Baráti alap

  • - legát -
  • 1999. február 11.

Tranzit

Bp. XIV., Nagy Lajos király útja 143.

Dolita vendéglõ

Nyitva tartás: 11-23 óráig

A Bosnyák tértõl egy sarokra álló Dolita nevezetû vendéglõ reménytelenül szürke hangulatot sugároz, noha gondos kezek feltûnõ, világoskék cégtáblát helyeztek a jellegtelen kis épület falára, formabontó módon térdmagasságban. A Dolita felirat inkább graffitire emlékeztet, ami fiatalos helyet sejtet, ám belépve minden elõzetes vélekedés megdõl: egy tipikus kisvendéglõbe érkezünk, ahol az õzbarna a domináns szín, az asztalok, az ajtók, a bútorok, a pult és lambéria, mind-mind barnára mázolva. A berendezés igazán változatosnak mondható, a falakon régi plakátok, paprikafüzér, õsöreg óra, az asztalokon kockás abrosz és mûvirág, a csillárventilátorból energiatakarékos izzók lógnak. Igazi meglepetés csak akkor éri a vendéget, amikor kézbe veszi az étlapot, aminek borítóján látványos felirat hirdeti: "Amennyiben Ön nem talál kedvére valót, a meglévõ anyagokból elkészítjük."

Az "olvasmány" tanulmányozása után ez nem tûnik valószínûnek. A étlap mindjárt a különlegességekkel nyit, az elsõ fejezet címe így hangzik: "Eleink ételébõl, ahogyan õk szerették és bendõjüket teletömték", és olyan dolgokat sorol föl, mint a pandúrgulyás 1852-bõl, a vasi kanászhús 1710-bõl. Minden fogáshoz kis ismertetõt is mellékeltek, az 1472-es bélszín borkereskedõ módra nevezetû étek alatt ez áll: "Fokhagymás vesepecsenye-szeletekre sertésnek agyát, pincének gombáját s vörös levit mind rátesszük." A folytatásban még legalább százötvenféle étel szerepel az erõlevestõl kezdve a csõben sült karfiolon át a pontypaprikásig.

A "muzeális" dolgok közül végül a récepecsenyét választottunk sárgabarackfénnyel, aminek eredménye egy vájdlingban kihozott fél mézes madár volt, bõséges körettel, sült almával. A "normál" ételekbõl választott jércesalátára ugyanúgy nem lehetett panasz, mint ahogy a sült krumplival, naranccsal, sõt egy jókora szederrel díszített velõs májra sem, a desszertnek kért mákos palacsinta pedig több volt, mint finom.

- legát -

Erõleves fridottó 220 Ft
Csõben sült karfiol 450 Ft
Pandúrgulyás 1852-bõl 350 Ft
Vasi kanászhús 1710-bõl 1000 Ft
Bélszín borkereskedõ
módra 1472-bõl 1150 Ft
Récepecsenye
sárgabarackfénnyel 1000 Ft
Sonkás csirkemell 500 Ft
Hagymás bélszínlángos 700 Ft
Pontypaprikás 480 Ft
Szénsavas üdítõk 40 Ft/dl
Csapolt sör 200 Ft/korsó
3 éves kóser szilva 250 Ft/4 cl
Unicum 300 Ft/4 cl
Minõségi bor 900 Ft/7 dl

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.