Játék

  • Kálmán C. György
  • 2015. május 12.

Első változat

Eszement őrültségeket politikai beszédbe illeszteni – komoly kihívás. Emlékeztet egy játékra is. Próbálkozzunk azzal, hogy továbbgondoljuk.

Volt valaha egy olyan játék – nagyobb társaságban órákig el lehetett röhögcsélni rajta –, hogy próbáljuk meg, legalább elméletben, kijátszani a hirdetésekre vonatkozó (akkoriban) nagyon szigorú és prűd szabályozásokat. Vagyis: hogyan lehet tiltott, féllegális vagy kényes tartalmakat formailag elfogadható és erősen kódolt formába önteni úgy, hogy bármely lap zokszó nélkül és jóhiszeműen közölje, az üzenet mégis átmenjen.

Ilyesmire gondoljunk például: vadul szenvedélyes, idősödő hölgy hosszú, forró délutánokra keres anyagi ellenszolgáltatás fejében, testileg bizonyos helyen kiemelkedő adottságú, fiatal partnert. Tessék ezt úgy megfogalmazni, hogy a hirdetés rovat „Házasság” rubrikájába beférjen. Vagy: nagyobb mennyiségű és jó minőségű marihuánát keresek, társasági használatra – ez kerüljön valahogy a „Használt ruhák” címszó alá. Vagy adjunk el lopott aranyholmit az „Autó adás-vétel” fejléc alatt. Nem mondom, meg kell velük dolgozni, de nem reménytelen, és nagyon szórakoztató a megfelelő megfogalmazás megtalálása.

false

Van ennek a játéknak olyan változata, ami nem ilyen vicces, bizonyára elég fejtörést is követel, de a szerkezete hasonló: ha például egy hirdetést kell az újságírónak úgy beleolvasztania egy cikkbe, hogy ki ne lógjon a lóláb, mégis értse, akinek szól, de az erre hivatott hatóságok meg ne büntethessék. Vagy az állami irányítás alatt működő médiumokban: bizonyos politikai elgondolásokat kell így-úgy belerejteni a sporthírektől a kabarén át az esti meséig mindenbe, ügyesen, finoman, észrevétlenül – de hatásosan.

Nem sokban különbözik ettől az, ami most történt. Valami eszelős hülyeséget (vagy hülyeségek sorozatát) úgy kell elmondani, hogy az látszólag tökéletesen kompatibilis legyen egy európai, demokratikus országban elhangzott politikai beszéddel. A hagymázas és rémületes eszmék illeszkedjenek bele a szokványos politikai szónoklatba, a közönségnek legyen az az érzése, hogy érveket, levezetést, világos okfejtést hall, tapsolja is meg, és ha kicsit is tájékozatlan (vagy a szónok feltétlen híve), eszébe se jusson, hogy voltaképpen mit hallott. Igen, a miniszterelnök (egyik) újabb beszédéről írok (itt is megvan egy részlete, és ezeken a hasábokon itt meg itt lehet róla olvasni).

Nem hiszem, hogy féktelen játékos kedvében volna a miniszterelnök. Egyesek azt mondják, a szélsőjobbhoz dörgölőzik, mások szerint egyszerűen beteg – ezt ki-ki döntse el, nyilván számos változat van még. Én csak arra szeretnék figyelmeztetni, hogy érdemes észrevenni a szórakozás lehetőségét – legalább ennyi örömünk legyen belőle, ne hagyjuk, hogy odalegyen egy esetleges és mulandó politikus miatt a humorérzékünk.

Csak két példát hoznék, miféle remek, elmemozgató időtöltésre adhat alkalmat, hogy agyament baromságokat próbálunk meg politikai szó(s)zatba mártva eladni.

1. Kannibalizmus.

Az Európai Unió élelmiszer-biztonsági szabályainak erőszakos keresztülerőltetése miatt keményen dolgozó magyar emberek kerülnek nehéz helyzetbe. Az élelmiszerekre vonatkozó EU-s szabályok egyszerűen életszerűtlenek, és nincsenek tekintettel alapvető szociális és kulturális különbségekre. A nemzeti szuverenitás elengedhetetlen része, hogy ha valaki úgy dönt, hogy embert akar enni, ezt igenis szabadon megtehesse, még ha tudjuk is, hogy ez gyakran társadalmi hátrányokkal függ össze. De ezzel a problémával szembe kell nézni, akár szokásból, vallásból, hagyományból vagy szegénységből fakad is. Legyen a magyar embereknek joga!

2. Kaloda.

Mindig is nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy helyi szinten, az emberek önkormányzataiban oldjuk meg a magyar embereket kínzó, súlyos társadalmi problémákat. Ugyanilyen fontos alapelvünk, hogy bűn nem maradhat megtorlatlanul, és hogy az egész közösség előtt nyilvánvalóvá kell ezt tennünk. Nem árt az, ha mindenki szembesül azzal, milyen következményekkel jár, ha törvénybe ütköző tevékenységet folytat. Ősi hagyománya a magyaroknak, amit a nyugati erőszak sajnos feledésre ítélt, hogy a lakosság épülésére és szórakoztatására a bűnöst megfelelő büntetőeszközbe kényszerítve közszemlére tegyék, ezzel véve elejét a kihágásoknak, szabálysértéseknek, bűnöknek. Számos ország van még ma is a világon, ahol él ez a gyakorlat, és itt az ideje, hogy visszanyúljunk elődeink bölcs tradíciójához.

Csak hely híján hagyom abba, meg hogy kedves olvasóim örömét ne vegyem el. Baráti körben nagyszerű időtöltés lesz majd a vérfertőzésről, az embervadászatról, a kéjgyilkosságról vagy a csiklócsonkításról szóló miniszterelnöki beszéd részleteit kitalálni.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.