Élet + Mód

Nyugodtan lehetne különlegességi panoptikum is: szélsőjobbos szervezkedők viaszújságírót fojtogatnának, Boros "Óriás" Tamás gorillái pedig fölfelé lövöldöznének. Az igazi attrakció persze az a sok kitömött B-C-Zs kategóriás rockzenekar lenne, akik valaha rázendítettek a klub színpadán.

Minden idők legnagyobb nemzetközi rendőri akciójának nevezte a "Katedrális hadműveletet" koordináló brit rendőrtiszt azt a múlt szerdai razziát, amelyet tizenkét országban egyidejűleg hajtott végre az Interpol egy számítógépes pedofilhálózat felgöngyölítésére. A sorozatos pedofilbotrányok vesztese az internetfelhasználó, akit ma már szolgáltatója és több ország titkosszolgálata is figyel, nehogy tilosba tévedjen az egere.

Mediterrán jellegű vendéglátó-ipari teraszt nyitni az általános természeti, gazdasági, valamint szexuális összeomlás évében, kora ősszel, forradalmi tett ebben a városban. Nem is hiányzik ilyenkor más, mint bundakabát, tömött buksza és mérhetetlen mennyiségű analitikus csevegés. A Vian ezt szolgálja. Artisztikusan kifinomult belső tere megerősíti az európaiság illúzióját, míg árai kissé túlmutatnak azon.

A hannoveri vásárvárosban múlt héten megrendezett CeBIT HOME a legnagyobb európai információtechnológiai kiállítás, a tavaszi CeBIT kistestvére - fő csapásirány a fogyasztói elektronika, itt mutatkoznak be a karácsonyi bevásárlószezon reménybeli slágercikkei a randitamagocsitól a vibráló joysticken és a videotelefonon keresztül a szintetikus akciójáték- és interaktívmédia-sztárokig. Németországban dúl a multimédia-forradalom: az elmúlt évben több PC-t adtak el, mint tévékészüléket, az online-szolgáltatások ára pedig zuhanórepülésbe kezdett a telekom-liberalizáció következtében.

Van úgy, hogy az embernek nyaralni kell. Innentől kezdve azonban számos kérdés tolakszik előtérbe. Mert mehetne ugyanis Németországba például, ahol még a kerítés is kolbászból van, meg a benzinkútnál is korrekt a WC, hogy a sörökről ne is beszéljek. A másik alternáció a szép Erdélyország, ahol szintén barátok várják az érkezésünket, nem beszélve a kis növésű rokonok hazafias neveléséről.

I. Olvasási szokások

A gödöllői Grassalkovich-kastélyban szépségversennyel, műveltségi vetélkedővel és műsoros esttel emlékeztek meg Erzsébet királynéról, akit száz évvel ezelőtt szúrt le kiélesített reszelőjével egy Lucheni nevezetű olasz anarchista. A Mi Sisink - Erzsébet és kora című rendezvény bebizonyította, nem csak a hollywoodi sztárokat és a müncheni diszkóklónokat övezheti odaadó rajongás: egy múlt századi, titokzatos asszony is képes arra, hogy fanklubot hozzanak létre tiszteletére: az eseményt ugyanis a Sisi Baráti Kör rendezte.

A lidérces sátorverésekre emlékszem leginkább éjnek éjjelén a végre megtalált kempingben, sosem állt jó szögben vagy elhajlott az istenverte görög földben a karó. Kezdd újra, fiam, elviszi a szél - s akkor még az árokkal nem voltam sehol. A Nyugatban a hazaérés, de addig is főképpen az volt a jó, amikor lefekhettem végre lábtól a lyukas gumimatracomra, amit arra az öt percre minden infernális estén szájjal fújtattam fel. A piacgazdaság a többféle dobozos kóla volt, az ajándék egy Tom és Jerry-s újság a kukából, ha a szégyennél nagyobb volt a mersz. Az jutott eszembe, próbáljuk meg most máshogyan.

Festeticséktől Rákosiig szinte mindenki le akarta csapolni, hiába, van valami mélységesen férfias a lecsapolásban. Akaratunknak enged az anyag, a víz nem erre, hanem arra, kész csoda, hogy a Kis-Balatonban még van víz.

Ma Magyarországon legfeljebb a tűzijátékhoz használnak rakétákat - a rendszerváltás előtt a jégeső ellen is szovjet gyártmányú rakétákkal védekeztünk, ezt azóta korszerűbb, ám kevésbé látványos technológiára cserélte le a meteorológiai szolgálat. Amerikában viszont reneszánszát éli a rakétamodellezés, nem kis mértékben annak a kétszázezer dolláros díjnak köszönhetően, amelyet az első olyan amatőr pirotechnikus kap majd meg, akinek sikerül egy két kilogramm súlyú műholdacskát kétszáz kilométer magasságban pályára állítania.

Eljött a nagy nap: a Narancs riportere egy hétvégi horgászversenyen életében először ragasztott csontkukacot. A riporter - mintegy gyakorlásképpen - maroknyi darabot szakított ki a nyüzsgő és ultrabüdös masszából, majd speciális, csontkukaclövésre kifejlesztett csúzlijával megcélozta a háta mögött elterülő erdőt. Jó lövés volt, menni fog ez. A riporter visszafordult, hogy felkösse a horgot. Pár másodperc múlva feldúlt férfi jelent meg a fák között. Egy kedves, fiatal leány a karjánál fogva próbálta visszatartani, a férfi azonban durván lerázta magáról. Tekintetével végigsöpört a parton. Pár másodpercig mereven nézte a riporter melletti versenyzőt, aki elmélyülten lődözte a kukacokat az úszója köré, pár ugrással mellette termett, majd csúnya szavakat kiabált, és a fejére borított egy vödörnyi férget.

Az egyesületi gondnok többek között abban különbözik a portástól, hogy észlelt esemény esetén elhagyja a számára fönntartott úgynevezett kuckót, és építő, nevelő, illetve elrettentő módszerekre támaszkodva beavatkozik az egyesület életébe - mindenfajta többletjuttatás elfogadása, elvárása nélkül. Hát ilyen ma már nincsen.

Egyes földtörténészek szerint a Balaton lemeztektonikailag nem más, mint a déli és északi part közti kulturális szakadék, mely idővel megtelt vízzel. Siófok és az Aranypart emberemlékezet óta menőbb hely, mint a Bakony délnyugati nyúlványai; nyüzsgő forgatag, szemben a nyugdíjas-nadrágtartós, az osztrák alsó középosztály ízlését célba vett északkal.

Először a Dunát átúszók, aztán a drogmétely, tavaly pedig a zajszennyezés volt a Sziget sajtójának egyik vezérmotívuma. A pihenni képtelen óbudaiak választott vezetője, Tarlós polgármester több alkalommal személyesen tekerte le a potmétereket, elhangzottak fenyegetések a bezárásról, aztán szerencsére nem történt semmi. Idén megállapodást kötöttek az óbudaiak a loncsos huligánokkal, illetve a zselézett acidhuszárokkal a kulturált szórakozás keretfeltételeiről.