A budapesti állatkertben két és fél évvel ezelõtt átadott parasztudvar a falusi háztáji gazdálkodás illatát és hangulatát kívánja bemutatni a látogatóknak. Itt csupa közönséges háziállat éli békés hétköznapjait. A tehenet este megfejik, túró készül a tejbõl. Két fekete mudi, Bogáncs és Krajcár õrzi a telepet. A magyar fajták mellett kameruni kecskék, az állatsimogatóból átkerült láma és egy jelenleg is vemhes vietnami csüngõhasú disznó, Ágota színesítik a képet.

Parasztudvar már az eredeti, Kós Károly-féle állatkertben is volt a nemzeti identitás fontos elemeként, de a háború után valamiért nem építették újra. Az 1996-ban újjászületett intézmény közmûvelõdési szerepet is ellát. Jelenleg például a kulisszák mögött tavaszi etológiai bemutatóra készülnek a gondozók és a kiválasztott szerencsések. A kis csapat két ormányos medvébõl (Lolka és Bolka), egy fékezett habzású mosómedvébõl, hat patkányból, egy bûzborzból, fecskefarkú szalakótákból, vörös vércsékbõl, seregélyekbõl, kormoránokból és egy koreai uhuból áll.

Az állatok feladata az lesz, hogy a nézõk szeme láttára úgy viselkedjenek, ahogy azt a természetben tennék. Ezt megtanulni persze nem könnyû feladat az egész életüket fogságban töltõ jószágoknak. De három gondozó kitartó munkája mellett van rá esély, hogy májusra az állatok már be tudják mutatni a természetes táplálékszerzõ technikákat.

Az ötvenes évek nagy magyar természetfilmese, Homoki-Nagy István is idomított rókával, tyúkokkal és vaddisznóval dolgozott, és nem kímélte munkatársait. Malya Pál, a parasztudvar vezetõje elmondta, hogy az állatkerti szelídítési módszerek azért sokkal enyhébbek, itt nincs nagy elvárás a szereplõkkel szemben, csupán normál élettevékenységük végzésére szeretnék rávenni õket.

Valamennyi betanuló emlõsállat ivartalanított hím. A kiherélést csak a mosómedvének sikerült megúsznia, mivel olyan zsíros volt az alhasa, hogy a puha kötõszövetben nem találta meg a heréket az állatorvosi szike. Van is vele gond a próbákon, herélt társainál agresszívebb, és a párzási idõszakban csak azon jár az esze, képtelen odafigyelni a feladatra, hogy megszerzett táplálékát megmossa. Malya Pál szerint tévhit az, hogy a nõstények könnyebben kezelhetõk. Õk ivartalanítva vadabbak, ha viszont nem esnek át a mûtéten, akkor az utódgondozás hosszú idõszakai akadályozzák náluk a folyamatos tanulást.

Az ormányos medve fivérek tavaly születtek, május környékén. A pontos idõpontot nem lehet tudni, mivel anyjuk egy sziklarepedésbe ellett, és körülbelül öt hétig nem engedett embert a kicsinyek közelébe, csak barátnõi vehették át a gyerekfelügyeletet, amíg az anya táplálkozott. A nyolchetes korukban leválasztott kicsinyeket azonnal munkára fogták, elõször szenet bányásztattak velük, aztán finommechanikai szakmunkásképzõbe íratták õket. Ma már nagyon szelídek ezek az újvilági kismedvék családjába tartozó állatok.

A szelíd magatartás különösen fontos követelmény a bemutató szereplõivel szemben, hiszen a nézõk többsége gyerek lesz, és nem lenne szerencsés, ha valamelyik állat kérdezés nélkül leharapná némelyikük fejét.

A szkunk is a szelídsége miatt került a csapatba, bár õ nem túl könnyen tanítható, viszont bûzmirigyét kioperálták, így aztán többé-kevésbé szalonképes. A madaraktól a kézre repülés a minimális elvárás, különösen impozáns, ahogy az uhu kiterjesztett szárnyaival elrepül a közönség felett. A fejét is teljesen ki tudja tekerni, mint a baglyok általában, és gondozójától megtanultam, hogy a közhiedelemmel ellentétben olyan buta, mint egy vödör sár.

Az egyik vörös vércse nem az állatkert szülötte, õt látogatók hozták be meglehetõsen leromlott állapotban. A madár egyik szemére teljesen vak, a másik is hályogos, a szabadban nem élne meg. Gyakran elõfordul, hogy kézre reptetés során eltéveszti a célt, és arccal érkezik a földre, majd bánatosan tollászkodik, miközben Steve Wonder-slágereket csipog.

Az állatiskola eminens diákjai természetesen a patkányok. A hat fürge állat Bendegúz vezetésével bonyolult labirintusfeladványokat is gyorsan megold. A patkányok az ember után a földkerekség legjobban alkalmazkodó állatai. Bár sokan undorodnak tõlük, tárgyilagosan nézve semmivel sem csúnyábbak, mint Kósa L. Adolf. Az etológia egyébként sem ismer se szép, se csúnya, se hasznos, se káros állatokat. Mindegyik a környezetéhez való alkalmazkodás során lett olyan, amilyen. Bemutató májusban a parasztudvar osztálytermében.

Virág Katalin