A kocsit a híd alatt állítottam le, aztán rosszat sejtve néztem végig a parton napfürdõzõ óbudai polgárokon. Lakótelepi anya két gyermekkel, bekómált téesznyugdíjas hurka alakú tacskóval, még egy anya, gyermek nélkül, malacrózsaszín kezeslábast és vérfoltos fehér köpenyt viselõ dagadt fickó egy kibelezett fémszekrény roncsai körül keringve. Dr. I.! Lerohantam a kõrézsûn.
"Nem azt mondtad, hogy a fõorvos elvette tõled a gyógyszeres szekrény kulcsát?"
"Szerintem már õ is belátta, hogy hibázott. Elhoztam az egész szekrényt" - hörögte az ügyes kezû boncolóorvos. A köveken szerteszét összetört orvosságosüvegek, ampullák és felszakított zacskók hevertek. Dr. I. már elkezdte az ünneplést.
"Mi a terv? Hogy szerzünk pénzt?"
"Hallottál már hallucinogén halakról?"
"???"
"Hát ez az" - csippentett dr. I. azzal, ami a szemébõl még látható volt. "Pénzhez kell jutnunk. Bankot rabolni nem merünk. Horgászni viszont tudunk.
"Nem értem."
"Annál jobb. Add ide az egyik botot!"
Barátom etetõkosarat kötött a damil végére, a horogra közepes vastagságú trágyagilisztát tûzött.
"Csináld utánam, de elõbb gyúrj össze egy kis etetõanyagot!"
Dr. I. instrukcióinak megfelelõen a parttól pár méterre dobtam be a mocsárszínû, áradó folyóba. Hamarosan ráncigálós kapásom volt. Bevágtam, és kiemeltem egy kommunális szennyezésen felnõtt paptetût.
"Pinareszelõ" - állapította meg váratlanul a bekómált nyugdíjas.
"Maga is Baja környéki?" - kérdeztem meglepetten.
"Nem, de ha így szóba elegyedtünk: hallott már a Peterdi Pált köztársasági elnöknek mozgalomról? Nem keverendõ össze a minden hatalmat Peterdi Pálnak csoporttal. Azok szélsõséges elhajlók."
Dr. I. - aki a paptetût közben féltõ, anyai mozdulattal egy nejlonzacskóba csúsztatta, ahelyett, hogy visszataszító szokása szerint széttaposta volna a köveken - képes volt arra, hogy éppen ezen a ponton vágja el a bimbózó ismerkedést, méghozzá eléggé durván.
"Ne dumálj, hanem csalizzál! Sietnünk kell."
"Paptetûbõl akarsz pénzt csinálni???"
"Majd elmagyarázom."
Dr. I. tekintetében volt valami, ami arra indított, hogy ne kérdezzek többet. Az áradó vízbõl fél óra alatt kirángattunk 14 paptetût. A nyálkás kis dögöket a boncmester feltûnõ gonddal helyezte el a zacskóban.
"Nyomás. Induljunk."
"Hová? Magyarázatot kérek!"
"Emlékszel, amikor a nagynénéd kaktuszait peyote-ként passzoltuk el?"
"Persze. Mindenki rosszul lett, és majdnem megfojtottak dühükben. Utólag belegondolva, hiba volt közeli ismerõsökkel próbálkozni."
"Igen. Ezt újra nem játszhatjuk el. Jobb ötletem van. Tegnap felhívott egy anarchista ismerõsöm. Gennyes gazdag fiú, örökölt egy éttermet, ezért lelkiismeret-furdalása van. Merényletet akar elkövetni a Budai Polgári Szalon ellen."
"Elmebeteg?"
"Persze. Felhívom, hogy támadt egy ötletem. Az õ cége szállítja a szalonba a kaját. Meg akarja mérgezni a budai polgárok krémjét, ezért hívott tegnap. Hashajtót javasoltam neki, de most megmondom neki, hogy inkább etesse meg õket a hallucinogén mexikói durbinccsal. Beetetésnek adunk neki egyet, hogy kipróbálhassa a hatást."
Dr. I. ördögi arckifejezéssel kivett egy paptetût a zacskóból, aztán a zsebébõl elõhúzott két fiolát.
