű, hogy majdnem lehetetlen.
Tegyük föl, hogy valaki ellop egy rakás pénzt, amiből autót vásárol. A rendőrség elkapja, majd rábizonyítja; a bíróság meg elítéli. Aztán mégis vissza az egész: a pénz, amivel a tolvaj fizetett, nem volt hamis, tehát, így az újabb verdikt, nem történt törvénysértés; bár voltak egyéb zavaró körülmények, nagyjából azért minden rendben.
Pintér annak idején a Koppenhágából érkező járat utasteréből, mint bűvész a megszeppent nyuszit, előbűvölte Zemplényit, a mérsékelten, ámde mégiscsak nemzetközi szélhámost, régiónk jellegzetes faunájának képviselőjét. Tetszett is sokaknak a kapitány csínyje, lássuk be, joggal. Végül is hülye lett csinálva nemhogy a dán rendőrségből, de magából a rettegett Interpolból is: gógyis nemzet a magyar, holmi külföldiek nekünk hiába próbálnak diktálni, kibabrálunk velük, a legkisebb királyfi népe vagyunk elvégre, meg a lelkünk mélyén a Ruzsasándoré, ha zsandáruniformisban, akkor is. Zemplényi a miénk marad.
Mintha nem lenne túl nagy szerencséje Budapesttel Natacha Atlasnak: tavaly, amikor a Margitszigetre jött zenét ünnepelni, az utolsó pillanatig kétséges volt, fel tud-e lépni a gyomormérgezésével, most meg - miként annak tanúja volt a Gellérthegyen több ezer vidám ember és a világ legmogorvább szobra, a Szabó Dezsőé - még a színpadon is cukorkát szopogatott a begyulladt torka miatt. Minket a turnébuszban fogadott, koncert előtt.
Budapesti BúcsúA hétvégén rendezték meg hetedszer a Budapesti Búcsút, mely a magyar történelem ritka szerencsés pillanatai egyikének - a szovjet hadsereg kivonulásának - ünnepléséből az évek során egyre politikamentesebb népünnepéllyé változott; nagy kérdés, mi lesz ősszel, marasztalja-e újabb négy évre a főváros polgársága az egész banzájt kezdeményező főpolgármestert, Demszky Gábort, vagy netán búcsút int neki is.Kínai kultúrpolitika Miközben Clinton elnök Kínába utazott, New Yorkból érkezett hírek szerint július 7-én valószínűleg elmarad a Lincoln Centerben Tang Xianxu 1598-ban írott, A bazsarózsa palota című operájának bemutatója. Nigel Redden, a Lincoln Center Festival ´98 igazgatója kínai tisztviselőkkel való tárgyalása után állította, hogy Shanghai kulturális hivatala azt követelte a Kunju Opera útra kész társulatától, hogy csomagolják ki a jelmezeket és díszleteket (ez 500 láda megbontását jelenti), és próbálják végig még egyszer az illetékesek előtt a 20 óra hosszúságú előadást, hogy felülbírálhassák a darab modernizált interpretációját.
A talán már a jövő héten megalakuló új kormány első néhány hónapja után választ kapunk arra a kérdésre, hogy a Fidesz kisgazdákkal aláírt koalíciós megállapodása egy ügyes politikai manőver eredményének avagy öngyilkos engedmények tárházának tekinthető-e. Mindenesetre Orbán Viktor elődei hibáit mellőzve olyan szerződést kötött, amelyben az alkotmány által a miniszterelnöknek biztosított jogok egyikéről sem mondott le. Sőt.
A garéi kárelhárításra kiírt tender kapcsán egy hónapja azt írtuk, hogy azt részben a szocialistákhoz közeli cégek nyerték. Egyikük, a 2,7 milliárdos megrendelésből alvállalkozóival együtt 1,6 milliárdot megfogott AGM Beton Rt. tulajdonosa egy sajtótájékoztatón ezt a kitételt - hiába írtuk: részben - erősen kifogásolta, megemlítve, hogy az ő lakásán alakult meg egykor a Polgári Szövetség. Leszögezzük tehát: Andrássy János Mihály soha nem volt, sőt most sem szocialista.
2000-ben a mátészalkai sebesvonat teljes utazóközönsége a Niagara- vízesésben gyönyörködhet, ha megérkezik a Nyugati pályaudvarra. A tervek szerint ugyanis a világcsoda kicsinyített mása zubog majd harmincméteres magasságból le egészen az aluljáróba a legnagyobb személyforgalmú budapesti vasútállomás mellett felépítendő, 200 000 négyzetméter alapterületű West End City Center kapujában. A hihetetlen méretű létesítmény egyszerre lesz bevásárlóközpont, szupermozi, szálloda, park, parkoló, és még ki tudja, mi minden! A 300 millió dollárt meghaladó beruházás a főváros szívében mind méreteit, mind a városképre gyakorolt hatását illetően példa nélküli, ráadásul egy részével már 1999 szilveszterére, az egésszel pedig 2000 áprilisában szeretnének elkészülni. A West End City Center alapkőletétele egyelőre késik, ugyanis a kormányváltás miatt még nem sikerült a meghívandó díszvendégek listáját összeállítani.
