CD helyett: Bitzene

  • Bodoky Tamás
  • 1999. február 25.

Tudomány

Felejtsük el a kazettákat, az analóg walkmant lehet múzeumba küldeni: már nálunk is kapható a Rio, egy személyhívó méretû, hordozható, rázkódástûrõ, kis fogyasztású lejátszó, amellyel az MP3-formátumba sajtolt digitális zene hallgatható CD-minõségben. A zeneipar dinoszauruszainak számító multik megpróbálták betiltani, szerencsére sikertelenül: ez és az ehhez hasonló készülékek függetlenítik a számítógéptõl az internetrõl letöltött vagy másolt CD-ROM-on terjedõ, gyakran nem jogtiszta felvételeket.
{k199908_23;b}

Az MP3, vagyis a Motion Picture Expert Group-1 audio layer 3 szabvány nem igazán új keletû: az erõsen tömörített, mégis CD-minõségû digitális hang elõállítására alkalmas kompressziós eljárást egy német kutatóintézet, a Fraunhofer Institute számítástechnikusai fejlesztették ki 1991-ben. A kutatók célja az volt, hogy olyan formátumot találjanak, amely nem rontja érzékelhetõen a hanganyag minõségét, ugyanakkor összetömöríti annyira, hogy a hatékony adatátvitelt lehetõvé tegye. Ez sikerült is: amíg egy ötperces felvételnek a "hagyományos" CD-lemezen körülbelül 50 megabyte-nyi helyre van szüksége, MP3-ban ugyanez csak 5 megabyte-ot foglal el - egy CD-ROM-lemezre így akár 10-12 óra hanganyag is bezsúfolható észrevehetõ minõségromlás nélkül.

Az eredetileg professzionális célra kifejlesztett formátum látványosan terjedni kezdett az interneten: a jelenlegi technológiai szinten ugyanis egy telefonmodem kapacitása is elegendõ ahhoz, hogy egy ötperces felvételt 15-20 perc alatt letöltsünk - ennyit pedig érdemes várni azért, hogy ne kelljen megvásárolni a méregdrága CD-lemezeket. A dolog néhány év alatt odáig fajult, hogy szinte nincs olyan elõadó, lemez vagy felvétel, amely ne lenne hozzáférhetõ MP3 formátumban a kibertér valamelyik zugában. Az MP3-fájloknak csak egy töredéke kerül legálisan, a mûvész és a kiadó engedélyével a hálóra, a többi illegális másolat. Hiába citálja rendre bíróság elé a zeneipar az ilyen anyagokat szolgáltató webszerverek üzemeltetõit, a dolog megállíthatatlan: olyan egyszerû, hogy bárki, aki rendelkezik számítógéppel és internetkapcsolattal, teljes albumok anyagát teheti hozzáférhetõvé mindenféle szaktudás vagy technikai ismeret nélkül. Az MP3 hallgatásához dekóderek (lejátszó programok), míg az MP3-fájlok elõállításához enkóderek széles skálája áll rendelkezésre: a CD-ripper programok például a CD-ROM-meghajtóba helyezett audio CD-rõl automatikusan MP3-másolatot készítenek, és ehhez még CD-író sem szükségeltetik. Mivel a neten számos cég kínál ingyenes honlapok elhelyezésére alkalmas webhelyet, az így elõállított MP3-fájlok terjesztése is pofonegyszerû.

A Diamond Multimedia által piacra dobott Rio PMP-300,

a hordozható MP3-lejátszó

újabb áttörést hozott: eddig az MP3 formátumú zene hallgatása számítógép nélkül nem volt lehetséges. A Rio viszont lehetõvé teszi, hogy a számítógéprõl a kütyü memóriájába pumpáljunk mintegy egyórányi, CD-minõségû zenét. A repertoár tetszés szerint változtatható, a mindössze hetven grammos szerkezet ára 200 dollár (körülbelül ötvenezer forint), és mivel nincs benne mechanikus alkatrész, nem zavarja a rázkódás, és egy ceruzaelemmel 24 órán keresztül hallgatható.

Amikor a Diamond elõször piacra dobta a Riót, a nagy lemezkiadókat képviselõ RIAA (Recording Industry Association of America) azonnal beperelte a céget, mert az szerintük az interneten illegálisan terjedõ felvételek terjesztésére alkalmas. Bár a bíróság elsõ körben tíz napra felfüggesztette a készülék forgalmazását, a Diamond megnyerte a pert: a Rio ugyanis számítógép-perifériának minõsül, és mint ilyen, kivételt képez a jogvédett hangfelvételek másolását korlátozó, 1992-es

Audio Home Recording Act

törvény hatálya alól. Az ítélet precedenst teremtett: ma már több más cég is kínál MP3-lejátszókat, és az MP3-fogyasztó dekriminalizálva van: egyedül a díler, vagyis a kalózkópiákat szolgáltató webszerver tulajdonosa és a CD-másoló kisiparos büntethetõ. A hatás nem váratott sokáig magára: az internetes keresõszervereken manapság a "sex" után az "MP3" a második leggyakrabban keresett fogalom.