A Szabadság-hegy tetején megálltunk az anarchista csicsás háza elõtt. A csengetésre reklámszövegíró külsejû, copfos, szõke csávó nyitott ajtót. Bõrmellény, fekete garbó, fekete bõrnadrág, hegyes orrú fekete csizma ezüst orrdísszel.
"Itt a cucc" - mondta dr. I. köszönés helyett. A márványpadlós amerikai konyha-nappali egyik falát óriási freskó borította. Dr. I. és a házigazda félrevonultak megbeszélni az árat.
A bõrfotelben üldögélve azon morfondíroztam, hogy bele merjek-e kóstolni a gyanús külsejû koktélba, amit az anarchista kevert, közben a freskót nézegettem. Boltíves, márványburkolatú termet ábrázolt, a falak mellett bordó plüssfotelek, a sarokban rézedénybe állított pálmák, mint egy elegáns szálló halljában. A terem közepén elegáns, fekete öltönyös férfiak és nagyestélyis nõk táncoltak. A csoporttól kicsit távolabb fehér kötényes felszolgáló pezsgõspoharakat tartott ezüsttálcán. Az egyik márvány bolthajtásban DJ-pult állt két lemezjátszóval, mögötte szigorú arcú, fekete DJ. A kép összes szereplõje fekete rasztahajat viselt.
Dr. I. és az anarchista kuncogva kerültek elõ. A házigazda szeme még a boncmesterénél is vadabbul villogott.
"Ha megúszom, rendelek egy mázsa mexikói durbincsot."
"Politoxikomán" - súgta dr. I., és vigyorogva zsebre vágott egy guriga ötezrest. A házigazda a mobiltelefonját nyomkodta.
"Most lépjünk le." A copywriter külsejû azonban keresztülhúzta a számításunkat, mert hirtelen elkapta a könyökünket, és vidáman azt javasolta, hogy menjünk el együtt a szalonba, és nézzük végig a hatást. Tiltakoztunk, de nem engedte el a könyökünket, hanem letaszigált a kertben parkoló kanárisárga Jaguárhoz. Éppen akkor ért oda a mobilon riasztott szakács,és átvette a halcsomagot.
"Le kell lépnünk" - sziszegte dr. I. "Most nem bírnék ki egy polgári szalont."
"Végül is a piarista gimnáziumban érettségiztünk."
"Most ne vicceljünk!"
"Egy pillanat. A csajom kint ül a kocsiban. Kimegyek, szólok neki" - fordultam a házigazdához. Dr. I. gyorsan csatlakozott hozzám. Kirohantunk, bevágtuk magunkat az autóba, és elmenekültünk.
Másnap a Benta-patak partján próbáltuk kipihenni a rettenetes idegfeszültséget. Dr. I. kézremegése csak a második háromkilós amur kifárasztása után kezdett csillapodni.
"Talán megússzuk élve" - mondta éppen csontkukackeresés közben, amikor megcsörrent a telefonja. A boncmester ijedtében kiszórta az összes férget, aztán elszánt arccal lenyomta a kis zöld gombot. Komoly arccal bólogatott öt percig, közben kétszer azt mormogta, hogy "szörnyû", a végén meg azt, hogy "nagyon sajnálom", aztán elhajította a telefont, és hisztérikus kacajt hallatva ugrálni kezdett. Figyelmeztettem arra, hogy ártatlan kiskorúak is horgásznak a parton, aztán megkérdeztem, hogy ki volt az.
"Az anarchista csaja. Tegnap este még nem derült ki semmi, mert a kocsiban már bagolynak nézte a szakácsot, aki nem engedte be a szalonba, hanem felszolgálta a menüt a sült durbinccsal együtt, aztán hazavitte a fõnököt. A fickó csak ma, kora délután ébredt föl. A csaja szerint jókedvûen. Aztán nemsokára felhívta a polgári szalon szervezõje. A fickó vigyorogva kihangosította a telefont, hogy a csaj is hallja. A szervezõ pedig köszönetet mondott neki a különösen finom új ételkölteményért. A pasas azonnal szívrohamot kapott. A végén állítólag még valami olyat suttogott, hogy "pedig még egy kis LSD-vel is megszórtam a biztonság kedvéért."
Szily László