Kilenc évvel és két héttel a Tienanmen téri vérfürdő után Bill Clinton, az USA Kínában turnézó elnöke kétszer is szóba hozta vendéglátói előtt az emberi jogok problémáját - mégpedig másodszor éppen azon az elit egyetemen, ahonnan 1989-ben a demokratikus diákmozgalom elindult. A hallgatóságot állítólag sorsolással választották ki, de ha valóban így volt is, akkor sem meglepő, hogy a diákok kérdései nem ezt a kérdést érintették, hanem az amerikai Kína-politikára vonatkoztak.
A múlt héten választást tartottak Észak-Írországban a tartományi nemzetgyűlésbe, abba az intézménybe, amely a múlt szeptemberben elindult békefolyamat alappillére hivatott lenni. Nem először történik most kísérlet arra, hogy Észak-Írország dolgait saját politikusaira bízzák: 1974-ben és 1985-ben, amikor hasonló elvek szerint próbált valami rendezést tető alá hozni a brit kormány, a kísérlet totális káoszba és heveny erőszakhullámba torkollott.
A román hadsereg egyik különleges alakulatának a Székelyföldön megrendezett és a tervek szerint július 2-ig (lapunk megjelenésének napjáig) tartó pszichológiai hadgyakorlatának célja - román illetékesek szerint - a rádiótechnikai felszerelések kipróbálása hegyi terepen. A helyszínen ez inkább pszichológiai kísérletnek tűnt: azt volt hivatott tesztelni, miként reagálnak a magyarok a román média megnyilvánulásaira.
Gábornak lenni annyi, mint részesülni az egyetemes Gáborságból.
Beszéltünk már erről a könyvről, ám akkor (Képes könyv, MaNcs, ´98/24.) csak vizuális szempontból vizsgálva. A képek nézegetése után már a szöveget is elolvastuk, így végre a műegész kritikánk tárgya.
Updike legújabb regénye a jövő évezred legelején, 2019-ben és 2020-ban játszódik az Amerikai Egyesült Államokban. A Kínával való háború az országot gazdaságilag és politikailag legyengítette, tárgyait és épületeit radioaktívvá tette, lakosságát megtizedelte. A fiatalok, hazájukat elhagyván, Mexikóba mennek legálisan és illegálisan, és ott találják meg azt, amit valaha nagyapáik földje ígért.
WOMUFE-program olyan húzós még sosem volt, mint idén. Habib Koite ráadásul PR-szinten is maradandót alkotott: Ma Ya című albuma három hónapon át vezette az európai világzenei rádiósok listáját.
Húszéves pályafutása alatt bejárta a rap, a funk, az indusztriál, a rock, a dub, a blues, a soul, a pop és a drum & bass színtereit. Mick Jagger kedvenc basszistája, de őt hívta Madonna, Seal, James Brown, B. B. King, a Depeche Mode s még megannyi világsztár, ha lemezt készített. Legújabb zenekara, a Jungle Funk fellépett a Hungarian Jazz Festivalon; ezután beszélgettünk.
Azt már a nyolcvanas években sem tudtuk pontosan, hogy mitől működik egy hely, miközben a másik száz méterrel mellette csak döglődik, mint egy partiba vetett hal; hogy mi az a bizonyos plusz, amitől az egyik kocsmában nem lehet találni egy sakktáblányi szabad területet, míg a szomszédban ingyen whiskyvel jutalmazzák, aki benéz az ablakon - de néhány szempontra azóta, hogy megöregedtünk, kétségkívül fény derült.
Egy hete írtam, hogy a norvégok továbbjutása lenne az egyik legnagyobb igazságtalanság. Az lett, de nem úgy. A brazilok ellen kamu tizenegyest kaptak, belőtték, győztek s jutottak tovább, mégsem lett világbotrány, mert azon a meccsen valami egészen elképesztőt produkáltak a terminátorok, hogy azon a nem norvégoknak is csak meghatódniuk lehetett, a skandináv robotfutball szókapcsolat pedig elvesztette az értelmét.
Hogy Gulyás Lászlón rögtön az elején túlessünk: új világrekordot állított fel. Bár az ügyben hivatalos adat nem áll rendelkezésünkre, biztosan egyedülálló, hogy valaki Berti Vogts vezetéknevét "fógszt"-nak ejtse. Nem egyszer, nem is kétszer, gyakorlatilag szinte mindig. László nem egy Lomb Kató, erről szóltunk már e hasábokon, de a Vogts meglehetősen ismert név, mindenképpen hallania kellett volna mástól.
Zamorano a meccs előtti éjszaka álmot látott. "1-0-ra nyertünk, és a végén mezt cseréltem Ronaldóval" - mesélte a chilei csapatkapitány másnap, de az a helyzet, hogy hazudott. Zamoranónak nyilvánvalóan Madonnával kellett álmodnia, aki nemrég "szexszimbólumnak" nevezte őt. A mezcsere esetleg stimmel.
Nyertem tíz üveg sört, zölddreher, a zöld sasok lyukat rúgtak, kapusuk lukaskezű, zöld saslik, bár fogadtam volna irodánál, zöldhasú dollárbankók, sörhas, jobb ez így.