Korábban a lemezipar könnyedén kontrollálhatta, milyen zenét és mennyiért hallgatnak az emberek. Gondosan ügyeltek arra, hogy a kiskereskedelmi forgalomba kerülõ eszközökkel ne lehessen az eredetivel azonos minõségû másolatot készíteni - ezért használunk otthonainkban réges-rég elavult analóg technológiákat ma is: magnókazettát, VHS videót, és ezért van az, hogy csak a tavalyi évben, méregdrágán, került forgalomba otthoni audio CD-másoló. Most azonban a számítógépiparral pofára esett a dollármilliárdokat mozgató, a sztároktól a lemezboltokon át a hifitoronygyárakig minden szálat kézben tartó bagázs: a hardvergyártók, ellentétben a szórakoztatóelektronikai eszközök gyártóival, tulajdonosi szinten nincsenek összefonódva a lemezeladásokban, jogdíjbeszedésben is érdekelt lemezipari vízfejekkel. Így lehetséges az, hogy ma már minden eladott PC tartalmaz CD-meghajtót, az internet közössége pedig ingyenes szoftvereket publikál, amelyek alkalmassá teszik gépünket az MP3-konverzióra. A tavaly novemberi WebNoize ´98 online zenei konferencián a lemezipar képviselõi még a Microsoftot is a kalózkodás támogatásával vádolták, mondván, hogy operációs rendszere lehetõvé teszi az audio CD-k digitalizálását.

Pedig

az online disztribúció nemcsak fenyegetés,

hanem lehetõség is a szórakoztatóiparnak. Ha folytatják a struccpolitikát, a lehetõséget a "kalózok" fogják kihasználni, és a probléma tovább eszkalálódik. Akik viszont kihasználják az új média lehetõségeit, tisztes haszonra tehetnek szert - a zenerajongók ugyanis hajlandók fizetni a hálózaton is: több internetáruház is kínál jogdíjas zenéket (fõleg kisebb, alternatív lemezkiadók, mint például a Sub Pop elõadóitól) MP3-formátumban, legálisan, számonként 99 centért. A Jupiter Communications piackutató cég felmérése szerint az internetes zeneeladások forgalma 2002-ben 30 millió dollárt hoz majd. Bár ez az összeg eltörpül a zeneipar prognosztizált 40 milliárd dolláros összbevétele mellett, az internetes terjesztésnek sok elõnye van a hagyományos úttal szemben: új promóciós lehetõségeket biztosít, könnyedén elérhetõk a rétegzenék célcsoportjai, és radikálisan csökken a disztribúciós költség - ez a fogyasztóknak alacsonyabb árakat, a mûvészeknek pedig több bevételt jelent.

A RIAA által képviselt nagyok (Bertelsmann, EMI-Capitol, Universal, PolyGram, Sony Music, Warner Music) csak az MP3-robbanás után ébredtek: most egy olyan digitális formátumban gondolkodnak, amely másolásvédelemmel van ellátva, tehát az online boltokban megvásárolható, letölthetõ, de tovább nem terjeszthetõ. Több cég is kifejlesztett olyan, a szabadon másolható MP3 alternatívájaként felmerült szabványt, amely ezeknek az elvárásoknak megfelel: ilyen például a Liquid Audio, az a2b Music és az IBM Madison projektje. A dollármilliókból kifejlesztett MP3-riválisok azonban nem lesznek sikeresek. Egyrészt azért, mert a neten máris hozzáférhetõk olyan programok, amelyek az elvileg másolásvédett Liquid Audio vagy éppen az a2b formátumú zenét kibontják, és MP3-formátumra alakítják. A másolásvédett formátumok fõ ellenfelei azonban nem a kódtörõk, hanem maga az audio CD.

A "hagyományos" CD-formátum

ugyanis még jó ideig nem fog kimenni a divatból, amikor pedig az audio CD-ken használatos Redbook-formátumot 25 éve kifejlesztették, még sem a tömörítés, sem a másolásvédelem fel sem merült. Jelenleg világszerte körülbelül 550 millió CD-lejátszó használja ezt a formátumot, a lemezipar pedig csõdbe menne, ha megpróbálná kivonni a forgalomból a CD-t, és felváltani valami "biztonságosabbal". Amíg viszont a CD a fõ csapásirány, minden lemezboltban hozzáférhetõk maradnak azok a "master"-lemezek, amelyekrõl játszi könnyedséggel készíthetõ MP3 másolat.

Ami a legvalószínûbb: marad a CD, és tovább terjednek az MP3-másolatok. A lemezipar pedig az elektronikus terjesztés céljára kénytelen lesz elfogadni a közelgõ MP4-formátumot, amely az MP3 tömörített állományokat digitális vízjellel látja el. Ez egy olyan kompromisszum lehet, amely bár nem teszi fizikailag lehetetlenné a másolást, mégis módot ad arra, hogy az online disztribútorok által kínált adatállományokról eldönthetõ legyen, ki fizet jogdíjat utánuk. A ma mûködõ tucatnyi "MP3-portál", vagyis MP3-keresõoldal egyelõre megkerüli a kérdést: õk ugyanis mutatókkal teszik egy egérkattintással elérhetõvé a szürke zónában tevékenykedõ, általában anonim, 90 százalékban kalózkópiákat forgalmazó MP3-oldalakat. A mutatók és az indexelés megkönnyíti a keresést, ugyanakkor a mutatóoldalt üzemeltetõk nem vonhatók felelõsségre a bemutatott szervereken zajló törvénysértésekért. A legális MP3-kereskedelem viszont felszámolhatja a szórakoztatóipari multik ízlésterrorját: ez a technológia lehetõséget biztosít arra, hogy bármelyik független és pénztelen garázszenekar bemutatkozhasson a világnak, piacra vigye felvételeit, és még keressen is velük.

Bodoky Tamás

MP3-oldalak

http://mp3.com

http://mp3.lycos.com

http://www.rioport.com

http://www.shoutcast.com

http://www.goodnoise.com

http://mp3spy.com

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.