Baráti alap

  • - legát -
  • 1999. február 11.

Tranzit

Bp. XIV., Nagy Lajos király útja 143.

Dolita vendéglõ

Nyitva tartás: 11-23 óráig

A Bosnyák tértõl egy sarokra álló Dolita nevezetû vendéglõ reménytelenül szürke hangulatot sugároz, noha gondos kezek feltûnõ, világoskék cégtáblát helyeztek a jellegtelen kis épület falára, formabontó módon térdmagasságban. A Dolita felirat inkább graffitire emlékeztet, ami fiatalos helyet sejtet, ám belépve minden elõzetes vélekedés megdõl: egy tipikus kisvendéglõbe érkezünk, ahol az õzbarna a domináns szín, az asztalok, az ajtók, a bútorok, a pult és lambéria, mind-mind barnára mázolva. A berendezés igazán változatosnak mondható, a falakon régi plakátok, paprikafüzér, õsöreg óra, az asztalokon kockás abrosz és mûvirág, a csillárventilátorból energiatakarékos izzók lógnak. Igazi meglepetés csak akkor éri a vendéget, amikor kézbe veszi az étlapot, aminek borítóján látványos felirat hirdeti: "Amennyiben Ön nem talál kedvére valót, a meglévõ anyagokból elkészítjük."

Az "olvasmány" tanulmányozása után ez nem tûnik valószínûnek. A étlap mindjárt a különlegességekkel nyit, az elsõ fejezet címe így hangzik: "Eleink ételébõl, ahogyan õk szerették és bendõjüket teletömték", és olyan dolgokat sorol föl, mint a pandúrgulyás 1852-bõl, a vasi kanászhús 1710-bõl. Minden fogáshoz kis ismertetõt is mellékeltek, az 1472-es bélszín borkereskedõ módra nevezetû étek alatt ez áll: "Fokhagymás vesepecsenye-szeletekre sertésnek agyát, pincének gombáját s vörös levit mind rátesszük." A folytatásban még legalább százötvenféle étel szerepel az erõlevestõl kezdve a csõben sült karfiolon át a pontypaprikásig.

A "muzeális" dolgok közül végül a récepecsenyét választottunk sárgabarackfénnyel, aminek eredménye egy vájdlingban kihozott fél mézes madár volt, bõséges körettel, sült almával. A "normál" ételekbõl választott jércesalátára ugyanúgy nem lehetett panasz, mint ahogy a sült krumplival, naranccsal, sõt egy jókora szederrel díszített velõs májra sem, a desszertnek kért mákos palacsinta pedig több volt, mint finom.

- legát -

Erõleves fridottó 220 Ft
Csõben sült karfiol 450 Ft
Pandúrgulyás 1852-bõl 350 Ft
Vasi kanászhús 1710-bõl 1000 Ft
Bélszín borkereskedõ
módra 1472-bõl 1150 Ft
Récepecsenye
sárgabarackfénnyel 1000 Ft
Sonkás csirkemell 500 Ft
Hagymás bélszínlángos 700 Ft
Pontypaprikás 480 Ft
Szénsavas üdítõk 40 Ft/dl
Csapolt sör 200 Ft/korsó
3 éves kóser szilva 250 Ft/4 cl
Unicum 300 Ft/4 cl
Minõségi bor 900 Ft/7 dl

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.